A történet olyan, mint egy Moliére-dráma. A végén jön az Igazságos, és minden elrendez. Csak mindez egy sajátosan K-Európai kontextusban, hogy azért ez mégse legyen igaz. De ne ugorjunk annyira előre!
A Tétényi tumultusról jópár éve tudok már, de mivel 1766-ban történt, ami csak távolról kötődik Baross Gábor-telep 20. századi történetéhez, inkább csak kuriózumként, érdekességként tekintettem rá. Nemrég újból eszembe jutott, két okból. Egyrészt a vírus miatt megnyíltak olyan online adatbázisok, amik eddig csak előfizetéssel voltak elérhetők. Másrészt szervezzük a Dáni Géza Kastélynapokat, ami újra Nagytétény és a kastély történetére irányította a figyelmemet. Tanulmány-kritika, spoilermentesen!
Megelőzte a korát?
 |
| Kosáry Domokos, 40 évvel a tanulmány megjelenése után. (Forrás: Wikipédia) |
Kosáry Domokos tanulmánya szakmunka, de felépítése jobban hasonlít egy krimire. Először a következmények egy részét látjuk, csak később bontakozik ki, hogy mi is történt valójában. A végén pedig még egy csavar is van, amit a történelem írt. Műfaját tekintve mikrotörténetnek mondanám, ha nem 1966-ban születik. Kosáry valami nagyon hasonlót művel a műfaj megszületése előtt egy évtizeddel, de a mikrotörténelem három feltételéből csak kettő teljesül.
- Egy rövid, jól körüljárható időszakot (itt egy napot) helyez a középpontba.
- Az emberre önálló cselekvőként tekint.
- Egy "nagy kérdésre" keresi a választ a mikro szintű vizsgálódással. Ez az, ami nem teljesül Kosárynál: ő maga is csak egy példának tekinti a tétényi tumultus leírását.
A kort ismerve: ezen nincs mit csodálkozni. De ugorjunk vissza a tanulmány megírásától a témájához további kétszáz évet!
Tétény, 1766
Ebben az időben kb. 60 sváb jobbágycsalád élt a faluban. (Néhány zsidó házról is szó esik, de ők nem játszanak szerepet ebben a történetben.) Egész jobbágytelke senkinek sem volt, a tehetősek egy-egy fél jobbágytelket birtokoltak, ezen kívül se kaszáló, se erdő nem volt a falu határában. Volt viszont szőlő: a mai Budatétény területén a gazdák bort termeltek. A falu háromnegyede megtermelt fejenként legalább ezer liter bort egy évben, (van, aki négyezret is,) amit a két óra járásra eső budai piacon jól el is tudtak adni. Ez volt a fő bevételi forrás. Talán már a Szent Mihály kápolna építése is felmerült, de még közel másfél évtizedet kell várni a megvalósulásig.
Tétény földesura Rudnyánszky József. József Nyitra megyéből származik, a bárói címet csak pár évvel később, 1773-ban kapja. Grassalkovich Antal javaslatára veszi el Száraz Juliannát, akinek édesapja, Száraz György már elkezdte a kastély kibővítését, a további bővítés azonban már Józsefé, a birtok új uráé. A tumultus idején is zajlanak a bővítések, de már nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy felismerjük az épület ma is látható formáit. A leendő báró igen termékeny volt: tizenhárom gyermeke született, de a történetben csak hárman kapnak szerepet, Antal, Elek és Ignác.
 |
| A kastély ma. A Rudnyánszky-fiúknak is ismerős lehet. (Forrás: wikipédia) |
Így néz ki tehát Tétény ebben az időben. De mi is az a "tumultus"? A latin szó gyakran szerepel Kosáry legfontosabb forrásának, a Beniczky István Pest megyei által vezetett vizsgálatnak a szövegében. Felkelést, lázadást, csetepatét, zűrzavart jelent. A tétényi jobbágyok betörtek az intéző házába, hamarosan pedig fegyverek dördültek... még emberhalált is hozott a nap.
A konfliktus azonban korábban kezdődött. A jobbágyok 1848-as felszabadításukig robottal tartoztak a földesúrnak, azaz valamennyi időt a birtokos földjén kellett dolgozniuk, adóként. Az, hogy ez pontosan hány napot jelent, leginkább a földesúron múlott. Ennek az lett az eredménye, hogy az év egyes részeiben minden nap Rudnányszky földjein dolgoztak a tétényiek.
 |
| Mária Terézia. (Forrás: Wikipédia) |
Egy forradalomhoz (vagy hát, ebben az esetben tumultushoz) azonban nem elég az elkeseredés: remény is kell. A reményt pedig a nagypolitika szolgáltatta.
Mária Terézia királynő ugyanis egy évvel korábban nem túl békés hangulatban zárta az Országgyűlést. Javaslatai zömmel az adózáshoz kapcsolódtak, amiket a magyar nemesség nem szavazott meg. A abszolút kormányzásra törekvő királynő erre igen egyszerű választ adott: többet nem hívta össze az Országgyűlést, hanem rendeletekkel kormányzott. (Amúgy ebben fia, II. József is követte példáját. A következő országgyűlésre 25 évvel később került csak sor.)
A tétényi tumultus idején már lehetett tudni, hogy Mária Terézia a jobbágyokkal szembeni földesúri önkény ellen fog fellépni. Ez jelentette a reményt - az országban itt-ott feltűnő, hasonló megmozdulások mellett. Egy évvel később, 1767-ben pedig ki is hirdették az Úrbéri Rendeletet.
Ez a történetrövid háttere. Innen két irányba vezethet az utad. Egyrészt ajánlom, hogy olvasd el a teljes tanulmányt, hogy kiderüljön ki az Igazságos, aki a végén érkezik - és miért nem sikerül teljes mértékben az igazságtétel!
Ha pedig azt szeretnéd, hogy több figyelem irányuljon a kerületre és múltjára, akkor támogasd egy szavazattal a Dáni Géza Kastélynapok létrejöttét!
