Vírus és halál: Nagytétényi halotti anyakönyvek a filoxéra idejéből

Nemrég előkerült egy régi dolgozatom, amit öt éve írtam nagytétényi anyakönyvekről egy egyetemi órára - a mostani bejegyzésben ezt fogom összefoglalni. Az anyakönyvekről már írtam korábban (itt és itt), úgyhogy most nem merülök bele abba, hogy mi is ez pontosan, úgyhogy térjünk is rá arra, hogy mi folyt a vizsgált időszakban, 1888 és 1892 közötti Nagytétényben!

Felüti a fejét a filoxéra: egy vég kezdete

Az 1880-as években tomboló filoxéravész jelentősen megváltoztatta a magyar szőlőtermelést és borkészítést: a szőlőket megtámadó betegség miatt fajták pusztultak ki, és borkészítő települések vesztették el megélhetésüket, köztük Nagytétény is. Itt 1881-ben találtak filoxéra által fertőzött szőlőtövet, az évtized végére pedig a szőlőtövek túlnyomó többsége elpusztult.
1892-ben a község 3-4000 amerikai szőlővesszőt vett, amiken nem fogott a betegség, de ezzel sem sikerült újra elterjeszteni a szőlőművelést a településen: az 1873-ban még közel 1000 holdas szőlőtermő terület 1895-re alig tizedére olvadt, ezzel véget ért szőlőtermesztés dominanciája a környéken.

Fél évszázaddal később a szőlő helyett az őszibarack a sláger

Az új munkalehetőséget Budapest közelsége adta: elkezdett nőni a lakosságszám, lassan elindultak az ipari fejlesztések, és a szőlő helyére házak, gyárak épültek - vagy pedig barackost telepítettek. Az átalakulás azonban főleg a XX. században indult meg, az 1890 körüli években valószínűleg a legtöbben még a szőlő visszatéréséről álmodtak.

Halálozások Nagytétényben

A dolgozatban öt év (1888-1892) halotti anyakönyveit dolgoztam fel, összesen 402 tétel került be az adatbázisba. A katolikus halotti anyakönyvből származnak az adatok, így nem teljes a kép: az izraelitáknak külön anyakönyve volt, más vallásúak pedig más településen kereshettek maguknak gyülekezetet. A polgári anyakönyvezés csak pár évvel később kezdődött.

A katolikus anyakönyvezés 1734-ben indult a keresztelési és házassági anyakönyvekkel, a halálozásokat egy évvel később kezdték vezetni. A könnyebb megértést segítik, hogy ebben az időben már sem latin, sem német tudás nem kellett ahhoz, hogy el lehessen olvasni a kézzel írt bejegyzéseket annak ellenére, hogy ekkor még egyértelműen sváb nyelvű a lakosság. Téttry József plébános gót betűs kézírása kiolvasása így sem volt egyszerű.

Az anyakönyv fejlécében a következőkre kérdezett rá: 1.a bejegyzés sorszáma; 2. a halálozás napja; 3. a halottnak, hitvesének vagy apjának neve és sorsa; 4. származását és lakhelye; 5. a halott neme; 6. a halott életkora; 7. a halál oka; 8. felvette-e a haldoklók szentségét; 9. a temetés helye és napja; 10. eltemetőjének neve; 11. és észrevételek. 

A környék a II. katonai felmérés térképén

A legtöbb adat a 3. oszlopba került. Itt házasok esetében fel van tüntetve a halott teljes neve és foglalkozása, valamint a házastársról is ugyanezek az adatok. A nők munkáját sokszor nem tüntetik fel, valószínűleg ez esetben nem rendelkeztek állandó önálló keresettel. Gyermekek vagy még házasság előtt állók esetében más a helyzet: náluk nem kerül említésre a vezetéknevük, csak a szülők teljes neve, valamint az apa foglalkozása. A 4. oszlopba akkor került több adat, ha az illető nem Nagytétényben született, ekkor feltüntette a plébános, hogy melyik településen született az illető. Budapesti származás esetén néha a kerület számát is feltüntették. A halál oka (7.) általában valamilyen betegség volt, a legtöbbet a bélhurut fordult elő. Ezen túl vízbefúlás és végkimerülés került elő többször, de volt olyan csecsemő, aki "nehéz fogzásban" halt meg. A temetés helye majdnem mindig a nagytétényi temető, a szertartást pedig általában Téttry plébános végezte - őt néha ferences barátok helyettesítették, vagy kérésre egy protestáns lelkész. 

Az anyakönyv - belülről. 

Kik haltak meg? Gyermekek és szőlőmunkások. 

Év	Halálozások
1888	68
1889	75
1890	67
1891	84
1892	108

Az öt év alatt 129 felnőtt (18+) és 274 gyermek hunyt el. A gyermekek többsége két éves kora előtt meghalt, a csecsemőhalandóság ekkor (Semmelweis után évtizedekkel) még igen magas. A szülések nem is kórházban, hanem rosszabb körülmények között, otthon történtek. A kritikus időszak az első néhány év volt, ha a gyerek megélte a 4-5 éves kort, akkor már jó eséllyel a felnőttkort is megélte. A magas gyermekhalandóság miatt a halálozás kori átlagéletkor nem érte el a 19 évet! 

Az elhunytak foglalkozása összesen 55 esetben van feltüntetve, jellemzően felnőtt férfiaknál. Többségük (56%) foglalkozása a szőlőműveléshez kötődik. Köztük van az utolsó hegymester, Vittman Sebő is, akit 78 évesen vetett véget életének: 1888-ban szüntette meg a község az állását, helyét később négy hegyőr látta el. Három évvel később, 1891. július 6-án, "beszámíthatatlan állapotban végezte ki magát." Özvegyéről tudunk, gyermek neve nincs feltüntetve az anyakönyvben. Az, hogy állásának megszüntetése, vagy a filoxéra miatti pusztulás kapcsolódott-e öngyilkosságához, nem derül ki. 

Az öt év alatt nyolcszor találkozunk azzal, hogy a Dunából kihalászott, ismeretlen hullát temetnek, összesen 11 esetben okozta az illető halálát vízbefúlás. A folyóból kihúzott szerencsétlenül jártak közül volt, hogy sikerült beazonosítani az illetőt, de volt olyan is, hogy még a nemét sem sikerült megállapítani egy megcsonkított hullának. 

Érdekes statisztika készült a törvénytelen gyermekekről. A halotti anyakönyvbe az öt év alatt 33 törvénytelen gyermek került be. "Mater certa," tehát "az anya biztos," és általában (24 esetben) hajadon az illető, de férjes asszony is szült törvényes apa nélküli gyermeket, valamint özvegy, és "urahagyott" is szerepel az anyák között. 

A halotti anyakönyvek alapján bepillantást nyerhetünk a XIX. század végi élet egy apró szeletébe. A kapott adatok néha megfelelnek a várakozásoknak, néha pedig abszolút meglepőek. Némi utánajárással egy-egy személyes sors is kirajzolódik ezekből az adatokból, de még rengeteg elemzési lehetőséget rejt ez a forrás is.