2012. szeptember 24., hétfő

Nyolcvan éves bulvár

Székesfehérváron akadt a kezembe az Actio Catholica Sajtó szakosztályának jelentése az 1934-5-ös évről, amiből megtudhatjuk, hogy milyen újságokra fizettek elő a barossiak a templomszentelés utáni évben. A szigorú számok mögött valós emberek állnak, érdemes egy kicsit elidőzni az olvasási szokások felett. Sokat elárulhat ez a telepről. Természetesen nem önmagában érdemes vizsgálni őket, csak úgy, ha más egyházközségek adatait is ismerjük, az olvasott újságokról is tudunk valamit, és más éveket is megnézünk. 
Itt és most nem fogom az összes szempontot érvényesíteni, csak néhány érdekességet említek meg. Konkrétan egy újságot emelek ki: a Friss Újságot. Ezt az 520 családból 85-ben olvasták, ezzel a telep legnépszerűbb lapjának számított. (Második helyen A Szív állt, 45 példánnyal, harmadikon pedig az Uj nemzedék 30-cal.) Kicsit utánamentem annak, hogy pontosan mivel foglalkozott ez a folyóirat? Miután kibogoztam a szatmári, aradi és erdélyi Friss Újságok közül azt, amit Nagytétényben is olvashattak, kiderült, hogy egy pletykalappal állunk szemben. Ezen felül viszont majdnem semmilyen információhoz nem jutottam hozzá az internet segítségével, úgyhogy bővebb információval csak a könyvtárból való hazajövetelkor fogok tudni szolgálni. 
Forrás:  kieslbach.hu
Egy adatot mégis találtam, és ez érdemes a közlésre. A Budapesti Negyed című folyóirat 1995-ben kiadott egy tematikus számot a magyar milleniuról, 1896-ról. Ebben szerepel a következő cikk: "Miről számol be egy új bulvárlap, a Friss Újság bűnügyi rovata?" (Tessék nyugodtan rákattintani a linkre, érdemes!) Mindenféle elemzés nélkül a bűnügyi rovat cikkeit láthatjuk egymás alatt. A nyelvezete a korra jellemző, de a funkciója ugyanaz, mint a mai bulvárnak: lehet szörnyülködni a világ gonoszságán, fennakadni az erkölcstelenségen és derülni az ember hülyeségen. Szórakoztató olvasmánynak kiváló! 

2012. szeptember 18., kedd

Miért jó Baross Gábor telepen lakni?

Ez volt a legnépszerűbb kérdése a Baross Gábor telepi elemi népiskolában általános iskolában kiírt pályázatnak. Ma délelőtt megkaptam a beküldött pályázatokat, és a buszon azonnal nekiláttam az olvasgatásnak - fülig érő szájjal. 
Mielőtt egy kicsit szemezgetnék belőle, teljessé teszem a képet. Már írtam róla, hogy a szervezek egy helytörténeti játékot az iskolában (a feladatlapok fel vannak töltve a "vetélkedő" fül alatt). Ennek keretében írtuk ki a pályázatot az iskola tanáraival három témában:

  1. Miért jó Baross Gábor telepen lakni? 
  2. Írj köszöntőt Baross Gábornak! 
  3. Miért Baross Gáborról lett elnevezve a telep? Találj ki egy történetet! 

A beérkezett fogalmazások többsége az első témát választotta. Határozottan kiderül a szövegekből, hogy nagyon szeretnek itt lakni. Volt, aki a mentális térképét írta le a I. utcától a IV. utcáig, méghozzá versben.
"A III. utcában a háziorvosi rendelő,
a IV. utcában Márti néni turkálója lelhető."

 Több ismerősöm, mikor először érkezett ide, felkiáltott: "De hisz ez egy falu!" Látható módon ennek a tíz éves korosztály is tudatában van: általában azért szeretnek itt lakni, mert közel van az iskola, lehet biciklizni és tollasozni az úton, és Budapesthez tartozik, mégis vidéki a környezet. Többször visszaköszönt a kerület szlogenje: Kisváros a nagyvárosban.  A terület múltjával, helyzetével is tisztában vannak. Az egyik ötödikes fiú írta:  
"Baross Gábor telep Budapest déli részén Dél-Budán található a XXII kerületben. Egyik oldaláról Budatétény, másik oldaláról Nagytétény határolja. Az én dédapám már az 1920-as évektől él itt, tehát az őseim is jól érezték magukat, ha még mindig itt lakunk."
Van, aki nem itt született, hanem később költöztek ide szüleivel, mindenki nagy örömére: 
"Szüleim azt szerették volna, hogy kertes házban lakjunk. Én pedig kutyát szerettem volna! Így teljesült a vágyunk!"
A második lehetőséget jóval kevesebben választották. Itt is volt, aki versben fogalmazott, és meglepően jól ismerték a Vasminiszter életét. Nem csak a vasút fejlesztéséről tudtak, hanem a postával, hajózással is összefüggésbe hozták, és volt, aki születésének és halálának az időpontját is megemlítette. Hamar ismertté vált a pár éve az I. utca sarkán álló Baross Gábor szobor. 
"Sok korszakalkotó tettet vittél végbe, 
Vasútvonalakat hoztál létre.
Osztottál, szoroztál,
Vitel árakat is megszabtál. 
Munkádnak itt nem volt vége, 
mert a Dunai hajózást vetted kézbe." 
A harmadik feladatra egy pályamunka érkezett, de jövő hét elejéig még be lehet adni a pályázatokat. A telep névadásáról szóló kitalált történetnek szerintem ez a legérdekesebb része. Arról van szó, hogy milyen híres embert választanak a telep lakói névadónak. 
"A bankár Kossuth Lajost választotta ki, mert szerinte a világ a pénz körül forog. (Ő volt az első pénzügyminiszter.) A bíró Deák Ferencet, mert szerinte az igazság a legfontosabb. A pap Assisi Szent Ferencről szerette volna elnevezni, hisz hit nélkül nem teljes az emberek élete."

Eredményhirdetés a Baross Gábor napokon!

2012. szeptember 17., hétfő

A telekkönyv, mint történeti forrás

1. Ha bekerül az egyetemre a friss történész gólya, az első félévekben rengeteg forrásról hall. Megismerkedik a forráskritika alapjaival, megtanul királytükröt és napi sajtót elemezni, nem hisz az önéletrajzoknak, csodálkozik a képi forrásokra épülő tanulmányokon, és általában unalmasak találja az népszámlálások pontos évszámának a bemagolását. A telekkönyvekről jó eséllyel nem is hall. 

2. Vannak olyan források, amik kiválóan alkalmasak arra, hogy statisztikát csináljon belőle az ember. Sokan a táblázatoknak szinte feltétel nélkül hisznek, hiszen elvileg objektív adatokat közölnek, de szerencsére vannak, akik felhívják a figyelmet a torzításokra, hibákra is. A statisztikus mindenesetre valószínűleg a hangos kacaj és az elkeseredés között találja magát, amikor arról olvas, hogy néhány történész hogyan próbál a számok alapján bizonyítani bármit is (általában százalékokkal és átlagokkal). Ilyen források a családfakutatók által kedvelt anyakönyvek, a népszámlálások gyakran használt adatsorai, a helyi adójegyzékek, vagy az elfelejtett telekkönyvek. 

Ez a két ötletem volt arra, hogy elkezdjem ezt a blogbejegyzést, de mivel nem tudtam dönteni, most itt van mind a kettő. Mindkét bekezdés végén egy általam fontosnak tartott forráscsoportoz lyukadok ki, amit most egy kicsit részletesebben is bemutatok. 
1993-ban Mollay Károly kiadta Sopron város első telekkönyvét. A könyvet több recenzióban méltatták, a Soproni Szemlében megjelent cikk az interneten is olvasható ide kattintva, a 99. oldaltól. Ebben így fogalmaz Bariska István: "A források és a forráskiadványok között a telekkönyvek és telekkönyv kiadások különleges műfajt képviselnek. A pozsonyi telekkönyvek kiadványozási  kísérletén kívül nem is ismerünk hazai példát. E tekintetben egyedülálló vállalkozás Mollay Károly munkája." (99. o.) Ebből is kiderül, hogy a telekkönyvek még nem "futottak fel" a történészek körében. 
Pedig olyan forrással állunk szemben, ami véleményem szerint beszédességét tekintve az anyakönyvek jelentőségéhez mérhető. Nézzük, miket tudhatunk meg egy telekkönyvből! (Persze, nem fogok minden elemzési lehetőséget bemutatni, csak megemlítek néhányat.) Mivel a Baross-kutatás során XX. század eleji iratok voltak a kezemben, a most következő rész is elsődlegesen erre a korszakra vonatkozik. 
A telekkönyv első, A jelzésű oldala a Birtoklap. Ezen szerepel a terület besorolása. Baross Gábor telep esetében ez általában a következő: "Nemesi birtok, szántó (vagy legelő) a Kőbányai dűlőben." Szerepel a helyrajzi szám, illetve a ma már nem használt betétszám is, valamint a telek mérete. Ennek a résznek a nagy hiányossága, hogy általában nem írják rá a változások évszámát, hanem csak mondjuk kihúzzák azt, hogy "szántó", és fölé írják, hogy "házhely," vagy "ház és udvar." De dátum nélkül is megállapítható, hogy egy falu határában milyen arányban voltak az egyes művelési ágak, vagy a birtokaprózódásra vonatkozóan is levonhatunk következtetéseket a területek méretéből kiindulva. 
Ha kinyitjuk a lepedőnyi füzetet, amit telekkönyvnek hívnak, a B jelzésű Tulajdoni lap tárul a szemünk elé. Ez a rész talán a legérdekesebb. A sorszám utáni kis szövegből bepillantást nyerhetünk abba, hogy mennyi és milyen tulajdonosa volt a területnek. Íme egy példa: 1909. március 26-án a Dózsa György út mentán álló 425 négyzetöles telket megvásárolta Imre Lajos és felesége, Stádinger Borbála. A területhez adásvételi címén jutottak, és 4100 koronát fizettek érte. Korábbi lakhelyük Budapesten volt a Bercsényi út 4. szám alatt. Itt tehát nem csak a telektulajdonos nevét ismerjük meg, hanem azt is, hogy honnan jött (migrációkutatás alapvető kérdése), és hogy hogyan jutott a házhoz. Ez alapján megírható egy telek "életrajza:" ami az ember  életében a házasság vagy a gyermekszületés, az a telek életében a tulajdonoscsere. A telekárakból - megfelelő körültekintés mellett - felmérhetjük a nagyobb és kisebb presztízzsel rendelkező területeket, de a házépítéseket is feltünteti a telekkönyv. Valamire viszont figyelnünk kell. az az, hogy nem feltétlen a tulajdonos lakik a házban, sokszor kiadja vagy csak nyaralónak használja a frissen szerzett ingatlant. 
Az utolsó, C jelű rész a Teherlap. Itt megtudhatjuk, hogy mekkora jelzálog van a házon, vagy hogy mennyi a vételár hátraléka. Nyomon követhetjük, hogy ilyen tempóban törlesztenek a tulajdonosok, így egy-egy család eladósodásának, elszegényedésének is tanúi lehetünk, valamint megismerjük a környék hitelezőit. 
Ez csak pár elemzési lehetőség, de több is rejlik ebben a forrásban. A kutatást nehezíti, hogy nem egyszerű hozzáférni a forrásokhoz a Fővárosi Levéltárban: Baross Gábor telepről legfeljebb öt telekről kérhetek ki információkat, amit három munkanap alatt hoznak ki. Ahhoz, hogy adatbázist építsek a telekkönyvekről, legalább hétszáz tételt kéne átnéznem, ami ilyen korlátozás mellett kb. két évet venne igénybe. Így egy ilyen feldolgozás csak távalti terv lehet. 

2012. szeptember 11., kedd

Vegyes házasság


Mi is ez a "vegyes házasság"? Amikor két, külön csoporthoz tartozó ember összeházasodik. Bár ez a megfogalmazás nem túl korrekt, kiindulási pontnak jó. Idegen szóval ezt exogámiának nevezzük, szemben a csoporton belüli házassággal, az endogámiával. Nézzük, milyen csoporton lehet belül vagy kívül házasodni!
A legszűkebb csoport a család, ami kapcsán általában a vérrokonokkal való házasság tiltásával találkozunk. Ezen kívül a csoport lehet egy vallási közösség, nemzetiség, társadalmi réteg, falu, vagy akár falurész is. Manapság leggyakrabban a különböző nemzetek képviselői közötti házasságot értjük alatta (etnikai vegyes házasság). A vallási vegyes házasság a különböző felekezetek tagjai közötti házasságra értendő, a lokális vegyes házasság pedig a nem azonos településen vagy településrészen élők frigyére vonatkozik. Ezeken kívül pedig az exogámia számtalan fajtáját különböztethetjük meg, például a társadalmi exogámiát.(Az előbbire klasszikus példa a képen látható hölgyemény, Kate Middleton esküvője.)
Úgy tudom, ma már semmilyen jogi akadály nem áll a vegyes házasságok útjában. De volt ez mindig így! Közel nyolcvan éve keletkezett a nemsokára bemutatott dokumentum. Székesfehérváron, a püspöki levéltárban több ilyen dokumentummal találkoztam. A szöveg mindig ugyanaz, csak az aláírás és a személyes adatok különböznek. A katolikus egyház bizony nem nézte jó szemmel, ha a hívei egy másik egyházból választottak házastársat, ezért megkövetelte azokat a feltételeket, amiket itt olvashattok. Aztán a kommunizmus ezt is elsöpörte.
„1. Leendő mindkét nembeli gyermekemeet a ker. kath. anyaszentegyházban fogom megkeresztelni s a róm. Kath. szent hitben fogom nevelni, mint erre nézve az illetékes polgári hatóság előtt az 1894. évi XXXII. t.-c. értelmében szerződésileg megegyeztünk.
2. Igérem, hogy jegyesem, leendő hitvestársam vagy bárki más által szent vallásomtól magamat szin és ürügy alatt eltántorittatni vagy vallási kötelmeim gyakorlatában akadályoztatni nem engedem; sőt minden törekvéssel azon leszek, hogy szent vallásomnak jegyesemet is megnyerjem.
 3. Végre igérem, hogy a róm. Kath. egyház szine előtt kötendő házasságunkat sem megelőzőleg, sem követőleg házassági szertartás vagy esketési ünnepség végett a nem kath. lelkész előtt nem jelenünk meg.”

SzfvPL 4569AB 1367/1934

2012. szeptember 4., kedd

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

20:00 Véget ért a nagy nap! Miután Wenczel Árpád ügyvéd úrnál befejezte a vendégeskedést, a Püspök úr kíséretével a nagytétényi vasútállomásra ment, ahonnan az esti nyolcas gyorssal hazatért székhelyére, Székesfehérvárra. Ahogy a vonat kigurul az állomásról, tudósításunk is végződik. Köszönjük az egész napos figyelmet! 

2012. szeptember 3., hétfő

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

16:00 Szeptember 3-a be fog vonulni Baross Gábor telep történetébe! Egész napját itt tölti Shvoy Lajos székesfehérvári püspök atya, méghozzá méltó szeretetben és megbecsülésben van része. A Páll-féle vendéglőben elköltött ebéd után meglátogatta az egyházközség néhány családját lakóhelyükön. A püspöki automobil bejárta a telep poros utcáit, megismerte az itt élők hitét, buzgóságát. A körút utolsó állomása Dr. Wenzel Árpád rezidenciája, ami a II. utca folytatásában található, és már Budatétényhez tartozik. Az ügyvéd úr megmutatta díszes parkját, és több egyházközségi férfiú társaságában komoly beszélgetést folytatott a Főtisztelendső és Nagyméltóságú Püspök Atyával. 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

13.30 A püspöki küldöttség telepünk kedvelt közösségi helyén, a Páll Ernő képviselő-testületi tag vendéglőjében vesz részt egy pazar ebéden. Itt van az egyházközség és telep színe-java: Shvoy Lajos megyéspüspök úr mellett itt van az érdi esperes, Bizzer Pál Baross Gábor telepi lelkész, Hasek Géza, az egyházközség világi elnöke, Halmos Gusztáv, az elemi iskola igazgatója, és még sokan mások. Az ebéd elején Dr. Wenczel Árpád ügyvéd mondott pohárköszöntőt a pápára és a kormányzó úrra, majd Hasek Géza emelkedett szólásra a Püspök Atya tetteit méltatva, majd felszólalt a korábban méltatott püspök atya is. Az "urak" mellett képviselteti magát a dolgozó nép is, a szeretetlakoma mindenki számára nyitva állt! 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 


 12.00 Véget ért az ünnepi szentmise, Baross Gábor telepen felszentelt templom áll! A hívek a "Bemegyek szent templomodba" kezdetű egyházi énekkel vonultak be a templomba, a férfiak jobb, a nők bal oldalt foglaltak helyet. A prédikáció Nagytiszteletű és Főméltóságú Shvoy Lajos püspök atya tartotta zsúfolásig megtelt templomban. Hívek álltak a széksorok között is, egy tűt sem ehetett volna leejteni a tömegben. A püspök atya örömmel nyugtázta hívei odaadását és áldozatkészségét, ami nélkül nem állna a templom. Az istentisztelet után a hívek a Főtisztelendővel az élen egy fotográfián örökítették meg a nem mindennapi eseményt. Ez után a nép nagy része hazatért, de a megyéspüspök az egész napot Baross Gábor telepen tölti. Jelenleg Bizzer Pál hitoktató lakásán tartózkodik, és a helyi egyesületek tisztelgését fogadja. 


"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 


10.00 A Püspök atya, miután meghallgatta Nagytétény elöljáróságának üdvözlő szavait, automobillal érkezik az újonnan felépült Baross Gábor telepi templom elé. Mikor kiszáll a járműből, a helybeli dalárda zendít rá egy gyönyörű üdvözlő dalra. Shvoy püspök atya mosolyogva hallgatja és lelkes tapssal köszöni meg az énekszót. Bertha Jucika üdvötlő verse után Hasek Géza világi elnök ragadja magához a szót. Szép szavakkal üdvözli a Főméltóságú Püspök Urat, köszönetet mond eddigi támogatásáért, és Isten áldását kéri a főpásztorra. Most a klérus tagjai a sekrestyébe vonulnak, és felkészülnek a templomszentelés szertartására. 
(Képek forrása: Párkányi, 1958)

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap
8.43 Pontosan gördül be a vonat a nagytétényi vasútállomásra. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Shvoy Lajos püspök atyát dr. Wenczel Árpád ügyvéd és Hasek Géza, a Baross Gábor telepi Jézus Szíve egyházközség világi elnöke fogadja szavakkal. A fogadóbizottság a községháza felé kíséri Szent István városának főpapját, ahol nemsokára a politikai község elöljárósága üdvözli a Nagytéténybe látogató püspököt.