2012. június 26., kedd

Mibe halt meg?


Régóta nem követjük a Budafok-Tétényi lapok híreit. Most a hírek helyett a tárca rovatból hoztam egy gyöngyszemet.

Tárcza rovat. Mese. 
Az apa, kis fiához:
No, de most már elég volt a kérdezősködésből, te gyerek. Egész délután folyton ostoba kérdésekkel nyaggattál. Hát most már még egyet kérdezhetsz, arra megfelelek, de aztán vége legyen, jó?
-Jó, apám.
-No hát kérdezz.
-Hát… hát… mond meg, papám: mibe halt bele a Holt-tenger?

Budafok-Tétényi lapok 1909. II. évf. 20. szám 1910.05.22 . 3. o.

2012. június 20., szerda

Hírek és képek

Közel egy hetes csönd után három jó hírrel is szolgálhatok. Az első, hogy tegnap végeztem a vizsgákkal, így most már több időm lest a kutatásra, és blogírásra is. 
A második, hogy a kutatás újabb emberekkel és módszerekkel bővül. Múlt héten jártam a Kempelen Farkas Gimnázium történelem fakultációján (ezúton is köszönet Katának a segítségért), ahol Szász Erzsébet tanárnőnek köszönhetően meséltem a kutatásról, és segítséget kértem a diákoktól. Őszinte meglepetésemre heten is jelentkeztek (a csoportnak nagyjából a fele), ami nagyban megkönnyíti majd a dolgomat. Lehetséges, hogy egy meglepetés kollegina is bekapcsolódik a kutatásba, de még csak megindultak az egyeztetések. 
A harmadik jó hír, hogy itt vannak a múlt héten beígért fényképek! A jobb oldalsávba beszúrtam egy újabb modult, ami a kutatóhelyeket veszi sorba. Köztük van a püspöki levéltár is. 
Így néz ki az asztalom munka közben. A kis cédulára jegyzetelek, a laptopon a névadatbázist vezetem,  az élére hajtott iratok pedig a kutatás tárgyát képezik. 

Ez a püspöki palota, benne a püspöki levéltárral. Az országalmás kút a város jelképe. 

Ez az EB sátor. A képet ugyanonnan készítettem, mint az előzőt, csak megfordultam.  Holtidő. 

2012. június 14., csütörtök

Székesfehérvár

Régen jártam Székesfehérvár belvárosában, úgyhogy városnézésnek is beillett a séta a levéltárig. A belváros szép és rendezett, és amikor már leesett az állam, akkor beértem a levéltárba (=püspöki palotába). Itt még jobban elcsodálkoztam. A levéltáros sokat segít, ahogy a hely szelleme is az elmélyülést szolgálja.
Ezek után kerültek kezembe az iratok. A pár oldalas plébániatörténet mellett megvan az püspök és a barossi plébánia között folytatott teljes levelezés, ami nemvárt titkokat rejt: a Templomépítő Egyesület és az egyházközség Képviselőtestülete minden évben elküldte a közgyűlésekről készült jegyzőkönyveket, és rengeteg más ügy iratait, amiket a püspök jóváhagyott. 
Olvastam húsz éve polgári házasságot kötött párról, akik - az 1944-es bombázások hatására befolyását sem tagadva - egyházi házasságot szeretnének kötni. Találkoztam törvénytelen gyerekekkel, akiket apjuk örökbe fogadott, és sürgette a püspököt jóváhagyását, hogy mert közel a beiskolázás ideje. Találtam laudációt Halmos Gusztávról és Imre Lajosnéről. És még csak az első iratcsomó egy részét néztem át! Kincsesbánya. 
Készítettem pár képet az épületről kívül-belül (az iratokat nem lehet fényképezni), most pedig, mivel bezárt a levéltár, a városi wi-fi hálózaton, (!) utcazenétől kísérve írok blogot, az EB-sátor és templom között. Este feltöltöm a képeket is.  

2012. június 13., szerda

Kis kutatásmódszertan

"Tippek és trükkök" címke alatt elkezdtem egy sorozatot, aminek nem lett folytatása. Itt az idő: most lesz. 
Odáig jutottam legutóbb, hogy beírjuk a keresendő személy nevét az adatbázisba, és böngészünk az eredmények között. Nagyon sok hasznos dolgot megtudhatunk innen: lakcímét, születési évét, házastársa nevét, és azt is felmérhetjük, hogy zömmel mivel foglalkozott. Van, akitől rengeteg adásvételi szerződés kerül elő, van, aki perekben szerepel, de fellelhetjük a házassági szerződéseket és a végrendeleteket is. Egy mozdulattal megspóroltuk több száz méter anyag átnézését! (NB: levéltárakban az iratok mennyiségét iratfolyóméterben adják meg. Ez nem olyan mint a fényév, itt tényleg méterekről van szó.) 
A találatok között böngészgetve mégis figyelembe kell venni valamit: nincs minden feldolgozva! Sőt, valójában az iratok többsége nincs benn az adatbázisban, de ez ne keserítsen el senkit, ugyanis néha így is több, mint száz találat közül kell válogatni. A levéltárosok folyamatosan töltik fel az adatokat, így előfordulhat, hogy ami ma még csak egy híján húsz, az holnap nem tizenkilenc, hanem huszonegy lesz. 
Ha megtaláltuk, amit kerestünk, akkor már csak ki kell kérni az iratot, és pár nap múltán kezünkbe is vehetjük. Hogy eztán mit kezdünk vele, arról majd később. 
 
Holnap újabb területet vonok be a kutatásba: megyek Székesfehérvárra, a püspöki levéltárba! A barossi egyházközség 1993-ig ide tartozott, Prohászka székhelyéhez. 

Ez itt a fehérvári püspöki palota, amiben a levéltár is működik. 

2012. június 8., péntek

Könyvbemutató

Vasárnap volt a Baross Gábor telepi Jézus Szíve templom és egyházközség története 1925-2011 című könyv bemutatója a Szent Bernát házban. A könyvet Pelikán Imre bácsi és Monostoriné Szeleczky Gabriella írta, és a canonica visitatio, valamint a historia domus alapján készült. A könyv fontos forrása lesz a telep történetének: gazdag képanyaggal rendelkezik, és olyan ember írta, aki személyesen átélte az események jelentős részét. Az eseményen Czimbal Gyula fotózott, ezúton is köszönöm a képeket! 




2012. június 5., kedd

Ternkó levele

Ma Nagytétény iratai között megtaláltam Ternkó József két levelét Nagytétény községnek. A dokumentum nem csak mentalitástörténeti, vagy társadalomtörténeti tanulságokkal rendelkezik, hanem szerintem említésre méltó humorforrás is. Az elírásokat kijavítottam, de nehezen olvasható, mert betűhűen másolom ide a szöveget, hogy a stílus ne sérüljön.  

Gyulavári 1927. december 6.

Nagytétény Község Érdemes Adóügyi Jegyzőjének.

A sors különös csapása folytán egy darab kopár földhöz jutottam a Baross telepen, kivetettek ezért reám földadó, rokkant ellátásadó, út adó, pótadó, és betegápolási potadó cimén 18 fillért. Mint minden adózó csikorgó fogakkal bár, de fizettem, ezt – az annyi cimen reám rótt – terhet, gondolván fillérből lesz a pengő és az állami közigazgatásnak minden fillérre nagy szüksége van. Hogy szükségük van a fillérre, de még a pengőre is ezirtánti sejtelmem keserü valóra vált.
Hiába fizettem ugyanis a kezem között levő feladó-vevény tanusága szerint 1926 november 8.-én d-e 9 órakor 3.000 korona utalvány dij költsége mellett 10.000 koronát, abban a reményben, hogy legalább két esztendeig mentesülők sulyos közteher viselési kötelezettésgeim alól, de még különben is megért engem előre befizetett tőkém kamatának két esztendőre való elvesztése – hisz eről előre lemondtam magamban az állam illetve annak reprezentánsa a nagytétényi község javára – ez a tény, hogy legalább két esztendeig nem leszek szálka ez adó hatóság szemében.
Csalodtam, mint csalodik a az ember amig él. U. i. ez érdemes község 2230/927 sz. fizetés iránt való felszólítása rázott fel az adó fizetését teljesített polgár jóleső zsibbadt szendergéséből, s még tőkéletesen magamhoz sem tértem s még éjt napot egybe vetve lázasan kutattam tudatom aljában halványan fel-fel csillanó azon könnyelmű elhatározáson – hogy én előre fizettem adót – irásbeli dokumentumai után. Meg is találtam a feladó vevényt, de ugyanakkor Budapesti megszálló lakásomról ugy az én, mint Pongrácz Jenő Gróf címére express letiltási rendelvények érkeztek, mely szerint fizetésem 1/3-a stb. stb. már előbb körülírt sok cimü köztartozásaim fedezésére letiltattak.
Ha humoros ember lennék, most nevetnem kellene, mint akit csiklandoznak s azon kellene kezdenem, hogy csak foglalják is le a fizetésemet, amely megsugom önöknek nincs is, mert én Pongrácz Gróf urnak csak olyan szine viruló titkárja vagyok, letiltani csak Almásy Dénes Gróf Önagyméltóságától élvezett számvevői fizetésemet lehet, de csak akkor majd, ha tényleg adóhátralékban és nem tulfizetésben leszek.
Addig is kérem az érdemes községi illetékes Tényezőket, bonyolitsák vissza ezt az ügyet oda, ahol megálló, tudniillik sorozzanak engem a tulifzetők ritkább és éppen ezért nem molesztálandó kategóriájába. Maradok jóindulatu elintézésükről válaszukat várva adót fizető polgáruk:

Ternkó József s.k.

A jegyző válaszában kifejti, hogy a beérkezett pénz az 1925 és 1926 évi adót fedezte (késedelmi kamattal együtt), az új csekk viszont az 1927 évi adóról szól.

Nemsokára érkezett Ternkó második levele: 

Gyulavári, 1927 december 23.
Érdemes Községi Elöljáróság nagytétény.

7905/927 kig. Sz. levelökre válaszolva van szerencsém észrevételeimet a következőkben megtenni.
Abból a körülményből, hogy állítólagos 18 fillérnyi egyenesadó hátralékom miatt képesek voltak fizetésemet letilani, jogosan és helyesen arra következtettem, hogy a pénzügyi-igazgatás szempontjából a fillérek ép ugy biráltatnak el, mint a milliárdók. Ép ezért nem kötödésből, hanem a rend kedvéért bátorkodom szives tudomásukra hozni, hogy a kezem között lévő és 1926 julius 15.-én kiállított „adóív” tanusága szerint 1926-ra hátralékos előírással együtt összesen 36 fillérrel rovattam meg. Erre és semi ujabban fent idézett levelükben beiktatott 1924-re, küldtem 1926 november 8.-án 80 fillért. Ebből levonva a 36 fillért valamint az 1927  évre eső 18 fillért még mindig 26 fillérnyi tul fizetésem mutatkozik, amiből még a 1924-es adóra is telne ha egyáltalán fennállana. Indokolatlan tehát befizetési lapuk küldése, mert én csak 1929 évben leszek hajlandó fizetni.
Levelem tartalmának elismerését és megfelelő adóiv küldését kérve maradok megkülönböztetett tisztelettel:

Trenkó József s. k.
Uradalmi számvevő

N. b.
Amennyiben azomban az 1924 –es adóhátralék mégis fennállana csak arról engem elnézésből nem értesítettek, kérem azt annak rendje és módja szerint velem közölni ugy levonásba belemegyek, de hogy egyszerüen ezt a tételt mintha én tévedtem volna becsempészni nem vagyok hajlandó belemenni. Végeredményben az adóügyi jegyzők sem csalhatatlanok.
Trenkó József s. k.

Ha az ügynek fennmaradt a folytatása, akkor a következő évben meg fogom találni.

2012. június 1., péntek

Az első fecskék

Ma a Pest Megyei Levéltárban jártam, ahol Nagytétény telekkönyvi ügyeit néztem át. Bár (még) nem találtam meg azt, amit valójában kerestem, értékes iratanyagra bukkantam. Megleltem ugyanis azokat az adásvételi szerződéseket, amiket Libál Róza kötött az első barossi telektulajdonosokkal! Szándékosan tulajdonost és nem lakót írok, ugyanis nem feltétlenül lakott a tulajdonos az új telken. 
Az 1905-ben született szerződéseket bevittem egy adatbázisba, így könnyebb kezelni az adatokat. Bár még a kiértékelést nem végeztem el, az már most látszik, hogy a többség budapesti. De mi derül ki pontosan az adásvételiből? Példaként íme az első szerződés az adatbázis alapján: Weisz Gyuláné sz. Libál Rózától (lakik Rákosszentmihályon) Poór Mihály és neje, Poharnik Rozália (laknak Albertfalván, a 62. szám alatt) vett ingatlant 1905. április 27-én. A telek (hrsz.: 2575/7) 300 négyzetöles területtel rendelkezett, és 600 koronát kért érte az eladó. Poór és neje az ár harmadát helyben át is adta, a vételhátralékot pedig részletekben fizette ki. 
Az utóbbi hetek több jó hírrel is szolgáltak, de ezekről majd akkor számolok be, ha végleg sínre kerültek. Addig is íme egy régi kép a Donát-hegyről! A kép Felker Győző által írt, Donát-hegyről szóló füzetében szerepel (nyomda alá szerkesztette: Sranóczay György).