Pelikán Imre bácsi emlékezete

2010-ben, öt és fél éve találkoztam először Imre bácsival. A beszélgetésünk nagyjából ugyanúgy zajlott, mit ahogy a legtöbb beszélgetés, amit kettesben folytattunk: leültünk az asztala mellé, papírok kerültek elő, esetleg még fényképező vagy laptop is, ezen kívül teasütemény és végén valamilyen ital. A téma majdnem mindig Baross Gábor-telep történetéhez kapcsolódott, először Stádinger Borbála – Bori néni – kapcsán, később pedig a készülő könyv miatt. Imre bácsi és a telep története több szállal egybefonódott, így ezeken a beszélgetéseken az ő történetét is megismertem. Volt, amit csak szóban mesélt el, és volt, amit le is írt, hogy aztán a kinyomtatott A4-es füzet egy példányát lelkesen dedikálja, mielőtt nekem ajándékozná. Ezekből a történetekből ismertem meg az életét, amit nemrég végleg lezárt: néhány héttel a 96. születésnapjára rendezett ünnepséget követően, 72. házassági évfordulója után két nappal, a Don-kanyari megemlékezés másnapján úgy döntött, hogy átadja a terepet, és újra találkozik a feleségével, szüleivel, régi barátaival. 

Ki volt Szent Donát?

Helytörténeti Konferencia lesz szeptember 26-án a Cziffra-házban XXII. kerületi és budaörsi előadásokkal. Részletek a plakáton!

Múlt hét végén szabadtéri szentmisét tartottak a Donát-hegyen. Az eseményt a Baross Gábor-telepi Polgári Kör kezdte el szervezni évekkel ezelőtt, mára hagyománynak mondható. A Donát-hegyi emlékhely helyi szerepe, jelentősége külön is megérne egy posztot, de most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy ki is az a Szent Donát?

Nekünk ma már ismeretlenül cseng a Donát, mint keresztnév, a szenten kívül még a Bánki vezetéknevet kapcsolhatjuk hozzá, aki régen feltaláló volt, most meg egy egyetemi kar. Aki nem (csak) a műszaki tudományok, hanem a borospincék irányába is érdeklődik,

Egy aktív iskolaigazgató: Pusztay János

Pusztay János a szülői munkaközösséggel. 

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!  

Pusztay János 1932-től 1938-ig a barossi iskola igazgatója. Neve csak ebben az időszakban fordul elő a telepen, feltehetően csak ebben az időszakban élt Nagytétényben, szolgálati ideje pedig teljesen egybeesik Bizzer Pál barossi káplánságával. Ebben a hat évben igen aktív része volt az igazgató a helyi közéletnek, több egyesületben, sőt, politikai pártban volt meghatározó szerepe.

Pusztay az I. utca 5. szám alatt lakott feleségével, aki végzettségét tekintve óvónő volt, de a férje által vezetett iskolában kézimunkát tanított.

Az új igazgató feladatai közé tartozik az is, hogy az elköltöző Kajdy Imre helyett a kántori teendőket ellássa, amivel együtt jár a jegyzői cím is az egyházközségben, valamint tagság a képviselő-testületben sőt, az Egyháztanácsban is.

A jó gyáros: Sólyom Barna Zoltán

Forrás: Tanulmányok Budapest Múltjából XXX.

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!  

Baross Gábor-telepen az általunk ismert fontos emberek többsége a katolikus vallást követte. Ennek oka egyrészt az, hogy a telep lakosságának túlnyomó többsége katolikus volt, másrészt az, hogy az egyházközség iratai fennmaradtak, míg a barossi reformátusok életéről nem maradt fenn levéltári fond vagy irattár. Egy üdítő kivételről tudunk, aki protestánsként volt fontos ember nem csak a telepen, de egész Nagytétényben: Dr. Sólyom Barna Zoltán, a Hungária Gumigyár református igazgatója, aki a harmincas években a munkásokkal fenntartott jó kapcsolatáról, szociális érzékenységéről volt híres. (...)

Kántor, az igazgató

Kántor Imre aláírása

„Október hó 23-án Baross Gábor telepen, az Apponyi-úti sorompónál elütötte a vonat Kántor Imre 50 éves állami elemiiskolai igazgatót, aki a helyszínen azonnal meghalt. A sorompó alatt, bár le volt, engedve, Kántor igazgató átbújt, hogy ne késse le a bejáró B.H.É.V. vonatot, mert éppen egy tanítógyűlésre igyekezett Budapestre. - közölte a Budavidéki Hírlap 1941-ben. A hetilap az elhunyt igazgató oktatási és katonai tevékenységét emeli ki: előbbi hivatása volt, utóbbit pedig feltehetően a világháború miatt volt fontos kiemelni. Valójában ezek csak a jéghegy csúcsa. (...)

Barossról Amerikába 2.

A múlt héten bemutatott cikk második felében Falusy Nándor leírja a világháború utáni Magyarország helyzetét, és családjának tragikus sorsáról is beszámol. A cikkben nem szerepel, de két könyve is indexre került ebben az évben: a Szent István évi karcolatok és a világháborúról szóló Két év naplója jelent meg az államilag tiltott olvasmányok között. Az Utolsó pohár című verse után a korábban termékeny író, költő  és publicista nem írt többet, kétkezi munkával kereste a kenyerét. (Teljes bejegyzés) 

Barossról Amerikába 1.

Idén március 8-án lesz 68 éve, hogy a Chicago-ban kiadott Az írás című lap közzétette a Barosson élő Falusy Nándor levelét, melyben a háború utáni Magyarország helyzetét és megrázó történetét írja le. Falusy aradi származású újságíró volt, és Független Közgazdaság, majd a Budavidéki Hírlap című lapoknak volt szerkesztője, amíg be nem hívták az első világháborús veteránt a második a magyar hadseregbe. Amerikai barátjának írt levelét szenteste írta, és nem csak a saját életéről, a környék és az egész ország helyzetét is bemutatja. A cikket a szerző leszármazottjának engedélyével teszem közzé, két részletben. A második, személyes vonatkozásokat is tartalmazó cikkrészlet jövő csütörtökön fog megjelenni. (Teljes bejegyzés)

Sír a templomban: Stádinger Borbála élete

A villa egy képeslapon

A holnapi Halottak Napja alkalmából az egyetlen olyan személyről szeretnék megemlékezni, akinek földi maradványai a templomban nyugszanak. Imre Lajosné sz. Stádinger Borbála sírjára azt írták a torony építésekor, hogy "templomunk jótevője," és sokan minden vasárnap elmennek a sírja előtt, mégse ismert a neve. 

Az ő személye azért is fontos, mert az ő életéből írtam az első OTDK dolgozatomat, és ezáltal ismertem meg személyesen Imre bácsit. (Teljes bejegyzés)

Csák Ibolya olimpiai bajnok

Egy viszonylag távoli összefüggést nagyítunk fel, ha azt mondjuk, hogy közvetlen kötődése van a berlini olimpiának Baross Gábor telephez. Ennek ellenére mégis megér egy cikket Csák Ibolya története, mert az atlétanő nemzetközi jelentőségű sportember, akinek érdemes ismerni a történetét. 

Forrás: Wikipédia

Csák Ibolya magyar atléta, aki magasugrásban és távolugrásban is többszörös magyar bajnoki címmel büszkélkedhetett. Huszonegy évesen női magasugrásból olimpiai bajnoki címet szerzett Berlinben 162 cm-es csúccsal. Két évvel később, 1938-ban második helyezett lett az Európa-bajnokságon Bécsben, de kiderült, hogy a győztes versenyzőnek, Dora Ratjennek a férfiak között kellett volna indulnia, így utólag Csákot hirdették ki győztesnek, és itt ugrott 164 cm-es Európa-rekordot, amit csak 24 év elmúltával

Barossi portrék

Mint azt írtam, folyik a leendő könyv szövegezése (még mindig nem fogom fel teljesen, hogy könyvet írok). Nem fogok most a koncepcióról, célokról és hiányokról írni, az majd a bevezetőben kerül terítékre, viszont a könyv egy részét, amolyan mellékletét vagy kiegészítésként szeretném bemutatni, és - nem titok - segítséget is kérni vele kapcsoltban. Ezek pedig a barossi portrék munkacímen futó rész. 

A telep történetében vannak olyan személyek vagy akár családok, akik sokat tettek azért, hogy szebb környezetben, jobb körülmények között élhessenek az emberek a telepen. Az életükről sajnos sokszor elég keveset ismerünk: a forrásokban általában csak az jelenik meg, hogy tagja volt ennek az egyesületnek, feladatot vállalt abban a társaságban, aláírt egy amolyan szerződést. Egy s

zemélyről írtam rendes életrajzot, még évekkel ezelőtt, az hónapokig tarto

Barossi iskolások

tt, most erre nincs idő, és nem is gondolom, hogy feltétlenül szükséges. Anyakönyvi adatok és szerződések alapján egy életút vázát meg lehet rajzolni, de ezt  aztán visszaemlékezések, naplók, személyes források egészítik ki, teszik teljessé. 

Most vadászok, ehhez kérek segítséget. Nem csak naplókat vagy személyes élményeket, és nem csak életrajzi adatokat, neveket (szülők, testvérek, házastárs..), születési és működési helyeket. Mindent, ami az illetővel kapcsolatos lehet. Az Oberding családot, vagy Tessely Károlyt már korábban bemutattam pár sorban itt, a blogon, de ezek is kiegészítésre szorulnak, nem teljesek. Hasonló életrajztöredékek készülnek a következő családok, emberek munkásságáról, főleg a velük kapcsolatos információkra vagyok kíváncsi: 

• Ambrus Győző
• Bessenyei Sándor és családja
• Detre Károly
• Dr. Kesselyák Adorján
• Felkler (korábban Traupmann) család)
• Hasek Géza
• Halmos Gusztáv és családja 
• Hupka Péter 
• Kántor Imre
• Oberding család 
• Páll család 
• Sólyom Barna Zoltán 
• Stádinger Borbála
• Tessely Károly
• vitéz Barotányi Ferenc
• vitéz Pusztay János 
• Wenczel Tibor és Árpád

Minden segítséget köszönök! A barosstori@gmail.com drótpostacím természetesen működik.

A Wenczel-fivérek

A Wenczel-fivérek, Tibor és Árpád hivatalosan Budatétényben éltek ugyan, de közel voltak Baross Gábor telephez: a mai Vencel-kert és Vencel utca viseli a nevüket, itt volt a telkük. Budapestről költöztek ki, kezdetben csak nyaralót vettek, majd a helyi közéletbe is bekapcsolódtak. Biztosan tudunk még egy testvérükről, Tivadarról, aki 1900-ban klinikai gyakornokként dolgozott a lakcímjegyzék szerint. Szintén innen derül ki, hogy a család a budapesti Mária Valéria utca 19-ben lakott. A gyerekek ekkor már félárvák, édesapjuk, aki szintén Tivadar névre hallgatott és kúriai bíró volt, már 1891 előtt elhunyt, így a családot özvegye, Heinrich Karolina vezette.

dr. Wenczel Árpád, mint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja minden bizonnyal a leggazdagabbak közé tartozott Barosson. József körúti lakásából járt budatétényi nyaralójába, amihez úszómedence és több melléképület is tartozott. Befolyását jelzi, hogy a templom felszentelése alkalmából külön meglátogatta Shvoy Lajos, a székesfehérvári püspök. Róla kapta a nevét az Árpád utca, ami a mai Rózsakert utcának volt egy szakasza.

Az ügyvéd úr aktívan részt vett a közéletben: a Templomépítő Egyesület bizottsági tagja volt, később védnöke is. A harmincas évek második felében a nagytétényi közgyűlés elnökeként tevékenykedett, és Budatétény képviselő-testületének is tagja.

Tibor amellett, hogy miniszteri tanácsos volt, Barosson az egyházközség is sokat köszönhet neki. Kezdetektől tagja a képviselő-testületnek, 1928-ban pedig a Templomépítő Egyesület elnökévé választják. A templom megépülése után a Templomépítő tagdíjait radikálisan – 12 pengőről 2,4 pengőre – akarta leszállítani a nehéz gazdasági helyzet miatt, hogy sikeresebb legyen a tagtoborzás. Elképzelését Bizzer Pál lelkésszel szemben is támogatta a tagság, de azzal a feltétellel, hogy a következő év végén határoznak arról, hogy megtartják, vagy visszaállítják-e a tagdíjakat. Ő javasolta azt is, hogy az egyesület ne változtasson a működésén annak ellenére sem, hogy a templomot felszentelték, hiszen még sok tennivaló akad. Tibor 1940-ben már mint nyugdíjas tevékenykedik.

Három nemzedék Barosson

1906. december másodikán, Budapesten megszületett Traupmann Valéria, aki tegnap lett volna 106 éves.   Ebből az alkalomból néztem utána a családjának, akik több, mint száz éve élnek Baross Gábor telepen. 

A Traupmann családot alapító családként tartja számon a barossi helytörténet. A telepre költözésük dátumaként 1903 és 1908 is szerepel, de az utóbbi dátum állhat közelebb a valósághoz. Mivel Valéria Budapesten született, és a korban még általában otthon születek az asszonyok,valószínűleg 1906-ban még Budapesten  éltek. Ezen kívül egy másik érv is szól a későbbi dátum mellett: 1903-ban ugyanis még nem állt a telep.

A családfő, Traupmann Béla a XVI. utca 19-be költözött (XII. utca sarka), ahol fűszerüzletet és vendéglőt nyitott. A vendéglőben hétvégente élőzene szórakoztatta a közönséget, esetenként pedig a társasági élet eseményeinek is helyet adott az épület, bár ilyen téren jóval népszerűbb volt a Páll-féle vendéglő a IX. utcában. 1913-ban már a Baross Gábor telepi Polgári Kör tagjaként ír kérvényt a községnek a iskola ügyében, később pedig a Templomépítő Egyesület tagjai között is szerepel a neve.

Csoportkép 1936-ból. Az egyik hölgy Traupmann Valéria.

Béla lánya, Valéria a hagyomány szerint az első védőnő a telepen. A húszas évek közepe tájékán állt munkába, 1927 előtt: ekkor ugyanis már mint a Stefánia Szövetség védőnője kérelmezi Nagytétény községnél a húsz pengős védődői tiszteletdíjat. Az elöljáróság - arra hivatkozva, hogy a Traupmann-lány éppen tanfolyamot végez - helyettesének, Brandeisz Bélánénak küldi a pénzt. Valéria ekkor 21 éves asszony (férje Felker Lajos), és 1926 óta anya is.  

Traupmann Valéria majdnem minden évben felkeresi az elöljáróságot a segély ügyében. 1929-ben meg is kapja, de két év múlva már elutasítják a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva - a gazdasági világválság szépen begyűrűzött Nagytéténybe is. 

"Vali néni" a hatvanas évekig dolgozott a telepen. A helyi közéletben való aktív munkát fia, Felker Győző folytatta: részt vett a Polgári Kör újraszervezésében, és több helytörténeti témájú írást is köszönhetünk neki.

Az ismertetett rövid (és vázlatos) családtörténet alapján kirajzolódik a telep történetének néhány fontos pontja. Traupmann Béla részt vállal az iskolaszervezésből és a templomépítés munkájából is - ez a telep első félszáz évének két legfontosabb projektje, a lánya az egyre növekvő népesség egészségügyi ellátásában vállal szerepet, a harmadik generációhoz tartozó Felker Győző pedig már a telepnek és családjának egymással összefonódó történetével foglalkozik. 

Oberding család

A múlt héten lebontották az Oberding féle vendéglőt. Valószínűleg az emberek többsége MDF székházként ismerhette a helyet, a Dózsa György út legalján, a Lidl-lel szemben. Az információkat ezúton is köszönöm a Budafok-Tétény: múlt, jelen, jövő fórum tagjainak! Az épület bontása adta az ötletet, hogy írjak egy kicsit az Oberding családról. Az adatok egy része a fórumból való, egy része pedig a saját kutatásom eredménye. 

Az Oberding család alapítóként van számon tartva. Az "alapítók" kifejezést nem szó szerinti értelmében használják Baross Gábor telepen, tehát nem az itt először letelepülteket értik alatta, hanem az első időszakban ideérkezett, valamiért nevezetes vagy ismert családokat - de az alapítókról majd egy másik bejegyzésben írok. A családfő Oberding József 1869. június 5-én született Karlovában (ilyen nevű községből több is van, valószínűleg cseh származású) a M. a Deák alapján Budafokon vezetett üzletet, majd 1909-ben költözött Nagytéténybe. A községi iratokból azonban kiderül, hogy 1922-ben vették fel "a község kötelékébe," amihez az szolgált indokul, hogy tizenegy éve Nagytétényben lakott - tehát 1911-ben érkezhetett Baross Gábor telepre.

József aktív tagja volt a Baross Gábor telepi polgári körnek, a vendéglője több társasági esemény helyszínéül szolgált, és e mellett a községi élelmezési üzemnek volt a vezetője, amivel 1919-ben számolt el. Satu51 írta a blogban: Felségével, Leitner Terézzel "több fiúval és három lánnyal ajándékozta meg az utókort." (Ez amúgy szerepelt a Baross Gábor telep történetét feldolgozó fényképkiállításon (szövege itt és itt) is.)

Forrás: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=121772713&t=9048586

A népes családból kiindulva valószínűleg fiaival találkozunk több helyen is a telep életében. 

Oberding Kamill kántor és tanító volt 1934-ig, az iskolában és az egyházközségben is aktív tevékenységet folytatott. Az Oltáregyesület szereplésével rendezett is, a Hubert című színművet vitte színre 1934. tavaszán. 1937-ben még a községben lakik. 

Oberding Béla szintén értelmiségi, magántisztviselőként ("m.tiszt") keresi a kenyerét. 1930-ban fuvarozási engedélyt kér és kap a községtől, 1934-ban pedig belép a Nemzeti Egység Pártjába. Ő vezette a Barosson működő "szappanföld"-bányát. 

Két másik Oberding-fiúról van még valamennyi információm. Jenőről annyi derül ki, hogy érettségivel rendelkező értelmiségi (1937), Kornél pedig a Hungária Gumigyár Közművelődési Egyesület Sport Szakosztályának vívóbajnokságán a harmadik helyet szerezte meg. Két lányukról is tudok (hála Kerubnak), akik az 1960-as években kimentek Kanadába. A nevük Tünde és Erzsébet. 

Úgy tűnik, az anyakönyvvezető nem tartotta őket barossinak, vagy nem Nagytétényben kötöttek polgári házasságot, mert akkor benne lennének az adatbázisomban. Akkor is szerepelnének az adatbázisban, ha barossival házasodtak volna, így valószínűleg más községekben keltek egybe. Házukban a II. világháború után orvosi rendelő működött, később óvoda, én pedig már úgy emlékszem rá, mint MDF székház. 

Ez tehát a nemrég lebontott háznak, a házban lakó családnak a története dióhéjban, a kutatás jelenlegi állása szerint.

FRISSÍTÉS: A fórumon újra felmerült Oberding neve, és a következő adalékokkal szolgáltak a történethez:

• Kijavították a figyelmetlenségből adódó hibákat (Köszönöm!)
• Oberding vendéglőjét "A víg kaluzhoz" címezte
• 1961.04.17-én özvegyült meg Oberding Terézia (59), férje Skrobanek Ferenc volt. 
• Egy ötödik fiú neve is felmerült. Ifj. Oberding József 1945. október 27-én vette feleségül Lévai Annát. Lévai szülei: Kis János és Niedermayer Mária. 

Köszönet a segítségért! 

Tessely

Miért fáj úgy minden?
Miért él szívünkben annyi sok érzés
Viharzó, fájó?
És mégis… mégis, a legtöbb ember
Életimádó.


Miért van az, hogy a
Legszebbik vágyunk soh’sem teljesül,
Meddő a létünk?
De felsóhajtunk a temető mellett:
Oh, élünk… élünk!


S mert van az, olykor,
Mikor keresztünk súlya felvérez,
S porba sújt minket:
Hogy uj hajnalra-már letöröljük
A könnyeinket?


Oh miért van az, hogy
Szívünk rémétől, a csalódástól
Egyre kell félni?
Sok reszketés ez, kín, nyugtalanság,
S mégis szép élni!

Ezt a verset Tessely Károly írta, és 1933. júliusában jelent meg a Nagytétényi újságban (5. o), Miért!? címmel. Párkányi is említi őt monográfiájában, mint egyfelvonásosok és operettek szerzőjét, aki fiatalon elhunyt. Irodalmi munkássága ezzel nem ér véget: a Nagytétényi újság szerkesztője. Ez a lap 1933 és 1939 között jelent meg: pároldalas, kéthetente megjelenő lapról van szó, amiben a község életének fontos eseményei jelentek meg.

Ezzel nem merül ki a munkássága: a községben és az egyházban komoly közéleti szerepe volt. Nem csak arra gondolok, hogy a műkedvelő előadásoknak nem csak szerzője, de betanítója is volt, bár szempontunkból ez is fontos. A nagytétényi egyházközség képviselőtestületében találjuk, mint titkár, de a barossi templom felépítésében is segíthetett, mivel 1938-ban a Templomépítő Egyesület jegyzőkönyvben mond neki köszönetet. Felesége szintén komoly munkát végzett a barossi iskolában és az egyházközségben egyaránt.

Nem csak helyi szinten tevékenykedett, amit mutat, hogy a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetségének alelnökeként is működött.

Könnyű abba a hibába esni, hogy itt befejezem a bejegyzést. Miért fontos nekünk Tessely? Egyáltalán, miért említem, miért fontos egy történeti munkában?

Tessely olyan személy volt, aki befolyással volt a környezetére. A helyi újság főszerkesztőjeként gondolatai sokakhoz eljutottak, ő döntött arról, hogy mit tudjanak meg az emberek szűkebb páriájukról, és szervezői tevékenysége folytán is a helyi elit részének tekinthető. Ez már elég lenne egy helytörténeti műbe való bekerüléshez.

Ennél mégis többről van szó. A közös munka, például egy darab színpadra vitele, összekovácsol egy csoportot: ez a „mi.” Ahogy tudatosul, hogy „mi” vagyunk, lesznek „ők” is: a szakirodalom ezeket úgy nevezi, hogy „ingroup” és „outgroup.” Amikor a valaki azonosul azzal a dologgal, amit „mi”-nek gondol, identitása lesz. Tessely valószínűleg nem tudatosan, de ilyen csoportokat erősített: a „mi” újságunk, a „mi” színdarabunk, a „mi” templomunk.

Mivel az identitásképződés hátterének szociológiájába még nem ástam bele magam elég mélyen, nem bocsátkozom további eszmefuttatásokba. Tessely Károly egy volt azok közül, akik a helyi társasági élet gyújtópontjaiban helyezkedtek el.