Baross Gábor-telep ma Budapest XXII. kerületének része, területe eredetileg a Dózsa György útból (korábban Főző László utca vagy Apponyi utca) és az I.-től XVI.-ig számozott utcákból állt. Az utcanévtáblákat figyelve ma is jól megfigyelhető a régi határ, bár mostanra egybeépült Budatéténnyel és Nagytéténnyel. Lőwy Mór volt a terület birtokosa a XIX. század végén, amit 1905-ben Weiss Gyula vett meg, és felesége, Libál Róza nevén parcelláztatta fel. Ekkortól sorra épületek a házak: kezdetben főleg budapestiek és nagytétényiek vettek itt telket, bár a részletes vizsgálat még várat magára.
Baross Gábor-telep közigazgatásilag Nagytétényhez tartozott, de felmerült az is, hogy önálló településsé alakuljon. Már egész korán, 1909-ben megalakult a Polgári Kör, ami az anyaközséggel szemben is érdekérvényesítőként lépett fel, valamint a telep belső életét szervezte. Ők finanszírozták kezdetben az iskolát is. A lakók megkülönböztettek Alsó- és Felső telepet: a vasúthoz, az országúthoz és a H.É.V.-hez közelebb eső Alsó telepen a tehetősebbek éltek, a Tétényi-fenssíkhoz közelebbi Felső telepen pedig a szegényebbek. Ez a különbség ma már csak a régebbi épületeken észrevehető.
Az 1920-as években felmerült az önálló egyházközség igénye, mivel az itt lakók többsége katolikus volt. 1933-ban épült fel a templom, ami 1948-ban kapott plébániai rangot, addig Nagytétény leányegyházaként működött. A telepet 1950-ben Budafokkal, Budatéténnyel és Nagytéténnyel együtt Budapesthez csatolták.