Megemlékezés és emlékezés: 1956

A Donát-hegy
Forrás: geocaching.hu

Ma délelőtt a Baross Gábor-telepi Polgári Kör megemlékezést tartott a Donát-hegyen az 1956-os és 1848-as hősök emlékére állított kopjafánál. A megemlékezés során hallhattunk szavalatokat, visszaemlékezést, és a tárogató is megszólalt. 

Mennyire lehet hiteles egy 1956-ban három éves ember visszaemlékezése? - hangzott el a beszédben. Véleményem szerint teljes mértékben. Valóban a saját emlékeit mondta el, nyilván egy sajátos, szokatlan perspektívából, de számomra rendkívüli élmény volt: mit látott, mire emlékezik valaki egy kisgyermekkori élményre? Párhuzamosan halhattuk a gyermek mesélését, és a felnőtt ember utólagos hozzáfűzéseit, magyarázatát. 

A másik általam kiemelt momentum a tárogatószó előtti ének. Egy kalotaszegi hajnali 56-ról szóló

versszakait hallgattuk meg. Ezt az előző mondatot érdemes még egyszer végigolvasni, hogy tudatosuljon, mert számomra is meglepetés volt. A szöveget amúgy tudtommal maga az előadó írta, de ez nem von le semmit az értékéből: ezzel számomra azt üzeni, hogy a népi kultúra nem egy változatlan rendszer, hanem igenis élő, folyamatosan változó valami, amiben mi is benne vagyunk.

A megemlékezés néhány pillanatának felidézése után térjünk rá egy kicsit arra, hogy mit történt 1956-ban Baross Gábor-telepen és környékén? A rövid válasz az, hogy semmi érdemleges - a Budapestnek csak hat éve volt része ez a könyék, a belváros pedig messze volt, a lövöldözések néhány apró példától eltekintve nem terjedtek ki a peremkerületekre. Egy visszaemlékező szerint "csend és béke" volt, csak az egyik részeges szomszéd talált egy elhagyott ágyút (?!?) a Kamaraerdő környékén, amivel elkezdett lődözni, de senki nem sérült meg. A forradalom idejében pozitívum volt, hogy a forradalmárokhoz tartó élelmiszer-szállítmányok egy része pont ezen a környéken akadt el. Bejutni nem tudtak, hazavinni nem akarták, hát lepakoltak helyben - a barossiak és tétényiek nagy örömére. Volt, aki ekkor evett először vajat! Azt tudjuk, hogy voltak olyanok, akik forradalmárként részt vettek az 56-os eseményekben, kettejüket ki is végezték e miatt: Onestyák László és Preszmayer Ágoston neve szerepel a Donát-hegyi emlékhely márványtábláján. 

Onestyák életével már többen foglalkoztak, de valahogy a mai napig elkerülte a figyelmemet. A fiatal forradalmár 1938-ban született Pázmándon, és segédmunkásként dolgozott. 18 évesen vett részt a forradalomban nagyjából október 25-e és november 6-a után. Ez után még visszatérhetett dolgozni, de valószínűleg folytatta a szervezkedést, ezért 1957. márciusában letartóztatták, és a következő évben, 1958. november 22-én kivégezték. 

Érdekesség, hogy Pázmándon álló emlékkövét Wittner Mária mellett Tessely Zoltán, a Nagytétényi Újság főszerkesztőjének leszármazottja avatta fel. Életéről bővebben a wikipédián keresztül is tájékozódni lehet. 

Preszmayer Ágoston 1934-ben született. Apja hamar meghalt, anyja pedig bánatában megmérgezte magát. Nehéz sorsú munkásfiúról beszélünk, aki a csepeli gyárban dolgozott. Október 24-től vett részt a megmozdulásokban, a Práter utcai bázis összekötője volt, majd egy ideig Maléter Pál parancsait továbbította. Ő is hosszan folytatta a harcokat, csak november 10-én tért haza, de nem adta fel: decemberben tüntetésen vett részt, majd megpróbálta megszervezni a csepeli gyár munkásságát: tüntetést szervezett, és fegyverkezésre szólította fel a tömeget, de a karhatalom a gyűlést feloszlatta. Következő januárban megpróbált feleségével Ausztriába szökni, de 1957. január 17-én elfogták a határőrök, és hosszú fogvatartás után november 7-én kivégezték. 

Ők a Baross Gábor-telep 56'-os hősei. Nem tudom pontosan, hogy kötődnek ők a telephez, de biztosan nem véletlen, hogy felkerültek az emléktáblára. Nem ők az egyetlenek azonban, akik az 1956 októberi események miatt vesztették életüket: éltek a környéken olyanok is, akik a harcokban vesztették életüket, ahogy a visszaemlékező fogalmazott, "az Országos Pártközpont védelmében" estek el. Ők is a történelem részei, csak róluk kevesebb szó esik.