Kántor Imre aláírása |
„Október hó 23-án Baross Gábor
telepen, az Apponyi-úti sorompónál elütötte a vonat Kántor Imre
50 éves állami elemiiskolai igazgatót, aki a helyszínen azonnal
meghalt. A sorompó alatt, bár le volt, engedve, Kántor igazgató
átbújt, hogy ne késse le
a bejáró B.H.É.V. vonatot, mert éppen egy tanítógyűlésre
igyekezett Budapestre. - közölte a Budavidéki Hírlap 1941-ben. A hetilap az elhunyt igazgató oktatási és katonai tevékenységét
emeli ki: előbbi hivatása volt, utóbbit pedig feltehetően a
világháború miatt volt fontos kiemelni. Valójában ezek csak a
jéghegy csúcsa. (...)
III. utca 17. Így néz ki manapság a ház, amiben Kántor Imre lakott. |
Kántor 1937-ben már a telepen lakik, a
III. utca 17-ben. Az értelmiségieket felvonultató lista szerint
magántisztviselőként működik, valószínűleg már ekkor is tanító, de 1939-ben válik aktívvá.
Egyrészt átveszi az egy évvel korábban hivatalba lépő vitéz
Barotányi Ferenctől az igazgatói posztot, másrészt belép a
Templomépítő Egyesületbe. A következő két évben rengeteg területen találkozunk a nevével:
a főispán a községi Testnevelési Bizottság tagjának
javasolja, a következő évben pedig a Polgári Kör választja titkárának, de következő évben már a Kör elnökeként halt meg.
Így nézett ki az iskola, amikor Kántor Imre volt az igazgató. |
Az igazgatót nem csak a Templomépítő
Egyesületben betöltött szerepe köti az egyházhoz. Először az
Egyházközségi Tanács tagjaként tűnik fel a neve, aki a
kulturális szakosztály elnöke és a számvizsgáló bizottság
tagja, de megválasztják pénztári ellenőrré is. Feltehetőleg már korábban is tagja volt a képviselő-testületnek,
hiszen a Tanács tagjait általában a testület a legtekintélyesebb tagjai közül választja. A kulturális
szakosztály elnökeként pedig műkedvelő és ismeretterjesztő
előadások szervezése, valamint az ifjúsággal való törődés
volt a fő feladata, így kapcsolódott iskolaigazgató
tevékenységéhez is, ahogy a fiatalsághoz kötődött úgy is, mint a Leventebizottság tagja.
A nem csak az iskola falai között
aktív igazgatók sorába illeszkedik Kántor Imre munkássága. Ez
az egyre tevékenyebb, Baross Gábor telep főbb társadalmi
szervezeteiben fontos szerepet vállaló időszak zárult le a
halálos balesettel. A temetésről szóló beszámoló szerzője is
pátosszal ír róla: „Mindenki szerette, mindenki becsülte.
Most a véletlen elvitte, és a kis társadalom, aminek lelke,
mozgatója volt, most gyászosan hallgatva, szinte tapogatózva jár,
mint a vak, aki elvesztette biztos vezetőjét.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése