Sír a templomban: Stádinger Borbála élete

A villa egy képeslapon

A holnapi Halottak Napja alkalmából az egyetlen olyan személyről szeretnék megemlékezni, akinek földi maradványai a templomban nyugszanak. Imre Lajosné sz. Stádinger Borbála sírjára azt írták a torony építésekor, hogy "templomunk jótevője," és sokan minden vasárnap elmennek a sírja előtt, mégse ismert a neve. 

Az ő személye azért is fontos, mert az ő életéből írtam az első OTDK dolgozatomat, és ezáltal ismertem meg személyesen Imre bácsit. (Teljes bejegyzés)

Stádinger Borbála Keszthelyen született 1867. január 8-án. Apja Stádinger János, anyja Poós Borbála. Férjével, a református Imre Lajossal Budapesten éltek a IX. kerületi Czuczor utca 4-ben. Gyümölcsárusként dolgoztak, feltehetően már ekkor is a Vásárcsarnokban. A századforduló környékén a férj nyolc hold barackost telepített Nagytéténybe, a mai Barackos út környékére, ami pár éven belül meg is hozta gyümölcsét, ugyanis az itt termelt őszibarack fajtákért „az Állami Oklevél aranyfokozatát kapta.” Pár évvel később az elsők között érkeztek Baross Gábor telepre, ahol a II. utca sarkán vettek telket és építették fel rajta villájukat. A környék nyugalmát azonban nem sokáig élvezhette Imre Lajos, ugyanis 51 évesen, 1911 június 17-én tüdővészben elhunyt.

Stádinger Borbála villája. A világháború óta kibővítették. 

Innentől Stádinger Borbála veszi át férje helyét a gazdaság vezetésében. Az 1912-es adófőkönyvből kiderül, hogy a nem közvetlen adózók között Stádinger a legtöbb földadót fizetők között van a községben. E szerint feltehetően Baross Gábor telepe

n ő rendelkezik a legnagyobb földbirtokkal.

A tehetős baracktermelő azonban alig vesz részt a helyi polgári közéletben, az egyházközségben viszont aktív. A megalakuló egyházközség a templomépítés céljaira felemeli az egyházadót, és Stádingerre a Nagytétény által kivetett 9 pengőn túl 47 pengő adót rónak ki. Ez ellen tiltakozik, kiemelve, hogy a telepen csak egy lakóháza van, a földjei után Nagytétényben adózik. A kivetett adó összegét végül módosítják, Stádinger pedig a templomépítés legnagyobb mecénásává válik.

1948-ban ez szerepel a Canonica Visitatio-ban: „A templom akkor (1933) cca. 16.000 pengőbe került. Nagyobb adakozók voltak, Vass József népjóléti miniszter, (…) Pest-vármegye, Nagytétény politikai község, és özv. Imre Lajosné, helybeli hívő, baracktermelő.” Az ekkor már hetven éves kor felé közelítő Borbála anyagi ereje és ráfordítása egy kategóriába tartozik a vármegye vagy a község felajánlásaival, sőt, a templomépítés kezességét is vállalja. A templomszentelés után a saját költségén készíttet padokat a templomba, addig az emberek székeken ültek, és a hagyomány szerint az ő örökségéből származik az a pénz is, amiből a plébániaépületet vásárolták. Az anyagi támogatáson túl csak az 1935-ben megalakuló Oltáregylet munkájában vett részt Stádinger

Borbála, aminek első elnöknője volt, 1939-ben pedig a Templomépítő Egyesület díszelnökévé választják. A lelkész úgy ír róla, mint „50-60 ezer pengő vagyonnal rendelkező, jó és nemeslelkű, de egyébként egyszerű asszony.”

Forrás: barosstemplom.hu

Borbála két héttel a díszoklevél átvétele előtt írta meg végrendeletét. Mivel gyermeke nem született, öccse és közeli segítői, alkalmazottai között osztja szét a vagyonát. 1943. április 30-án, 76 évesen agyütőér-elmeszesedésben halt meg. A templomtorony építésekor, az ötvenes években exhumálták, és egyik utolsó akaratának eleget téve a templom tornyának falában helyezték el, sírkövén pedig „templomunk jótevője”-ként emlékeztek meg róla.