Akit elütött a vonat. Kántor Imre igazgató halála

Kántor Imrét már az előző bejegyzés végében is említenem kellett volna, ő volt ugyanis az, aki Pusztay után átvette az iskola vezetését. Igen aktív, az első világháborút megjárt emberről van szó, aki sajnos csak két évig vezethette az egyetlen barossi oktatási intézményt. Temetéséről a Budavidéki Hírlap számolt be, életéről a következő héten olvashattok majd. (...)

A gyászolók hatalmas tömege kísérte Kántor Imre igazgatót utolsó útjáraOktóber hó 23-án Baross Gábor telepen, az Apponyi-úti sorompónál elütötte a vonat Kántor Imre 50 éves állami elemiiskolai igazgatót, aki a helyszínen azonnal meghalt. A sorompó alatt, bár le volt, engedve, Kántor igazgató átbújt, hogy ne késse le a bejáró B.H.É.V. vonatot, mert éppen egy tanítógyűlésre igyekezett Budapestre.
E szürke rövid hír mennyi szomorúságot, mennyi sötét tragédiát rejt magában. Kántor igazgató a szorgalom, a minden közgyűlésen lelkesen tevékenykedő, a pedáns köztisztviselő, az örökké mindenki ügyében fáradozó, a csupaszív, gyermekszerető tanító, a pedáns családapa, a vitéz katona példaképe volt. A szűkebb pátriája, a faluja, amiben élt, hallgatólagosan minden vonatkozásában vezetőjének tartotta, hozzá fordultak apró ügyes-bajos dolgaikban tanácsért az emberek. Mindenki szerette, mindenki becsülte. Most a véletlen elvitte, és a kis társadalom, aminek lelke, mozgatója volt, most gyászosan hallgatva, szinte tapogatózva jár, mint a vak, aki elvesztette biztos vezetőjét.
Október 26-án délután három órakor kísérte Nagytétény és Baross Gábor-telep egész társadalma a község által adományozott díszes sírhelyre utolsó útjára a szerencsétlenül járt Kántor Imre igazgatót.
A Baross Gábor-telepi állami elemi iskolában – működése színhelyén, amit szeretett otthonává varázsolt melegen érző szíve – volt felravatalozva az igazgató, a vitéz katona.
A koporsón nyugodott a tartalékos százados katonai kitüntetései, kardja és csákója. A temetésen részt vettek Albertfalva, Budafok, Budatétény, Baross Gábor-telep, Nagytétényben lakó összes kartársai.
Megható beszédben búcsúztak el tőle a ravatal mellett és a temetőben a helyi plébános, két kartársa, a katonai és leventeparancsnokok, a Frontharcosok elnöke és Nagytétény község főjegyzője.
A gyászoló tömeg gyalog kísérte ki az örökre eltávozott, szeretett igazgatója koporsóját egész a sírig. Mindenkinek az arcára volt írva a fájdalom. A legmélyebb gyász, a legékesebb kitüntetés – amire valószínűleg ő is a legbüszkébb az Úr zsámolya előtt – a sok száz kis tanulójának gyásztól fátyolos szemében csillogó igaz szeretet könnye volt.

Budavidéki Hírlap, 1941. november 1. 2. o.

Olvasnivalók a témában:

Mennyire volt "barossi" a Baross Gábor-telepi iskola? Kisdiákok és lakóhelyük. 

Polgári Kör: A barossi iskola megalapítása