Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!
Holnap lesz Dindi István Nagytétény az 1940-es években című könyvének a bemutatója. Mindenkit szeretettel vár a Nagytétényi Polgári Kör! Részletek a képen.
A Budafok-Tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál keretén belül a Klauzálházban tartott előadást a múlt héten Sarnóczay György, aki Budatétény történetéről hozott képeket, és mesélt róluk. Már a koncepció is tetszetős: az előadás statikus műfaj, könnyen elterelődik az ember figyelme, de ha egy hatalmas képet tesznek az orrod elé, akkor azért nehezebben kalandozol el, könnyebb követni az eseményeket, és jobban át is látod, hogy miről van szó. A hátrányáról is szót kell ejtenünk, ugyanis előfordul, hogy elég töredezett lesz az előadás, de azt gondolom, hogy ez a zömmel kerületiekből álló közönséget nem zavarta, mert minden utcát ismernek, és amúgy is enyhítette ezt a hatást, hogy szépen felépített prezentációról beszélünk, és az előadásmód is közvetlen volt. Az előadó volt olyan kedves, és rendelkezésemre bocsátotta a prezentációt, amit ezúton is köszönök! (...)
Meg se próbálom átadni az egész előadás lényegét, sok témáról esett szó a XVIII. század és a XX: század vége közötti időszakból, személyes emlékekkel, anekdotákkal tarkítva. Csak néhány képet emelek ki, és egy-egy hozzá tartozó történetet mesélek el.
A kápolna sekrestyéje (ami iskolaként is működött) itt még nem a szentély mögött, hanem a hajó mellett helyezkedik el. Ahogy Sarnóczay György rámutatott, a fotós véletlenül "levágta" a keresztet a templom tetejéről.
Ez a kép éppen 100 éve készült, a kápolna újraszentelésekor. Ekkor már a toldalék épület eltűnt és a mai Kapu utcában felépült az új iskola. Kistétény (egy évvel később már Budatétény) templomba járó népessége is igencsak megnőtt és az időközben felszentelt Szent István Király templomba jártak misére. Ami nem változott, az a fotós és a kereszt viszonya.
Itt már az 1912-ben megépült Szent István templomot látjuk, az akkor még igen kihalt környékével. Érdekes lenne megtalálni ugyanezt a helyet, mennyit változott a környék azóta! Ide járt a "szagos-misére" a helyiek többsége a háziasszonyokat kivéve, mert ők reggel mentek a Missziósházba, hogy a család többi tagját frissen gőzölgő leves várhassa otthon délben.
A Legszentebb Üdvözítő Leányai által létrehozott intézmény jogutódja ma is működik.
Ezen a képen ugyanaz a ház látható, mint az előzőn - így már felismerhetőbb. A lemaradt szöveg így szól: "A harangtorony jelzi, hogy a rendnek volt kápolnája is, ahol a verbita papok miséztek."
Schindele Ödön és barátai volt, hogy ha tudták, hogy szép leány utazik a Balatonra, akkor lementek a vasút mellé, és lefizették a baktert, hogy lassítsa le a vonatot. Mikor a vonat lassan eldöcögött előttük, akkor zenekarral tust húzattak a lánynak.
Először is jelezném, hogy nincsen sző Marslakókról, ne tessék félreolvasni a Marschallkó nevet! Horti László felesége gyakran napozott a teraszon, ilyenkor állítólag hirtelen megélénkült az élet a környéken, a fiatalembereknek éppen arra akadt dolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése