Nagytétény megújult. Az első helytörténeti séta Barosson

Nagytétény ma. Forrás: mno.hu

Az elmúlt egy héten - ahogy az beharangoztam - két fontos esemény is volt. Az egyik Nagytétény megújult városközpontjának az átadása, a másik pedig az első BarosssBlogos séta. Nézzük őket szépen sorjában! 

Nagytétényre már ráfért a felújítás, a Szelmann ház sem volt jó állapotban és a Zsinagóga is régóta várta, hogy méltó módon helyre legyen állítva. A felújítás szerintem szépen sikerült, és jó ötlet volt az is, hogy egész napos programsorozattal vegye birtokba a nép az új épületeket. Nézzük, hogy mi változott! 

Budapest felé haladva az első szembetűnő változás a Szelmann ház megújulása. A felújított épülettől azt vártam, hogy nagyobb színpadot és
remélhetőleg jobb hangtechnikát is kap, de ebben csalódnom kellett: a felújítás főleg a homlokzatra és a korábban tényleg elég ronda, fűtetlen fémdobozra szorítkozott. A kertet is szépen megcsinálták, és irodát is lehet már bérelni az épületben, de sajnos a nagyteremre nem jutott pénz vagy akarat, így maradt a kicsi betonszínpad. Az épület amúgy a Nagytétényi Polgári Kör székhelye, és nem tudom, milyen konstrukcióban állapodtak meg az önkormányzattal, de szerintem - és hangsúlyozom, hogy táncos szemmel nézem most a helyzetet - hiba volt a nagytermet kihagyni. A vadi új homlokzat mögül tehát nem tüntették el a régi épületet, de ettől függetlenül jó ott lenni, és a ház egy télen is használható, szép teremmel gazdagodott.

A következő állomás a zsinagóga. Ennek az épületnek a felújítása szerintem telitalálat: a könyvtár szép helyre került, és a zsinagóga funkciót sem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis több jól látható jel is utal arra, hogy hol járunk: a bejárat fölötti felirat, a nagy és részletes belső tájékoztató tábla, és a belső kialakítás is. A hely szakralitása szépen feloldódik a könyvtárnak a "tudomány temploma" funkciójában, de nem válik nyomasztóvá, a kisgyerekek számára kikészített bútorok pedig családiasabbá teszik a belső teret. Ezen a helyen az ember önkéntelenül is elgondolkozik a hely múltján, gyökerein, de sajnos a tájékoztató táblán és egy könyvön kívül nem találtam semmilyen helytörténeti kötetet, Budafokon van a helytörténeti gyűjtemény.

A zsinagóga kívülről

A nagytétényi zsinagóga, mint könyvtár

A volt községháza és környéke (Szentháromság tér) is fel lett újítva, és több más közterület is megújult. Nagytétény közelebb lépett ahhoz, hogy a régi, vidéki hangulatot megtartva modern kinézetű városrésszé alakuljon. 

Kilátás a kulturális központból

A tömeg birtokba veszi az új épületet

Az új kulturális központ telitalálat. Valójában a Klauzálház fiókintézményről van szó, ami helyet ad a civil szervezeteknek is, valamint egy szépen felszerelt, jó minőségű színházterem és helytörténeti kiállítás is helyet kapott az épületben úgy, hogy még a zöldfelület is nőtt. Az itt szervezett programokra látogattam el, a ház megnyitója mellett Garbóczi László helytörténész előadása érdekelt. Ezekről  nem csak jókat tudok mondani, kritikai megjegyzéseim is akadnak bőven. 

A kiállítással kezdeném. Úgy tudom, ez az első állandó helytörténeti gyűjtemény a kerületben, ideje volt tető alá hozni, hiszen az emberek igényt mutatnak szűkebb pátriájuk megismerésére. A kiállítás nem a kerülettel, hanem csak Nagytéténnyel foglalkozik. Két dolog jelent meg a település történetéről: a százpár éve felfutó őszibarack termelés, és a sváb múlt. A sváb szoba gyönyörű, sokat hozzátesz a kiállításhoz, amit viszont hiányolok, az a tágabb kontextusba helyezés: a kiállítás a helyieknek szól helyiektől. Külön szerepet kap egy-egy helyi család, aminek a tagjai összegyűjtötték elődeik használati tárgyait, szerszámait, és leírták a család történetét. 

A sváb szoba

Ezek nagyon fontos dokumentumok és emlékek, ugyanakkor a nem túl nagy kiállításon véleményem szerint elveszik maga a község, és csak kiragadott családokat látunk. A kiállítás összeállítói, lokálpatrióták, a helyiek számára érdekes kiállítást hoztak létre, de szerintem nem alkalmas a kerületnek, vagy a kerületrésznek a bemutatására, reprezentálására. Pedig jó kis múzeumot lehetne összehozni a kerületi anyagból, de ennek a munkának az elvégzése szakmabelit kíván, és amíg nem alkalmaz az önkormányzat megfelelő háttértudású embert, addig azt hiszem, hogy a kiállításoknak nem fog változni a szelleme. Ez persze nem rossz, csak tudni kell hova tenni. 

Garbóczi László előadása Nagytétény történetéről olyan volt, mint amilyen egy ilyen előadásnak lennie kell. A kezdetektől a huszadig századig foglalta össze az előadó a történéseket, talán már nem először. Sok érdekes információ elhangzott, többek között a Háros szigeti premontrei kolostorról, a Tétény nemzetségről és a kastély történetéről is megemlékezett Garbóczi majdnem egy órában.

Garbóczi Nagytétényről

A nagytétényi események után másszunk fel Baross Gábor telepre, ahol szeptember 3-án a templombúcsú keretében több, mint egy tucat ember vett részt A püspök útja című sétán. Én magam nagyon készültem rá, és sokat a visszajelzések alapján nem csak nekem volt nagy élményben részem, hanem a többi résztvevőnek is. Megnéztük a Páll-féle vendéglőt, a Wenczel-villát, és a korabeli lelkészlakot, és a végén egész lendületes beszélgetés alakult ki a résztvevő között. Lesz folytatás is, legközelebb a Baross Gábor napokon az iskolában, de akkor más műfajban.