Ma újra a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban kutakodtam, és a barossi plébánia iratainak a feldolgozását majdnem teljesen befejeztem. Terveim szerint holnap utoljára megyek a koronázóvárosba ez ügyben.
A fehérvári levéltárban rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Nem csak egy élő várost és egy családias levéltárat ismertem meg, hanem egy segítőkész és szakmailag is felkészült levéltárost is. Azt hiszem, így kéne hogy működjön egy ilyen levéltár. Köszönet Mózessy Gergelynek!
Annak, akit érdekel a székesfehérvári egyházmegye bármely községének XX. századi története, két könyvet ajánlanék. Az első Lelkipászori jelentések 1924-1926 címmel jelent meg. Prohászka, aki minden bizonnyal a leghíresebb fehérvári püspök, utolsó éveiben pár oldalas jelentéseket kért be plébánosaitól. Ezek olyan források, amik a nép hangulatáról, mindennapi, ügyes-bajos dolgairól szólnak - a hitélet mellett. Sok helyen az újságokat csak a templomban lehetett beszerezni, úgyhogy a mellékelt listák alapján az is kiderül, hogy mit olvastak az emberek!
A másik könyv Inter arma címre hallgat. Ebben is plébánosi jelentések szerepelnek, méghozzá a második világháborúról. Megtudhatjuk, hogy milyen veszteségeket szenvedett az egyházközség, és hogyan vészelték át a háborút. Volt, ahol a karácsonyi éjféli mise után közvetlenül kellett a pincékbe zárkózni!
Mindkét mű olyan forrásokat tartalmaz, amik, azt hiszem, egyedülállónak mondhatók. Egy közösség mindennapi életéről számolnak be, első kézből. Akit érdekel, itt találja a pontos könyvészeti adatokat. (Meglepődve tapasztaltam, hogy sem a Szabó Ervin könyvtár, sem az ELTE Egyetemi Könyvtár nem rendelkezik mindkét könyvvel, sőt, az előbbi egyikkel sem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése