Régen jártam Székesfehérvár belvárosában, úgyhogy városnézésnek is beillett a séta a levéltárig. A belváros szép és rendezett, és amikor már leesett az állam, akkor beértem a levéltárba (=püspöki palotába). Itt még jobban elcsodálkoztam. A levéltáros sokat segít, ahogy a hely szelleme is az elmélyülést szolgálja.
Ezek után kerültek kezembe az iratok. A pár oldalas plébániatörténet mellett megvan az püspök és a barossi plébánia között folytatott teljes levelezés, ami nemvárt titkokat rejt: a Templomépítő Egyesület és az egyházközség Képviselőtestülete minden évben elküldte a közgyűlésekről készült jegyzőkönyveket, és rengeteg más ügy iratait, amiket a püspök jóváhagyott.
Olvastam húsz éve polgári házasságot kötött párról, akik - az 1944-es bombázások hatására befolyását sem tagadva - egyházi házasságot szeretnének kötni. Találkoztam törvénytelen gyerekekkel, akiket apjuk örökbe fogadott, és sürgette a püspököt jóváhagyását, hogy mert közel a beiskolázás ideje. Találtam laudációt Halmos Gusztávról és Imre Lajosnéről. És még csak az első iratcsomó egy részét néztem át! Kincsesbánya.
Készítettem pár képet az épületről kívül-belül (az iratokat nem lehet fényképezni), most pedig, mivel bezárt a levéltár, a városi wi-fi hálózaton, (!) utcazenétől kísérve írok blogot, az EB-sátor és templom között. Este feltöltöm a képeket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése