2014. szeptember 4., csütörtök

A "nagy testvér:" Budapest

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!  

Szindbád, a polgárideál.
Forrás: filmkultura.hu
A XXII. kerület történetéből sokszor kimarad az, ami pedig egyértelműen meghatározta és befolyásolta településeink sorsát: Budapest közelsége. Erről nem kéne elfeledkezni, úgyhogy a mai bejegyzésben összefoglalom, hogy hogyan is nézett ki Budapest akkor, amikor elkezdtek igazán sokan élni Budafokon, Budatétényben és Nagytétényben. 
A XIX. század végén Budapest messze a legnagyobb és legjelentősebb magyarországi város volt - ami azóta sem változott.
A kortársak is azzal vádolták, hogy elszívja a népességet a többi város elől, hiszem az egész országban az egyik legnépszerűbb lakhatási célpont volt. Azt hiszem, ez se változott nagyon (az agglomerációt is beleszámítva). A főváros volt „az egyetlen kifejlett polgári társadalmú település" az országban, ami nagyjából azt jelenti, hogy a nemesi cím helyett a pénz és a közigazgatásban elfoglalt hely volt a jelentős: a "nemes" helyett a "polgár" vált "trendivé." Ez egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogy a szocialista élmunkás helyett a 90-es években a vállalkozó és a manager vált fontossá.
Budapest és környéke anno.
Forrás: Tanumányok Budapest Múltjából XXX.
Az 1890-ben alig félmilliós Budapest húsz év alatt majdnem megduplázta a népességét, Budapest részesedése az ország lakosságából 3-ról (1869) 6-7% körülire emelkedett a századfordulóra. A népességnövekedés az utolsó nagy kolerajárvány és a városegyesítés (1873) után felerősödött, és csak a XX. század elején kezdett alábbhagyni - az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben a város könyéke, az akkori agglomerációs is belelendült, és pl. Nagytétény majdnem ugyanekkora növekedést tudott elérni, nem is beszélve néhány pesti településről. 
A századfordulóra ugyanakkor a belváros vonzása egyre csökkent, egyre kevesebben költöztek Budapestre, a lakásnyomor pedig nagyobb taszító erővé vált, mint amilyen vonzó volt a fővárosi munkahely. Ekkor kezdtek el igazán benépesülni az elővárosok, méghozzá nem a középpolgárság és az elit költözött ki a városhatáron kívülre, hanem főleg a szegényebb rétegek telepedtek le a kialakuló ipari övezetekben, zömmel a pesti oldalon, gondoljunk Rákospalotára, Kispestre, vagy Újpestre. Ezek a települések (beleértve Dél-Budát is) két helyről kaptak utánpótlást: A városba igyekvő emberek valami miatt (lakáslehetőség hiánya, elégtelensége, megfizethetetlensége, a városon kívüli letelepedés bizonyos előnyei, adminisztratív korlátok) megrekedtek a város határain kívül, vagy éppen a városból költöztek ki a városkörnyék településeire (olcsóbb lakás- és életvitel lehetőség, vidékies környezet kellemessége). 
Városiasodunk! Gumigyár Nagytétényben.
Forrás:  Tanumányok Budapest Múltjából XXX.
Megpróbálom szemléltetni a helyzetet: képzeljünk el egy poharat (ez Budapest), és benne a vizet (ezek az emberek). Egyre több víz kerül a pohárba, ami zavaros lesz, hullámozni kezd, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a pohár mellett az abroszon is terjeszkedik a víz, mert belül nem fért el. Van olyan vízcsepp, ami a pohárból lötykölődött ki, és van olyan, amit valaki a pohárba akart tölteni, de nem érte el a poharat. A pohár körül kialakuló agglomerációban kaport helyet egykor Budafok-tétény is, de már már hoztak egy nagyobb korsót, és egyszerűen belesöpörték a kilocsolt vizet. 
A hasonlat sántít ugyan, de remélem, azért megteszi. Az ingázás szemléltetéséhez mindenesetre valami más ötletet fogok kiagyalni. 


Olvasnivaló: 
Kis történészi hitvallás Zsámbék kapcsán
Hogyan tologatjuk a határokat?




1 megjegyzés:

Palotabarát írta...

Ez jó ötlet/téma, gratula! Érzékletes a poharas magyarázat! :)