Egy építészdinasztia Barosson

Ha többet szernél tudni a templomról és Kismarty-Lechner Jenőről, akkor a Lechner 100 cikksorozathoz tartozó bejegyzésért katt ide! 

Június 14-én, szombaton délután öttől helytörténeti séta lesz Baross Gábor-telepen! Mindenkit szeretettel várunk! Részletek itt! 

A Baross Gábor-telepi templom már felszentelésekor sem volt kész, és úgy is maradt egészen a második világháború végéig. Ekkor az egyházközség elég anyagi erőt érezett magában az építkezés (khm...) folytatására, ezért Magdics Imre, aki pár évvel később már plébánosi rangban vezette a barossi híveket felkérte Kismarty-Lechner Jenőt, Lechner Ödön leszármazottját, hogy készítsen terveket és árajánlatot a templom kibővítésére - toronyépítésre, nagyobb kórusra, belső átalakításra. Az átalakítás igencsak elhúzódott, csak 1958-ra lett kész a kívülről máig változatlan, új templom. A belső térben azóta kisebb átalakítások mentek végbe, legnagyobb mértékben talán a zsinat után.

Alább a templom tervezőjének, Kismarty-Lechner Jenőnek a visszaemlékezését olvashatjátok, amit 1958-ban jelent meg a Historia Domusban. Ír a kereszthajó tervéről, a torony és a templom közötti résről, arról, hogy hogyan vonta be testvérét és hogy mikor játszott a püspök pincért. A forráson csak a magánhangzók hosszúságát változtattam, ahol kellett, egyébiránt teljesen betűhű. A szöveg mellett a képek forrása is a Historia Domus. (...)

A templombővítés tervezési munkái
Írta: Dr. Kismarty-Lechner Jenő építész, Műegyetemi rk. tanár a Képzőművészeti Főiskola ny. tanára.

1946. nyarán hívott meg Magdics Imre plébános úr a Baross Gábor Telepen álló templom megtekintésére és arra kért fel, készítsek tervet a templom rendkívül szűk szentélyének és lehetőleg magának a szűkös templomtérnek is némi bővítésére és egy torony létesítésére, mert annak hiányában a harangok csak a templom udvarán felállított harangállványra voltak felfüggesztve.
A tervet elkészítettem és az egész építkezés keltségvetésével együtt azokat még 1946. évi szeptember hó 10.-én a plébános úrnak megküldöttem. A költségvetés összege 313.977 forintot tett ki. Ez már az Iványi Gyula építőmestertől beszerzett vállalati ajánlat összege volt.
A torony különleges alaprajzai kialakításának története az, hogy a templom főhomlokzatának kidomborodó felületéhez kívántam a tornyot csatlakoztatni és a toronynak egy kialakuló hátsó falához képest szimmetrikusan alakítottam a torony elülső felét is, oldalt pedig ennek a barokk szellemű alaprajzi vonalvezetésnek megfelelő mozgalmas alaprajzú falfelületet kellett adnom. A tornyot tetősisak nélkül terveztem, tekintettel arra, hogy a torony mozgalmas konfigurációja alulról nézve játékosan mozgalmas toronyfalleszegést fog mutatni. Később úgy a Fővárosi Tanács, mint a hívek kívánságára toronysisakkal kellett a tornyot ellátnom, ami csak a megoldott módon volt építőművészeti elgondolásommal összhangban és építőművészetileg megvalósítható.
Amikor 1947. tavaszán az építést megkezdtük, felmerült az az óhaj, hogy a templom a karzati tömeg mélységével, tehát egy travé szélességével bővíttessék, azért a tornyot az orgonakarzat mélységméretének megfelelő távolságban szabadonállóan építettük fel azzal az elgondolással, hogy később a karzat lebontásával meghosszabbítjuk a templomteret és a régi templomfal és a toronytest között új karzatot építünk. Ez a következő esztendőkben meg is történt. Majd a karzat alatt széles szélvédő üvegfalat építettünk, a templomtorony pedig stílszerű új tölgyfakaput kapott. Így állott a templom némileg megnagyobbított területével, de még mindig felette szűk és rövid szentélyével és kényelmetlenül szűk kis sekrestyéjével.
Csak az elmúlt esztendőben, 1958-ban került sor arra, hogy az egyházközség a templom szentélyének kibővítő építkezésére gondolhatott.
Tekintettel a nehéz anyagi lehetőségekre, elállottam a templom eredeti kereszthajóval létesíteni szándékolt bővítési tervétől, egy szerényebb megoldást javasoltam, mely csak a szentélynek némi kitolódósával és a sekrestye ugyanoly mértékben leendő meghosszabbításából állott. Ez a szerény elgondolás került kivitel az 1958. év nyarán. Ezt a munkát építészmérnök öcsém, Kismarty-Lechner Lóránd közreműködésével bonyolítottam le. Hogy a szentély a Szent Áldozat bemutatásának a szertartásaihoz minél tágasabb területtel bírjon, az áldoztatások érdekében előrehoztunk a szentélylépcsőzetet és a szentélyzáró áldoztató korlátot. Új, artisztikusabb szószék létesült, melyhez közvetlenül a szentélyből vezetnek fel a lépcsők. A lebontott szószék a diadalkapu pillérén keresztül a sekrestyéből volt megközelíthető, bántóan félszeg formájú, falra függesztett hordó képét mutatta volt. Elkészült az áldoztató korlát művészi rajzú kovácsoltvas rácsának terve is és a szószékkel szemben felállítandó faragott kőből létesítendő medence terve, ugyancsak un. rozsdamentes acélból kovácsolandó fedéllel és cinezett vörösréz szenteltvíztartó üsttel.
A sekrestye elé kis előteret terveztem, mely a templomból is megközelíthető, úgy hogy a hívek ezen keresztül juthatnak a templomból a sekrestyébe anélkül, hogy a szentélyen át közlekednének, ami liturgiai előírás szerint tilos.
A kis előtér klozetfülkével nyer később kiegészítést, ezidőszerint költségkímélés miatt az előtér még nyitott loggiaként létesült.
Nagy lelkiélmény volt számomra, amikor az így elkészült templomot Shvoy Lajos püspök atyánk ünnepélyes szertartás keretében 1958. szeptember 23.-án felszentelte, majd az egyházközség tagjait és a templomszentelésen hivatalosan szereplőket, közöttük szerény magamat is és családomat, valamint öcsémet és feleségét a plébánián megvendégelte. Kedves gesztus volt részéről, hogy ő maga személyesen szolgálta ki vendégeit.

          

A templom tehát egyelőre befejezetlenül szolgálja a híveket. - Hátra van még a templom belsejének művészi kiegészítése s még hiányzó berendezés bútorzattal, új főoltár és egy szentségi mellékoltár építésével stb. A gyóntatószekrények tervei már korábban elkészültek és L-alaku szekrénymegoldással a kórus alatti két sarokban terveztem azok elhelyezését. A gyóntató pap a sarokban diagonálisan elhelyezett fülkében ül, majd míg a gyónó hívek kétoldalt derékszögben csatlakozó fülkében lesznek. Elkészültek a főbejárati üvegfal szélein elhelyezendő szenteltvíztartók rajzai, ezek vörös márványból készülnek majd.
A vörösmárvány anyagnak egyébként jelentős szerepet szántam a templom belső dekoratív kialakításában. Elgondolásom szerint a főoltár a menzalap kivételével vörös leburkolással készülne és ez a vörös márványburkolás, mint félméter magas lábazatburkolás körülvezetné az egész szentélyi és az egész templomteret. A faldisztirium hátfala is az ablakig felérő ilyen vörös márványborítással bírna, rajta a püspök atya rozsdamentes acélból kovácsolt címerével. Ugyanis kovácsolt vaslemezből készülne a főoltár tabernákuluma. Már említettem, hogy ugyanígy készülne a keresztelő medence födele is, valamint a tervezett új áldoztatórács. Hasonló, de szerényebb kivitelű lenne a szentségi mellékoltár is. A falpillérekre kerülő világítási falikarok is, valamint a konsecrátiós keresztek szintén ilyen kovácsoltvas kivitelűek lesznek majd. - Mindezek stilizálásával elérhetőnek vélem a templom szép belső terének korszerű, modern szellemű hangulatát boztosítani. A templom középtengelyében a főoltárig felfutó vörös kókuszszőnyeg egészítené ki színben is harmonikusan a vörös márványanyag dominálásával megoldandó belső templomteret.
A főoltár feletti falfülke Magdics plébános úr nagyszerű elgondolása szerint a kereszten vérző Krisztust ábrázoló falfestménnyel lenne ellátva és a Krisztus Szent Sebeiből lepatakzó vérből ivó báránykák egészítenék ki a monumentális retabulumot, kiegészítve még angyalok alakjaival a főoltár két alsó csücskében. Az expositorium is kovácsolt vasból tervezett aranyozott korona lenne, belsejében neonvilágítás berendezéssel.
Végül a toronykereszt lap arannyal aranyozandó lesz. Éppúgy a toronyablak vasrácsa a Jézus Szíve a sugrakkal és a felnyúló kereszttel.
A templom előtt félkörű lapburkolású terrasz egészítené ki az épület architektonikus kialakítását, mely az úttestig terjedne ki és félkörű lezárással csatlakoznék a toronyfal középső íves hajlatához.  

A történet folytatása és a háttér Kismarty-Lechner Jenőről és a barossi templomról itt található!