 |
| Kismarty-Lechner Jenő Forrás: Historia Domus |
Megjelent a Baross Gábor-telep történetéről szóló könyv! Ha érdekel, keresd Sztavropulosz Sztoiriszné Böbét, (+3670-432-6556), és személyesen egyeztethetsz vele a részletekről!
Ki az a Kismarty-Lechner Jenő?
A Lechner-család legismertebb alakja Lechner Ödön, aki szerte az országban tervezett épületeket, templomokat - őt és műveit azt hiszem, nem kell bemutatni, bemutatják helyettem mások. Arról azonban kevesebben tudnak, hogy Ödönnek volt egy festő bátyja, akinek az fia nem saját apja foglalkozását vitte tovább, hanem a nagybácsi szakmáját követte. (Úgy tűnik, a családban "keresztbe" öröklődtek a szakmák, mert ifj. Lehner Ödön pedig festő lett.) (...)
Kismarty-Lechner Jenő nem építészként kezdte karrierjét. Először mint építészeti író lett ismert, különösen a reneszánsz és Pest-Buda érdekelte. Az írás mellett természetesen tervezett is, 1910-ben például saját lakóházát tervezte meg a Körtér és a Gellért tér közötti Mészöly utcában - innen csak felszállt a HÉV-re, ami Baross Gábor-telep alján tette le abban az időben, amikor éppen ott dolgozott.
 |
| A Mészöly utcai ház egy részlete. Forrás: www.melyrepules.tumblr.com |
Talán legérdekesebb, és legnagyszabásúbb terve 1922-ben látott napvilágot: a Szabadság híd és az Erzsébet híd közötti pesti épületeket lebontotta volna, a helyükre pedig egységes stílusú lakóházak kerültek volna, amik közül a Magyar Történelem 130 méter magas tornya emelkedett volna ki. (Gyakorlatilag olyan magas lett volna, mint a Gellért-hegy!) Ez nem valósult meg, sok minden viszont máig áll: villákat, templomokat (köztük az albertfalvi templomot is) találunk művei között, de Fürdei Richárddal közösen ő tervezte a Szabadság téren álló országzászlót is, ami a Horthy-kor fontos szimbolikus helyszíne volt félárbocra eresztett lobogóval és az elszakított országrészekre emlékező szoborral, és Jókai Mór síremléke is az ő nevéhez kötődik.
 |
| Kismarty-Lechner terve, a Magyar Történelem Tornyával. Forrás: falanszter.blog.hu |
| LECHNER 100 |
1950 előtt még jóval kisebb volt Budapest, Buda déli részén például Albertfalva még önálló község volt, nem is beszélve Budafokról, vagy a távoli Nagytétényről. A városhatáron kívülre települt gyárak miatt főleg munkások laktak ezeken a területeken a második világháború idejében. A Nagytétényhez tartozó Baross Gábor-telep is ilyen munkástelep volt, extraként pedig a fővárosi értelmiség néhány tagja költözött ki a budai dombok közé, vagy járt ki a nyaralójába.
 |
| Az 1933-ban elkészült templom Baross Gábor-telepen |
A telepen 1933-tól használják a katolikus templomot, de ekkor még csak a legszükségesebbre volt pénz, a vakolatlan, neobarokknak szánt épület inkább egy torony nélküli kápolnához hasonlított. Kezdetektől megvolt az igény a bővítésre és a toronyépítésre, de mikor összegyűlt egy kis pénz, akkor más lehetőség is adódott: kultúrházat vett az egyházközség a templom szomszédságában, és azonmód nyitott benne egy kocsmát is, amit a helyiek "Szentkocsmának" hívtak. Az épületben működött mozi meg tekepálya is, és kultúresteket is szerveztek benne, de ezek nem voltak elég jövedelmezőek, a világháború pedig megakasztotta a templombővítést, míg végül apránként sikerült csak befejezni a templomot 1946 és 1958 között.
Kismarty-Lechner Barosson: Templombővítés az ötvenes években
 |
| A frissen elkészült templom. Forrás: Historia Domus |
Az egyházközségi "hajónapló," a Historia Domus pár oldalán Kismarty-Lechner Jenő írását is tartalmazza az építész emlékeit a templombővítésről. Ebben Kismarty-Lechner beszámol az építkezés építészeti oldaláról, érdemes beleolvasni!
A beszámolóból úgy tűnhet, hogy nem is az 1950-es évek kemény diktatúrájában járunk, nem esik szó arról, hogy az állam vagy a párt bármilyen módon ellenezné ezt a templombővítést, de a helyi anekdotákból azért erről is képet kaphatunk: a templom mellett - torony híján - harangláb állt, az ötvenes években pedig felmerült, hogy a harangszó zavarja a koncentrálásban a szomszédos iskolába járó diákokat, valamit tenni kell vele. Ekkor már épült volta a torony, de nem volt cement az építkezéshez. Az egyházközség szemfülesen azt javasolta a pártnak, hogy adjanak cementet, akkor "el tudják dugni" a harangokat a templomtoronyba, és kevésbé zavarja majd a gyerekeket a harangozás - így lehetett a kommunizmus legkeményebb időszakában állami támogatással templomot építeni.
Egy másik anekdota szerint egy hatalmas neonkereszt lett volna a templom tornyán, amit jó messziről látni lehetett volna. Ezt aztán természetesen nem engedték, bár utólag lehet, hogy jobb is, hogy nem díszelegnem neoncsövek a templom elején.
Az építkezés során kibővült a templom: nem csak tornyot kapott az épület, de megépült a karzat és az alatta lévő területtel nőtt a templom befogadóképessége is. A szentély falát kibontották, az oltárkép egy díszes üvegablak lett, és kibővült a sekrestye is. Ezen kívül exhumálták és a torony falába újratemették Stádinger Borbálát, aki korábban - vagyonos helyi gyümölcskereskedőként - a templom egyik fő mecénása volt. Ezzel a halott utolsó kívánságát teljesítették.
 |
| A barossi templom ma, a Kismarty-Lechner Jenő által tervezett toronnyal. Forrás: www.barosstemplom.hu |
Az 1958-ban befejezett, Kismarty-Lechner Jenő által tervezett bővítés óta lényegében nem változott a templom. Egy kisebb átalakítás volt csak a II. vatikáni zsinat után, amikor a szentélyt alakították át. Kismarty-Lechner 1962-ben, a bővített templom felszentelése után négy évvel halt meg, 83 évesen. Utolsó könyve egy életrajz, ami évvel halála előtt jelent meg. Címe: Lechner Ödön.
Ha tetszett a cikk, kövesd a BarosssBlogot facebookon is! Katt ide!
Ez a cikk Lechner Ödön halálának 100. évfordulóján jelent meg. Ez alkalomból több város-blog emlékezett a magyaros szecesszió mesteréről az alábbi bejegyzésekben:
Barosss Blog, Fővárosi blog, Inno-Anno, Kép-Tér blog, Lásd Budapestet, MaNDA, Miénk a Ház!, Szerelmem, Budapest, SUrbanista blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése