Kis történészi hitvallás Zsámbék kapcsán

Zsámbék, templomrom. Forrás: panoramio.hu

Rövidhír: Tegnap este összeválogattam a képeket a könyvhöz. Közel száz tételesre sikerült a lista, és olyan képek is vannak köztük, amiket még nem láttam publikálva, és színesek is vannak köztük. 

Amiről viszont ma szó lesz, az egy olyan szöveg, aminek semmi köze Baross Gábor-telephez, sőt, a kerülethez sem. Szaktársak, tanárok ajánlották a kutatáshoz Husz Ildikó könyvét, ami a Család és társadalmi reprodukció a 19. században. Történeti-szociológiai tanulmány egy Buda környéki mezőváros társadalmából a családszerkezet változásának tükrében. A tágabb környék stimmel ugyan, mert Zsámbék, amiről ez a könyv szól, nincs messze, a módszer is különbözik, mégis ki szeretnék emelni néhány dolgot belőle. (Teljes bejegyzés)

Az elsődleges hasonlóság a Baross-kutatás és Husz Ildikó könyve között az, hogy egy településről ír egy adott időszakban, tehát helytörténeti jelentőssége is van a munkának, de messze nem beszélhetünk helytörténeti műről. Husz Zsámbékon részletes, és hatalmas munkát végzett, aminek jelentős részét az tette ki, hogy anyakönyvekből, és más nominális (név szerinti) források adatait vitte be számítógépbe, aztán redezgette, elemezgette őket, és így ún. családrekonstitúciós módszerrel megpróbált következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy vajon a családszerkezet átalakulása tényleg úgy, és tényleg olyan okokból ment-e végbe, mint ahogy azt a szakirodalom gondolja. (Csak érdekesség képpen: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy századon keresztül mindenkit név szerint ismer, aki a községben élt!)

A Baross-kutatásban nem fogok ilyen részletességgel belemenni a névszerinti adatokba, egy kicsit más megközelítást alkalmazok, de a könyv elején található három mondatot szeretném szó szerint idézni, különösebb kommentár nélkül. Érdemes elrágódni rajta, és megpróbálni megérteni a megközelítését! 

Nem feladatom annak tudománytörténeti kibogozása, hogy vajon az egy-egy falu vagy éppenséggel város történetének kisebb-nagyobb korszakát feldolgozó munkák jelentős része miért hordozza magán a provincialitás bélyegét, mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy jól megírt, valamely lokális közösség történetével foglalkozó olyan szubsztantív összefüggésekre világíthat rá, amelyek rejtve maradnak a nagyléptékű - bár statisztikailag releváns - makroszintű vizsgálatok előtt. Ennek magyarázata igen egyszerű: a történeteket, amelyekről a nagy történeti folyamatok formálódnak, egyének csinálják, és ezen nagy folyamatokban az intézményeknek is annyiban van szerepük, amennyiben az egyének azokat elfogadják vagy éppen elutasítják, alkalmazkodnak hozzá vagy küzdenek ellene. A modernizációt, ami a szociológiában máig vezető paradigma, az egyes emberek a múltban nem "modernizációként", hanem számtalan változás kis morzsáiként élték meg, amelyekből néhányat - talán nem is az összeset - a későbbi korok kutatói a modernizáció címszó alatt raktak össze, konstruálták meg.

(Husz Ildikó: Család és társadalmi reprodukció a 19. században. Történeti-szociológiai tanulmány egy Buda környéki mezőváros társadalmából a családszerkezet változásának tükrében. Osiris : Bp. 2002 9. o.) 

A könyv a Librinél megrendelhető!