Helytörténet és mikrotörténet

„Itt élt az 1911-ben itt született Dr. Párkányi (Paulovics) Ferenc a helytörténész és az események leírója.” – fogalmaz Felker Győző 1997-ben. Párkányi Ferenc Baross Gábor-telep történetének eddigi legteljesebb leírását adta 1958-ban, a templomépítés 25. évfordulója alkalmából, én is többször idézem tőle (a szeptember 3-ai „tudósításhoz” mellékelt képek is az ő könyvéből származnak.). Párkányi foglalkozása: helytörténész. Mit is jelent ez a szó?

A helytörténész egy adott helynek a történetében jártas, a település-terület históriáját kutatja, ez a szakterülete. Sőt, általában elmondható róla, hogy többé-kevésbé az egyetlen területe. Tapasztalatom szerint a helytörténészek általában nem a történészi szakmán belülről jönnek, hanem érdeklődésből, lelkesedésből kezdenek történelemmel foglalkozni, és ezzel van, hogy bekerülnek a professzionális történetírók körébe. (Gondoljunk Garbóczi Lászlóra, aki helytörténészként Budapest Főváros Levéltárának a kiadványainak az előkészítésében is szerepet játszott!)

Nem szeretnék címkékkel és légből kapott meghatározásokkal dobálózni. Valójában nem a helytörténetről, és nem is a helytörténészekről szeretnék írni, hanem a mikrotörténelemről.

A mikrotörténelem az 1970-es években indult, elsősorban olasz történészekhez köthető kialakulása. Olyan művek tartoznak ebbe a műfajba, mint például a Martin Guerre visszatérése (Natalie Zemon Davis), vagy a Montaillou (Jacques le Goff), amik nem csak komoly szakmai teljesítménynek tudhatók be, de olvasmányosak is. Az előbbi például egy imposztorról szól, aki évekig élt egy katona nevén, annak feleségével és családjával, az utóbbi pedig egy későközépkori, eretnek okszitán falu mindennapjait meséli el az inkvizíciós perek alapján.

Na de egy falu életének az elbeszélése miért mikrotörténet, és miért nem helytörténet?

A mikrotörténelemnek három fő jellemzője van, (köszönet Szijártó István mikrotörténeti szemináriumának!), amik közül egyik sem feltétlenül igaz a helytörténetre. Egyrészt a mikrotörténelem térben és időben kis léptéket alkalmaz: egy szűk, jól behatározható közösséget, vagy akár csak egy személyt vizsgál. Időben is távol áll a többszáz év történetét vizsgáló „long durée”-től: van, hogy csak egy nap eseményeit járja körbe, egy gyilkosságot vizsgál vagy egy ember életét. És hogy ez miben más, mint a helytörténet? Gondoljunk a klasszikus helytörténeti monográfiákra! A település domborzata és természeti környezet mellett megismerhetjük az első leleteket, a terület első említését, míg végül eljutunk egészen a szerző jelenéig. Természetesen a helytörténet sem mindig ölel fel hosszú időt. (Ld. Budafok-tétény 1848-49-ben.)

A mikrotörténet második jellemzője elsődlegesen szemléletbeli tényező: a cselekvők a történetben részt vevő szereplők. Ez első olvasatra evidensnek tűnik. Továbbgondolva azonban rájövünk, hogy nem ad elégséges magyarázatot egy tettre sem a politikai helyzet, egy gazdasági válság vagy az adott társadalmi berendezkedés. Az okokat elsősorban nem a külső körülményekben keresi, hanem emberi döntésekben.

Szerintem a harmadik jellemző a legfontosabb, és mégis ezt felejtik el a legtöbbször, gyakran maguk a történészek is. Ez pedig a „nagy kérdés:” a mikro szintű vizsgálat egy makro szintű kérdésre keresi a választ. Martin Guerre történetében nem a ponyvaszerű botránytörténet, hanem a korabeli társadalom működése az érdekes. Montaillou önmagában nem lenne érdekes, de betekinthetünk egy késő középkori falu mindennapi életébe. A „különlegesen általános” az, ami felkelti a történész figyelmét, tehát azok a források, amik nyomot hagynak arról, ami annyira természetes az ember életében, hogy nem is írja le.

Baross Gábor-telep történetében nem az az érdekes számomra, hogy ki hol lakott és mit csinált. Nem fogok hangsúlyt fektetni az itt lakók neves őseire vagy leszármazottaira. Az sem releváns, hogy mikor milyen telkek voltak a helyi egyházközség birtokában. Sokkal inkább érdekesnek találom azt az utat, amely során az innen-onnan ide költöző emberek barossiakká váltak tetteikben és identitásukban. És ez reményeim szerint nem csak a barossiaknak lesz érdekes.