2012. szeptember 17., hétfő

A telekkönyv, mint történeti forrás

1. Ha bekerül az egyetemre a friss történész gólya, az első félévekben rengeteg forrásról hall. Megismerkedik a forráskritika alapjaival, megtanul királytükröt és napi sajtót elemezni, nem hisz az önéletrajzoknak, csodálkozik a képi forrásokra épülő tanulmányokon, és általában unalmasak találja az népszámlálások pontos évszámának a bemagolását. A telekkönyvekről jó eséllyel nem is hall. 

2. Vannak olyan források, amik kiválóan alkalmasak arra, hogy statisztikát csináljon belőle az ember. Sokan a táblázatoknak szinte feltétel nélkül hisznek, hiszen elvileg objektív adatokat közölnek, de szerencsére vannak, akik felhívják a figyelmet a torzításokra, hibákra is. A statisztikus mindenesetre valószínűleg a hangos kacaj és az elkeseredés között találja magát, amikor arról olvas, hogy néhány történész hogyan próbál a számok alapján bizonyítani bármit is (általában százalékokkal és átlagokkal). Ilyen források a családfakutatók által kedvelt anyakönyvek, a népszámlálások gyakran használt adatsorai, a helyi adójegyzékek, vagy az elfelejtett telekkönyvek. 

Ez a két ötletem volt arra, hogy elkezdjem ezt a blogbejegyzést, de mivel nem tudtam dönteni, most itt van mind a kettő. Mindkét bekezdés végén egy általam fontosnak tartott forráscsoportoz lyukadok ki, amit most egy kicsit részletesebben is bemutatok. 
1993-ban Mollay Károly kiadta Sopron város első telekkönyvét. A könyvet több recenzióban méltatták, a Soproni Szemlében megjelent cikk az interneten is olvasható ide kattintva, a 99. oldaltól. Ebben így fogalmaz Bariska István: "A források és a forráskiadványok között a telekkönyvek és telekkönyv kiadások különleges műfajt képviselnek. A pozsonyi telekkönyvek kiadványozási  kísérletén kívül nem is ismerünk hazai példát. E tekintetben egyedülálló vállalkozás Mollay Károly munkája." (99. o.) Ebből is kiderül, hogy a telekkönyvek még nem "futottak fel" a történészek körében. 
Pedig olyan forrással állunk szemben, ami véleményem szerint beszédességét tekintve az anyakönyvek jelentőségéhez mérhető. Nézzük, miket tudhatunk meg egy telekkönyvből! (Persze, nem fogok minden elemzési lehetőséget bemutatni, csak megemlítek néhányat.) Mivel a Baross-kutatás során XX. század eleji iratok voltak a kezemben, a most következő rész is elsődlegesen erre a korszakra vonatkozik. 
A telekkönyv első, A jelzésű oldala a Birtoklap. Ezen szerepel a terület besorolása. Baross Gábor telep esetében ez általában a következő: "Nemesi birtok, szántó (vagy legelő) a Kőbányai dűlőben." Szerepel a helyrajzi szám, illetve a ma már nem használt betétszám is, valamint a telek mérete. Ennek a résznek a nagy hiányossága, hogy általában nem írják rá a változások évszámát, hanem csak mondjuk kihúzzák azt, hogy "szántó", és fölé írják, hogy "házhely," vagy "ház és udvar." De dátum nélkül is megállapítható, hogy egy falu határában milyen arányban voltak az egyes művelési ágak, vagy a birtokaprózódásra vonatkozóan is levonhatunk következtetéseket a területek méretéből kiindulva. 
Ha kinyitjuk a lepedőnyi füzetet, amit telekkönyvnek hívnak, a B jelzésű Tulajdoni lap tárul a szemünk elé. Ez a rész talán a legérdekesebb. A sorszám utáni kis szövegből bepillantást nyerhetünk abba, hogy mennyi és milyen tulajdonosa volt a területnek. Íme egy példa: 1909. március 26-án a Dózsa György út mentán álló 425 négyzetöles telket megvásárolta Imre Lajos és felesége, Stádinger Borbála. A területhez adásvételi címén jutottak, és 4100 koronát fizettek érte. Korábbi lakhelyük Budapesten volt a Bercsényi út 4. szám alatt. Itt tehát nem csak a telektulajdonos nevét ismerjük meg, hanem azt is, hogy honnan jött (migrációkutatás alapvető kérdése), és hogy hogyan jutott a házhoz. Ez alapján megírható egy telek "életrajza:" ami az ember  életében a házasság vagy a gyermekszületés, az a telek életében a tulajdonoscsere. A telekárakból - megfelelő körültekintés mellett - felmérhetjük a nagyobb és kisebb presztízzsel rendelkező területeket, de a házépítéseket is feltünteti a telekkönyv. Valamire viszont figyelnünk kell. az az, hogy nem feltétlen a tulajdonos lakik a házban, sokszor kiadja vagy csak nyaralónak használja a frissen szerzett ingatlant. 
Az utolsó, C jelű rész a Teherlap. Itt megtudhatjuk, hogy mekkora jelzálog van a házon, vagy hogy mennyi a vételár hátraléka. Nyomon követhetjük, hogy ilyen tempóban törlesztenek a tulajdonosok, így egy-egy család eladósodásának, elszegényedésének is tanúi lehetünk, valamint megismerjük a környék hitelezőit. 
Ez csak pár elemzési lehetőség, de több is rejlik ebben a forrásban. A kutatást nehezíti, hogy nem egyszerű hozzáférni a forrásokhoz a Fővárosi Levéltárban: Baross Gábor telepről legfeljebb öt telekről kérhetek ki információkat, amit három munkanap alatt hoznak ki. Ahhoz, hogy adatbázist építsek a telekkönyvekről, legalább hétszáz tételt kéne átnéznem, ami ilyen korlátozás mellett kb. két évet venne igénybe. Így egy ilyen feldolgozás csak távalti terv lehet. 

Nincsenek megjegyzések: