BarossBahn

Nemrég az a kérdés érkezett hozzám, hogy írjak a Baross Gábor telep mellett feltűnő vasútról, ami néha feltűnik régi térképeken. Gondolkoztam, hogy hol találkoztam én ezzel a vasúttal, merthogy találkoztam vele, és arra jutottam, hogy (tudomásom szerint) gyakorlatilag csak Párkényi ír róla, mindenki más csak az ő információit használja fel. Úgyhogy most közreadom azt a szöveget, ami a monográfiában található, és hogy ne csak egyszerű forrásközlésről legyen szó, erősen végiglábjegyzetelem, mintha egy sebtében megírt kritikai kiadás lenne. Párkányi szövegét betűhít átírásban közlöm, a nagyobb egység végén zárójelben az oldalszám szerepel. A könyv szemléletmódja külön megérne egy bejegyzést, ezzel itt külön nem foglalkozom. Íme! 

Az 1918-19-es év azért hozott uj szint is Baross Gábor telep életébe:¹ akkor első esetben és azóta többször is ráirányult a figyelem a XV. utca felett levő, még ki nem aknázott kőbányára. Egész komoly formában indult meg az üzem a Baross Gábor telep-iek nem kis büszkeségére. A bánya és irodája (X. utca 11. - a mai Tátrai -féle házban) között telefonösszeköttetés volt; az első telefon Baross Gábor telepen! A leszerelt budatétényi kőfejtők olyan ütemben kezdték meg a munkát, hogy a kövek elszállításáról is gondoskodni kellett. Ezt a problémát is hamar megoldották: gazdasági vasut felszerelés hoztak és ennek megfelelő pályát építettek. Ennek a pályának a megépítése nem volt kis gond az emelkedő miatt: a vasut a bányából indult ki a XV. utcával párhuzamosan, majd a Tüske -féle telek mellet – a Rosinger-féle kőbánya² tövében a kaszinó³ épület mögött, - a XIII. utca sarkán keresztezte a Főző László utat,⁴ majd annak Nagytétény felőli oldalán haladva érte el a MÁV vonalát, ahol – a dögtemető mellett, - a végállomása volt.
Az ismét életre kelő, a nehézségekkel mind nehezebben megküzdö lakosság reménységgel nézte ezt a gazdasági szempontból tulméretezett munkát azzal a titkos gondolattal, hogy az személyszállításra is alkalmas lesz és a Budapestre bejárókat a napi 30 perces gyaloglástól megmenti.⁵Azonban alaptalan volt minden reménykedés: a próbautján kívül alig volt üzemben a kisvasut. Szemerkélő esőben, késő délután indult meg valamikor 1919. júniusának végén a kismozdony (oldalán a díszes Ilonka névvel) 6-8 duplakővel megrakott kiskocsikat huzva maga után, amelyet mi mezitlábas gyerekek – szenzációra éhesen, – játszva tudtuk követni egészen a XIII. utca sarkáig. Itt a szerelvény – nem tudtuk, miért – hirtelen megállott. De hamarosan rájöttünk ennek az okára: a munkavezető leszállt a mozdonyról és botjával szétkergette a 30-40 főnyi gyerekhadat;ugyanis egy nagy követ hengergettek a sínre és ránk gyanakodtak, vagy csak a bosszujukat töltötték ki rajtunk.
Néhány nap múlva megtudtuk, hogy miért nem működik a kisvasút. Trafikosztás volt a VII. utca sarkán lévő Csathó-féle házban (ma is dohánybolt).⁶ Akkor láttuk, hogy a Vörös Hadsereg egy alakulata ágyukat állított fel a mai templomdombon a Duna felé, hogy tüz alá vehesse a Dunán esetleg felfelé törekvő „fehár gárda” monitorjait.⁷Néhány nap múlva elvontatták az ágyukat. Elkezdőtött a román megszállás,⁸ majd a Horthy uralom;⁹ a gazdasági vasut anyagát visszaadták korábbi tulajdonosának. Jött Trianon,¹⁰ a menkültek és velük együtt a lakásgondok, a letelepedési lehetőségek keresése: Baross Gábor telepen akarva-akaratlanul megindult az élet. (117-118)

A 30-as éveknek volt még egy szenzációja, mely majd mindenkinek, de főleg az akkor már Apponyi úttá lett Főző László ut lakóinak a kedvét elvette az ittlakástól: illetékesek ujra felfigyeltek az itteni bányára. Most nem követ fejtettek, hanem kőport termeltek: ezzel akarták a szikes talajt az országban megjavítani. Budatétény MÁV megállónál (miért Budatétény?)¹¹ külön vágányt építettek, amelyhez drótkötélpályán szállították a kőport. Az Apponyi út Nagytétény felőli oldalán húzódó pálya (mely a templomszentelés¹² egyik képén is látható!) nem volt valami szép látvány. Ormótlanságával túlzottan zavarta a táj harmóniáját, különösen a XI. utca sarkán hosszan elnyúló faépítmény, ameddig a bányából emelőgéppel továbbították a teli csilléket, míg innen saját sulya vitte tovább a lejtős pályán. A néhány évig tartó állandó zörgés, a hatalmas por, a kapu bejáratoknál álló védőállványok sok ember kedvét szegték s igyekeztek menekülni innen.¹³ Természetesen a lehetetlen állapot megszüntetésére is minden követ megmozgattak, ami végre is sikerrel járt. (121)

 

1Itt valószínűleg arra gondol a szerző, hogy a háború alatt megakadt a fejlődés.

2A kőbánya helyén állhat ma a XIII. utcával szemben lévő gombapince.

3A kaszinó a harmincas évekig működött a telepen, a mai Dózsa György út 85-ben.

4A harmincas évektől Apponyi út, ma Dózsa György út. Főző László jegyző volt Nagytétényben a századforduló idején.

5Párkányi arra a visszatérő problémára utal, hogy a legközelebbi tömegközlekedési eszköz a mai Nagytétényi út melletti HÉV vagy a vasút volt, odáig gyalog kellett eljutni.

6Csathó festőművész és fűszeres. Keresztnevét nem ismerjük, háza ma a Dózsa György út 47/b számot viseli. A ház tulajdonosa 1917. június 30-től György Endre erzsébetfalvi (később Pesterzsébet, ma Budapest része) lakos és felesége az új tulajdonos, akiktől a börtönből való szabadulása után Haverda Mariska bérli a hatvanas évekig.

71919 nyarán vagyunk, a „fehr gárda” a Horthy-féle nemzeti hadsereget jelenti, akik a Tanácsköztársaság erőivel álltak szemben, és Szeged felől közeledtek Budapest felé.

81919. augusztus 3-án szállta meg a román hadsereg Budapestet.

9Horthy 1919. november 16-án vonult be a Nemzeti Hadsereg élén Budapestre. Párkányi 1958-ban írta könyvét, és – bár nyomtatásba nem került, - szóhasználatában több helyen tükrözi a kor fogalomhasználatát, bár alapvetően a barossi katolikusok szemszögéből ír.

101920. június 4.

11A Baross Gábor telep és Budatétény határában fekvő vasútállomást a Baross Gábor telepi Polgári Kör 1935-ben át akarta nevezni, „ Baross Gábor telep – Budatétény”-re, mondván, hogy „A szóbanforgó vasuti megállót főként a Baross-telepi közönség veszi igénybe.” (Nagytétényi újság, 1935. aug. 15. III. évf. 16. szám 7. o.) Ebből vita kerekedett az újság lapjain, de máig Budatétény az állomás neve.

121933. szeptember 3. Ezek szerint a drótkötélpálya ez előtt épült.

13A vasutat pozitívan értékeli Párkányi, a drótkötélpályát azonban egyértelműen negatív színben tünteti fel. Valójában a harmincas években népesült be leggyorsabban a község, amiből Baross Gábor telep is kivette a részét.   

A cím és a bejegyzés ötletgazdája O. Gábor, köszönet érte! 

Május elseje

A Nagytétényi Újság 1938. május 1-i számlának címlapja éppen 75 éve jelent meg. Az újság története során ez az egy szám, ami valamiképpen megemlékezik erről a napról.

Költészet napja

A Költészet napja alkalmából álljon itt egy vers, amit egy barossi lakos írt, és a Nagyététényi Újság 1935. április 15-én közölte!

Országos Tudományos Diákköri Konferencia

Régen írtam arról, hogy hogyan is áll valójában a projekt? A hírek elapadásának az oka az, hogy mostanság nem járok kutatni, hanem az utóbbi fél évben az írásé a főszerep. Még novemberben készült el egy tanulmány, ami "A helyi identitás kialakulása és az épített környezet a Baross Gábor telepen (1905-1950)" címet viseli. Ez a dolgozatot adtam be OTDK-ra. Ez a hallgatók számára megrendezett szakmai program, aminek csúcsa a kétévente megrendezett országos konferencia, ahol a résztvevők egy részét díjazzák is.  Idén április elején Debrecen adott otthont az OTDK-nak.

A rendezvény két éve is élményt adott, és az idei is emlékezetes marad. Nem csak arra kap lehetőséget az ember, hogy megmutassa magát szakmai közönség előtt és több oktató véleményét meghallgassa, hanem kapcsolatépítésre is kiváló lehetőség. Nekem például nagy élmény volt, hogy az egyik bírálóm odajött külön, gratulált a dolgozathoz, tanácsokat adott a továbbiakhoz, és kérte, hogy a további fejleményeket küldjem el neki. Sőt, a dolgozatom alapján kitalálta, hogy ki a konzulensem. Érdekes élmény volt.

A dolgozat az írásbeli bírálatok alapján jól sikerült, magas pontszámot sikerült elérni, a szóbeli előadásra való felkészülésre viszont nem jutott elég időm, így az amúgy is kis létszámú szekcióban nem sikerült eredményt elérni. Viszont megkaptam a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Tanszékének különdíját, aminek nagyon örülök: a szakmai elismerés sokat jelent. Ezúton is köszönöm a segítséget mindenkinek, akik hozzátettek a projekthez! Hosszú lenne felsorolni őket, külön meg szeretném említeni Szívós Erika tanárnőt és Pelikán Imre bácsit. 

A dolgozat összefoglalója itt olvasható a 465. oldalon. Érdemes olvasgatni a többi összefoglalót is! 

Grosse Heide

 A Pallas lexikon Tétény címszavában ezt olvashatjuk: „a község felett terül el a Grosse Haide név alatt ismert kietlen puszta, melyen nagy kőbányák vannak.” Ez a „Grosse Haide” vagy „Grosse Heide” és „kietlen puszta” kifejezés azóta többször szerepel a Baross Gábor telepről szóló helytörténeti munkákban, mint szakirodalomban, mint annak a területnek a megnevezése, ahol kialakult a telep. Párkányi ezekkel a kifejezésekkel indítja a telep történetét feldolgozó részt, valamint egy közkézen forgó, interneten is megtalálható, a telep rövid történetét bemutató írásban is szerepel „Grosse Heide”-ként. Mondhatni toposszá vált, iskolai helytörténeti vetélkedőben is találkoztam vele, sőt, magam is használtam. 

Az „Haide” a huszadikszázad végére „Heide”-vé alakult át. Ennek oka szerintem az, hogy a német „Haide” kifejezés általában nem szerepel a szótárban, mivel egy szakkifejezéssel van dolgunk, amit ráadásul mindkét magánhangzóval (e-vel és a-val is) használnak. Magyarra „fenyér”-ként fordítják, és sík, cserjés területet jelöl. A „heide” szó a köznyelvben pusztaságot jelent, így az egész kifejezést „nagy pusztaság” vagy „nagy fenyér” alakban lehetne fordítani.

A harmincas években a Nemzeti Egység Pártjának helyi szervezete erdősíteni akarta a „'Grosse Heide'-nek nevezett sokezerholdas fennsik egy részét.” Mivel a telep nem fennsíkon fekszik, nem eshet egybe a két terület, ezért elkezdett érdekelni a téma. A megoldást végül a II. Katonai felmérés térképe szolgáltatta, amelyen egyértelműen a Tétényi fennsíkot jelölik ezzel a névvel.

A Wenczel-fivérek

A Wenczel-fivérek, Tibor és Árpád hivatalosan Budatétényben éltek ugyan, de közel voltak Baross Gábor telephez: a mai Vencel-kert és Vencel utca viseli a nevüket, itt volt a telkük. Budapestről költöztek ki, kezdetben csak nyaralót vettek, majd a helyi közéletbe is bekapcsolódtak. Biztosan tudunk még egy testvérükről, Tivadarról, aki 1900-ban klinikai gyakornokként dolgozott a lakcímjegyzék szerint. Szintén innen derül ki, hogy a család a budapesti Mária Valéria utca 19-ben lakott. A gyerekek ekkor már félárvák, édesapjuk, aki szintén Tivadar névre hallgatott és kúriai bíró volt, már 1891 előtt elhunyt, így a családot özvegye, Heinrich Karolina vezette.

dr. Wenczel Árpád, mint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja minden bizonnyal a leggazdagabbak közé tartozott Barosson. József körúti lakásából járt budatétényi nyaralójába, amihez úszómedence és több melléképület is tartozott. Befolyását jelzi, hogy a templom felszentelése alkalmából külön meglátogatta Shvoy Lajos, a székesfehérvári püspök. Róla kapta a nevét az Árpád utca, ami a mai Rózsakert utcának volt egy szakasza.

Az ügyvéd úr aktívan részt vett a közéletben: a Templomépítő Egyesület bizottsági tagja volt, később védnöke is. A harmincas évek második felében a nagytétényi közgyűlés elnökeként tevékenykedett, és Budatétény képviselő-testületének is tagja.

Tibor amellett, hogy miniszteri tanácsos volt, Barosson az egyházközség is sokat köszönhet neki. Kezdetektől tagja a képviselő-testületnek, 1928-ban pedig a Templomépítő Egyesület elnökévé választják. A templom megépülése után a Templomépítő tagdíjait radikálisan – 12 pengőről 2,4 pengőre – akarta leszállítani a nehéz gazdasági helyzet miatt, hogy sikeresebb legyen a tagtoborzás. Elképzelését Bizzer Pál lelkésszel szemben is támogatta a tagság, de azzal a feltétellel, hogy a következő év végén határoznak arról, hogy megtartják, vagy visszaállítják-e a tagdíjakat. Ő javasolta azt is, hogy az egyesület ne változtasson a működésén annak ellenére sem, hogy a templomot felszentelték, hiszen még sok tennivaló akad. Tibor 1940-ben már mint nyugdíjas tevékenykedik.

Sportélet Barosson

Baross Gábor telep sportéletével kapcsolatban általában a focicsapat sikereit szokták kiemelni. A hagyomány szerint „sok győzelmet kevés vereséget könyvelhetett el a csapat több évtizedes fennállása alatt.” A csapat a helytörténeti irodalom szerint 1915-ben alakult, de két évvel korábban már barátságos mérkőzést játszanak: „A BAFC folyó hó 15-én a Baross Gábor telepi Sport-Clubbal tartott barátságos mérkőzést a Baross Gábor-telepi pályán és 6:1 arányban győzött.” A focipálya kezdetben a XV. utca fölött, a Tétényi Fennsíkon volt, de később kevésnek bizonyul az egy focipálya. A Baross Gábor telepi Ifjúsági Kör kéri a községet, hogy a VIII-IX. utca magasságában engedjenek át nekik egy focipályányi területet, aminek a használatáért fizetnének is. Az Ifjúsági Kör valószínűleg ekkortájt alakult, mert az a község válaszában nem csak a kérésre reagál, hanem felsőbb utasításra a kör létrejöttét sem hagyja jóvá. A miniszteri vélemény szerint „az alakulás nem ígérkezik életrevalónak,” mert kevés a tag és alacsony a tagdíj, valamint a „pár percnyire” (sic!) levő Budafokon három hasonló egylet is működik. Nem csak az alakulás, de a területbérlés sem volt sikeres: Nagytétény képviselőtestülete a Levente egyesület sportpályára hívja fel a figyelmet, amit a kérelmezők használhatnak is, „ha a Leventeegyesületbe beiratkoznak.” A Baross Gábor telepi Ifjúsági Kör valószínűleg az eset után megszűnt, nem maradt fel irat arról, hogy újra kérelmezték volna alapszabályuk jóváhagyását.

A Baross Gábor telepi focicsapat 1931-ben megszűnt, majd három év múlva a Polgári Kör Futball Szakosztályaként alakult újjá, az újraalakult csapat első mérkőzéséről a Nagytétényi újság tudósított is: 

A futball mellett több más sport is kötődik Barosshoz. A Hungária Gumigyár Közművelődési Egyletének például külön Vívó Szakosztálya volt, a Polgári Körben pedig a Sport Szakosztály működött a harmincas években. Közvetve kötődik Barosshoz egy olimpiai bajnok is: Csák Ibolya 1936-ban a berlini olimpián bizonyult a legjobb magasugrónak, így a magyar női atlétika első olimpiai bajnoki címét szerezte meg. Ő maga közvetlenül nem kötődött Baross Gábor telephez, de az atlétika felé az itt élő Kesselyák Adorjánné indította el. 

Csák Ibolya (Forrás: Wikipédia)