Jézus Szíve Templom Rákospalotán

Április 15. 

Ez a dátum lebeg a szemem előtt az utóbbi napokban, ugyanis ez a szakdolgozat leadásának (címe: Lokalitás és társadalom Budapest agglomerációjában: helyi identitás Nagytétény - Baross Gábor-telepen) végső határideje. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ezen a héten nem én írok helytörténeti bejegyzést, hanem egy másik, hasonló (nagyon hasonló!) témával foglalkozó blogot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani: Budapest XV. kerületének, Rákospalotának a blogját, és annak is egy olyan bejegyzését, ami - akár hiszitek, akár nem - kötődik Baross Gábor-telephez. A bejegyzés a Rákospalota - MÁV-telepi Jézus Szíve templomról szól, ami ugyanazt a nevet viseli, mint a barossi templom, hasonló körülmények között épült, és csak öt évvel fiatalabb a mi templomunknál. 

Aki pedig Barossról szeretne olvasni, az nyugodtan nézze meg az archívumot (a jobb oldali sávban kell legörgetni), biztosan talál olyan bejegyzést, amit eddig nem olvasott!

Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve plébániatemplom (bpxv.blog.hu)

Megkérdezni az ismerőst - interjúk Baross Gábor telepről

Mi az, amit leírsz? Mi az, amit leír az ember általában? Egyáltalán, miért ír az ember? 

Általában azt írod le, amit fontosnak tartsz, vagy amit nem tudsz megjegyezni. Iratok meg a bürokrácia útvesztőiben keletkeznek, ritka az olyan fogás, hogy megmarad valakinek a naplója vagy a levelezése. Akkor most képzeld el, hogy valaki megpróbál képet alkotni rólad csak az iratok, meg esetleg néhány fénykép alapján. Mennyire kap reális képet? Megtudja, hogy mikortól van jogosítványod, hogyan érettségiztél, mekkora a villanyszámlád, hogy egyszer kiraboltak és hogy milyen szerződést kötöttél a munkáltatóddal. Ismeri a szemed színét, az arcvonásaidat egy fényképről. Mit tud rólad? Semmit. Sokkal többre megy, ha megkérdezi a barátaidat, ismerőseidet. Vagy csak megnézi a facebookodat. (Teljes bejegyzés)

Barossról Amerikába 2.

A múlt héten bemutatott cikk második felében Falusy Nándor leírja a világháború utáni Magyarország helyzetét, és családjának tragikus sorsáról is beszámol. A cikkben nem szerepel, de két könyve is indexre került ebben az évben: a Szent István évi karcolatok és a világháborúról szóló Két év naplója jelent meg az államilag tiltott olvasmányok között. Az Utolsó pohár című verse után a korábban termékeny író, költő  és publicista nem írt többet, kétkezi munkával kereste a kenyerét. (Teljes bejegyzés) 

Barossról Amerikába 1.

Idén március 8-án lesz 68 éve, hogy a Chicago-ban kiadott Az írás című lap közzétette a Barosson élő Falusy Nándor levelét, melyben a háború utáni Magyarország helyzetét és megrázó történetét írja le. Falusy aradi származású újságíró volt, és Független Közgazdaság, majd a Budavidéki Hírlap című lapoknak volt szerkesztője, amíg be nem hívták az első világháborús veteránt a második a magyar hadseregbe. Amerikai barátjának írt levelét szenteste írta, és nem csak a saját életéről, a környék és az egész ország helyzetét is bemutatja. A cikket a szerző leszármazottjának engedélyével teszem közzé, két részletben. A második, személyes vonatkozásokat is tartalmazó cikkrészlet jövő csütörtökön fog megjelenni. (Teljes bejegyzés)