Merengés.
- Egy budafoki asszony-poéta verse -Magunkban, együtt, némán üldögélünk,
Velünk csupán a vágyódás cseveg:
-Szerelmesen, egymás szivére, mért is
Hogy nem borultok balga gyermekek!?
-A láng kigyula s aztán újra lankad;
Kísértve játszik perczekig velünk…
Egymásre hossan, szótlan tekintünk.
És könnybe lábbad révedő szemünk.
Te egy szerelmes, szép leányra gondolsz,
Kit sorsa tőled messze elvetett.
És én egy szőka, kékszemű ifjura,
Ki engem egyszer nagyon szeretett…
Budafok-Tétényi lapok 1909. II. évf. 10. szám 1910.03.13 . 2. o. (Tárcza rovat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése