Tervek, eredmények

Az utóbbi hetekben nem volt új bejegyzés, de a munka folyik tovább, csak lepihent egy időre. A bejegyzések hiánya ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a projektben. Sőt! Két nagyon fontos esemény is történt. A bejegyzés első fele elég kötetlen lesz, egyszerűen adja magát a történet, el kell mesélni! 

December vége felé Imre bácsinál jártam, és a telep története is szóba került. Ezt mondta Imre bácsi: "Sok helyen tudják, hogy készül a Baross Gábor telep története, néha teszek ezzel kapcsolatban kijelentéseket is. Legutóbb azt mondtam, hogy egy nyers változata februárra készen lesz." Ezen a ponton egy pillanatra elsötétült a világ. Februárra!?! Végülis én is így számoltam, de az még szeptemberben volt, azóta egy fejezet készült el, és az is nehézkesen. De hogy februárra ebből összeálljon egy könyv!?! "Nem kell olyan részletesen, mint eddig írtad, de lehetséges, hogy februárra tényleg megvalósul?" "Persze, megoldható." - hallottam a hangomat. 

Azóta persze normalizálódott a helyzet, főleg bennem. Nem fogok egy hosszú, szakmának szóló szöveget írni a társasdalomról vagy a helyi identitásról, hanem ezt ez klasszikus helytörténeti munka lesz: azoknak fog szólni, akik érdeklődnek a telep történet iránt, közük van hozzá, vagy akár itt is laknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak egymás után dobált, kronológikusan leírt történet lesz, de mivel az egésznek a struktúráját, súlypontjait még nem találtam ki, ezért egyenlőre írni sem tudok róla. Mindenesetre megvan a programom februárig. A szakmai rész pedig majd később kerül sorra. 

Az utóbbi napokban egy újabb bibliográfiai tétellel bővül a Baross Gábor telep történetével foglalkozó szakirodalom. Külön öröm, hogy ezzel párhuzamosan új oldal jelent meg a blogon, Publikációk címen. Az Első század című HÖK-ös folyóirat ugyanis - bár nyomtatásban nem jelenik meg, csak online - megjelentette a BarosssBlog projektjének első eredményét egy, a telep kialakulásáról szóló tanulmány formájában. Tessék olvasni, hozzászólni! Ajánlom az Első század többi tanulmányát is! 

A munka folyik tovább. 

Magyarization

(Gondolatcsíra. Nincs kész, csak helyzetjelentés! Berlinhez és Barosshoz is kötődik, ezért mindenhol fellelhető.) 

A címben szereplő kifejezést nem én találtam ki, hanem egy angol nyelvű szakszövegben olvastam. A jelentése magyarosodás. Végül is sokkal egyszerűbb kimondani, mint azt, hogy "hungarianization." 

Két órám is van itt Berlinben, aminek nyomán a nemzet, identitás kérdéskörben igencsak sok gondolat fordul meg a fejemben. Az egyik a XX .századi Dél-kelet Európáról szól, a másik pedig Pop&nation címre hallgat, és a tanár saját állítása szerint a Nena egy számától vette (itt lehet meghallgatni). Most az órák során megfogalmazódott gondolatok egy részét írom le olyan állapotban, ahogy jelenleg a fejemben vannak. 

Ma két kiselőadást hallgattam meg a Pop&nation órán. Az egyiket egy dél-angliai srác tartotta, majdnem teljesen érthetetlen kiejtéssel, és a skót öntudatot boncolgatta: azt mondta, hogy konstruált identitás. A skótduda és skótszoknya például nem is skót találmány, főleg nem ősi skót jelkép. Természetesen sok szó esett az angolokról, britekről: a skótok például nem angolok, de kötődnek az Egyesült Királysághoz. A második előadást egy francia-belga-brüsszeli lány tartotta. Francia az anyanyelve, Belgiumból jött, és Brüsszelben él. Belgium déli felében francia anyanyelvűek élnek, északon meg flamandok, az amúgy északi Brüsszel pedig vegyes  lakosságú. Az órát tartó tanár amúgy Jugoszláviában született, és azt hiszem, a mai Szerbia területéhez kötődik, de Berlinben él. 

Rengetegen írtak a nacionalizmusról, nemzetről, nemzeti identitásról (Benedict Anderson, Michael Billig,  stb.). Ennek nyomán nyilván rengeteg meghatározás is született. A mai nemzetfogalmat amúgy általában a francia forradalomtól eredeztetik, mára pedig az államok többségét nemzetállamnak tartják. 

Itt jutottunk el addig a pontig, hogy feltegyük a kérdést: mi is a nemzet? Aki arra vár, hogy a bejegyzés végére előállok egy rendíthetetlen definícióval, az nyugodtan navigáljon vissza a facebook-ra. Egyszerűen csak fel fogok vetni néhány kérdést. 

"- I'm from Belgium here. But at home I'm from Brussels."
"-The Scottish people are British."
"-I'm from Yugoslavia. I'm Serb."
"Az a csehszlovák kislány..."  

Ha valaki nem európai, akkor valószínűleg a fenti mondatok után eléggé megkavarodik. Egy egyszerű kérdésre ("Where are you from?") sokszor bonyolult válaszok érkeznek. Az "öreg kontinens" etnikai sokszínűsége közismert tény, de vajon akkor hol vannak a nemzetek? 

A nemzet az identitás egy szintje - fogalmaztam meg pár hete. Az, hogy ez a szint melyik, az más kérdés. Mindenesetre elő lehet citálni a nemzeti nyelvet (Belgium, Írország, Ausztria és Németország, Svájc), a közös történelmet (Szlovákia, Montenegró  Lettország), vagy a nemzeti kultúrát (mi az a kultúra?), sőt, akár azt is lehet mondani, hogy a nemzet elképzelt közösség, de mindegyik sántít szerintem. (Ez nem tétel, csak feltevés.) 

Tegyük fel például, hogy egy osztály úgy dönt, hogy ők egy nemzet. Kialakíthatják közös jelképeiket, írhatnak himnuszt, lehet címerük, közös nyelvük, programjaik, kultúrájuk. Miért nemzet, és miért nem csak egy osztály? Mert ők azt mondják magukról. Sőt, tovább megyek, államot is létrehozhatnak. Ne tessék csodálkozni, van példa nagyon kicsi államokra! (Például Suwarrow vagy a Sealandi Hercegség). 

Tehát minden más szabályt és a nemzetről szóló elképzelést felrúgva olyan nemzetiségű vagyok, amihez tartozónak vallom magam - legyen az akár magyar, skót, olasz vagy piréz. Igen, ez közhely. 

De térjünk vissza az identitás szintjeihez! Mi is ez a nemzet dolog, amihez legtöbben tartozunk? Hogyan lehet az identitásnak azt a szintjét megfogni, ami a nemzetre vonatkozik? A skót, belga és jugoszláv helyzet bemutatásával kezdtem, ide is térek vissza a bejegyzés végén. Ugyanis ezeknél az eseteknél több szinten is van nemzet: skót vagyok és brit, külföldön belga és otthon francia. Ennél a pontnál jutottam oda, hogy ez a nemzetfogalom elég képlékeny. Mondhatni többemeletes. 

Ezt megfogalmaztam, aztán leromboltam az emeleteket. Az nemzethez tartozás érzését nem szintnek, hanem az identitás egy részének tekintem. Egy olyan része, amit nem érdemes elválasztani bármilyen más identitástól. Mondjuk főleg nem területitől. De vallásitól, iskolaitól, nemitől sem. 

Akkor miért kell külön beszélni róla? Egyszerűen azért, mert mások is beszélnek róla? 

Végül is igen. De inkább úgy mondanám, hogy azért, mert az emberek jelentős többsége erősen kötődik egy nemzethez. Azaz: a téma aktuális. 

Három nemzedék Barosson

1906. december másodikán, Budapesten megszületett Traupmann Valéria, aki tegnap lett volna 106 éves.   Ebből az alkalomból néztem utána a családjának, akik több, mint száz éve élnek Baross Gábor telepen. 

A Traupmann családot alapító családként tartja számon a barossi helytörténet. A telepre költözésük dátumaként 1903 és 1908 is szerepel, de az utóbbi dátum állhat közelebb a valósághoz. Mivel Valéria Budapesten született, és a korban még általában otthon születek az asszonyok,valószínűleg 1906-ban még Budapesten  éltek. Ezen kívül egy másik érv is szól a későbbi dátum mellett: 1903-ban ugyanis még nem állt a telep.

A családfő, Traupmann Béla a XVI. utca 19-be költözött (XII. utca sarka), ahol fűszerüzletet és vendéglőt nyitott. A vendéglőben hétvégente élőzene szórakoztatta a közönséget, esetenként pedig a társasági élet eseményeinek is helyet adott az épület, bár ilyen téren jóval népszerűbb volt a Páll-féle vendéglő a IX. utcában. 1913-ban már a Baross Gábor telepi Polgári Kör tagjaként ír kérvényt a községnek a iskola ügyében, később pedig a Templomépítő Egyesület tagjai között is szerepel a neve.

Csoportkép 1936-ból. Az egyik hölgy Traupmann Valéria.

Béla lánya, Valéria a hagyomány szerint az első védőnő a telepen. A húszas évek közepe tájékán állt munkába, 1927 előtt: ekkor ugyanis már mint a Stefánia Szövetség védőnője kérelmezi Nagytétény községnél a húsz pengős védődői tiszteletdíjat. Az elöljáróság - arra hivatkozva, hogy a Traupmann-lány éppen tanfolyamot végez - helyettesének, Brandeisz Bélánénak küldi a pénzt. Valéria ekkor 21 éves asszony (férje Felker Lajos), és 1926 óta anya is.  

Traupmann Valéria majdnem minden évben felkeresi az elöljáróságot a segély ügyében. 1929-ben meg is kapja, de két év múlva már elutasítják a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva - a gazdasági világválság szépen begyűrűzött Nagytéténybe is. 

"Vali néni" a hatvanas évekig dolgozott a telepen. A helyi közéletben való aktív munkát fia, Felker Győző folytatta: részt vett a Polgári Kör újraszervezésében, és több helytörténeti témájú írást is köszönhetünk neki.

Az ismertetett rövid (és vázlatos) családtörténet alapján kirajzolódik a telep történetének néhány fontos pontja. Traupmann Béla részt vállal az iskolaszervezésből és a templomépítés munkájából is - ez a telep első félszáz évének két legfontosabb projektje, a lánya az egyre növekvő népesség egészségügyi ellátásában vállal szerepet, a harmadik generációhoz tartozó Felker Győző pedig már a telepnek és családjának egymással összefonódó történetével foglalkozik. 

A villanyvilágítás bevezetése a telepen

Ezt a bejegyzést egy kicsit átalakítva és lerövidítve, valamint a források közlése nélkül az OTDK-ra készült dolgozatból emeltem ki. Önmagában a világítás bevezetése nem lenne igazán érdekes, de "különlegesen általános" (the exeptional normal) forrás keletkezett, ami viszont a telep és a község viszonyáról árul el sokat.

1922. július 25-én Nagytétény elöljárósága a község egyesületeit, szervezeteit a villanyvilágítással kapcsolatos teendő megbeszélésére hívta. A Baross Gábor telepi Polgári Kör küldöttsége is részt vett az eseményen, amin megütközéssel tapasztalták, hogy csak az anyaközségben tervezték bevezetni az áramot. Augusztus 5-én a Polgári Kör tagjai levelet küldtek a községnek, amiben hangot adnak megrökönyödésüknek, és egy javaslattal is előállnak: „A költségek viselésének egyedüli helyes módja a telkek utáni teherviselés - esetleg mégjobban precizírozva a telek négyzetöl utáni hozzájárulás, - tekintet nélkül arra, hogy a telek be van-e építve, vagy nincs.” A levél legfontosabb része az utolsó pár sor:

Az első értekezletre történt  meghívásunk tényével azt látjuk, hogy a tek(intetes) Elöljáróság B-G-telepet is érdekeltnek tekinti a kérdés elbírálásánál, s ezért kérjük, hogy e tárgyban a jövőben tartandó értekezletekre is bennünket meghívni szíveskedjék, hogy igy a tárgyalások menetéről mindig kellő időben tájékoztassunk és esetleges sérelmeinket kellő időben orvosolhassuk.
Amennyiben pedig a tek(intetes) Elöljáróság jelen kérelmünket érdemben nem méltányolná és azt elutasítaná, előre is bejelentjük, hogy a nagytétényi villamos világítás berendezése és fenntartása költségéhez hozzájárulni semmi körülmények között hajlandók nem leszünk s ha más megoldás nem marad, a Községtől leendő elszakadást fogjuk szorgalmazni.

Nem ez az első elszakadási törekvés. A telepen már 1914-ben felmerült, hogy inkább a jóval közelebbi Budatétényhez kellene tartozni, de végül igazán erős mozgalom nem tudott kialakulni e gondolat mentén. A Polgári Kör fenyegetései süket fülekre találtak, a levélre a község nem válaszolt (vagy nem maradt fenn a válasz).
Csak akkor lépett Nagytétény elöljárósága, amikor Budafoki Villamossági Rt. jelentkezett, hogy ki akarja építeni a hálózatát az I.-VII. utcákban. A Baross Gábor teleppel összenőtt Szabó telep lakossága 1926-ban kérte a községtől a világítás kiépítését, 1927-ben pedig Hupka Péter kérte a hálózat bővítését Baross Gábor telepen. A fejlesztésre végül 1934-ben kerül sor, a korábbi kérvényeket a község anyagi okokra hivatkozva sorra elutasította. A következő években rendszeresen vannak fejlesztések: nagyobb teljesítményű izzókat szerelnek fel, és egyre több lámpát állítanak a közvilágítás szolgálatába, hogy megfelelően ki legyen világítva a telep, de még 1941-ben is érkezik panasz a fényforrások elégtelenségére.

Topictalálkozó

Tegnap este egy "topictalálkozón" vettem részt. A "topic" alatt a már többször említett "BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő" című fórumot kell érteni, amin keresztül több, helytörténettel foglalkozó embert is meg lehet találni. A találkozó szerintem igencsak jól sikerült, több embert most már "offline" is ismerek, és egy lelkes civil életbe csöppentem bele. 

Az eseménynek barossi aspektusai is vannak, ami főleg annak köszönhető, hogy lehetőségem volt a jövő heti  TDK konferenciára tervezett előadást itt is elmondani. Ahogy tapasztaltam, a hallgatóság örömmel fogadta a beszámolómat, (nem csak azért, mert közben ettek), és hozzászóltak, tanácsot adtak, kérdeztek. Főleg "M, a deák" volt aktív, akinek helytörténeti gyűjteménye is van. 

Az este során többen is előadtak, főleg helytörténeti témák megültek fel, de a kerület aktuális ügyes-bajos dolgairól, folyó fejlesztéseiről is volt szó. Egy aktív civil közeget ismertem meg, és a kutatás is előrébb haladt.

A képek előtt meg egy kis reklám: mozgó helytörténeti kiállítás nyitnak meg november 24-én. A kiállítás az egyik 33-as buszon lesz látható, ami a forgalomban is közlekedni fog. Részetek itt. 

Bulvár alapanyag

"Gyilkos budakeszi asszony. Princz Mátyásné budakeszi lakos 114 forintot lopott gazdájától, azután hazament férjéhez Haró Hunyad megyei községbe. Férjének nem tetszett a dolog, szemrehányást tett az asszonynak sőt meg is verte. Az asszony erre 8 késszúrással dühében megölte 4 éves kis lányát, majd magát is megszurkálta, s a kútba ugrott. Mikor innen kihúzták egy őrizetlen percben fejszével úgy beverte saját fejét, hogy eszméletlen rogyott össze. Mostz az ügyészségen ápolják, de fölgyógyulásához nincs sok remény.” 

Budafok-Tétényi lapok 1909. II. évf. 16. szám 1910.04.24 . 6. o.

Helyi identitás

Újabb fontos állomáshoz érkezett a kutatás. A 2013-as, debreceni OTDK-ra készülve az adatgyűjtést egyenlőre lezártam, és elkezdtem papírra (képernyőre) vetni egy dolgozatot. A téma a helyi identitás kialakulása. 

Mit lehet tudni az identitásról? Az utóbbi évtizedekben különféle megközelítésekben foglalkoztak az identitással. A pszichológia a személyes identitás kialakulását, zavarait vizsgálta, a társadalomtudományok pedig az identitáshoz kapcsolódó csoportokat vizsgálták. Legnépszerűbbnek talán a gender-kutatáshoz és a nacionalizmushoz kapcsolódó témák voltak, valamint a vallási identitás kérdésköre. Ezeket a témákat sok szempontból körbejárták, bár a helyi identitással kevéssé foglalkoztak. Magyarországon egy-egy faluhoz kötődően merült fel főleg néprajzkutatók részéről, de elméleti szinten nagyon kevesen foglalkoztak vele. 

Bugovics Zoltánnak jelent meg egy könyve (Társadalom, identitás és területfejlesztés), amiben közli a helyi identitás meghatározó faktorait. Mivel ez egy adatgyűjtésen alapuló kutatás, eredményei fel tudtam használni, de a helyi viszonyokhoz igazítottam. Ezenkívül egy szakdolgozat (Móricz János:A lokális identitás megkonstruálása a Palotanegyedben) volt nagy segítségemre. 

A szempontokról is be fogok számolni, de egyenlőre nem teljesen kiforrott a koncepció.