BarossBahn

Nemrég az a kérdés érkezett hozzám, hogy írjak a Baross Gábor telep mellett feltűnő vasútról, ami néha feltűnik régi térképeken. Gondolkoztam, hogy hol találkoztam én ezzel a vasúttal, merthogy találkoztam vele, és arra jutottam, hogy (tudomásom szerint) gyakorlatilag csak Párkényi ír róla, mindenki más csak az ő információit használja fel. Úgyhogy most közreadom azt a szöveget, ami a monográfiában található, és hogy ne csak egyszerű forrásközlésről legyen szó, erősen végiglábjegyzetelem, mintha egy sebtében megírt kritikai kiadás lenne. Párkányi szövegét betűhít átírásban közlöm, a nagyobb egység végén zárójelben az oldalszám szerepel. A könyv szemléletmódja külön megérne egy bejegyzést, ezzel itt külön nem foglalkozom. Íme! 

Az 1918-19-es év azért hozott uj szint is Baross Gábor telep életébe:¹ akkor első esetben és azóta többször is ráirányult a figyelem a XV. utca felett levő, még ki nem aknázott kőbányára. Egész komoly formában indult meg az üzem a Baross Gábor telep-iek nem kis büszkeségére. A bánya és irodája (X. utca 11. - a mai Tátrai -féle házban) között telefonösszeköttetés volt; az első telefon Baross Gábor telepen! A leszerelt budatétényi kőfejtők olyan ütemben kezdték meg a munkát, hogy a kövek elszállításáról is gondoskodni kellett. Ezt a problémát is hamar megoldották: gazdasági vasut felszerelés hoztak és ennek megfelelő pályát építettek. Ennek a pályának a megépítése nem volt kis gond az emelkedő miatt: a vasut a bányából indult ki a XV. utcával párhuzamosan, majd a Tüske -féle telek mellet – a Rosinger-féle kőbánya² tövében a kaszinó³ épület mögött, - a XIII. utca sarkán keresztezte a Főző László utat,⁴ majd annak Nagytétény felőli oldalán haladva érte el a MÁV vonalát, ahol – a dögtemető mellett, - a végállomása volt.
Az ismét életre kelő, a nehézségekkel mind nehezebben megküzdö lakosság reménységgel nézte ezt a gazdasági szempontból tulméretezett munkát azzal a titkos gondolattal, hogy az személyszállításra is alkalmas lesz és a Budapestre bejárókat a napi 30 perces gyaloglástól megmenti.⁵Azonban alaptalan volt minden reménykedés: a próbautján kívül alig volt üzemben a kisvasut. Szemerkélő esőben, késő délután indult meg valamikor 1919. júniusának végén a kismozdony (oldalán a díszes Ilonka névvel) 6-8 duplakővel megrakott kiskocsikat huzva maga után, amelyet mi mezitlábas gyerekek – szenzációra éhesen, – játszva tudtuk követni egészen a XIII. utca sarkáig. Itt a szerelvény – nem tudtuk, miért – hirtelen megállott. De hamarosan rájöttünk ennek az okára: a munkavezető leszállt a mozdonyról és botjával szétkergette a 30-40 főnyi gyerekhadat;ugyanis egy nagy követ hengergettek a sínre és ránk gyanakodtak, vagy csak a bosszujukat töltötték ki rajtunk.
Néhány nap múlva megtudtuk, hogy miért nem működik a kisvasút. Trafikosztás volt a VII. utca sarkán lévő Csathó-féle házban (ma is dohánybolt).⁶ Akkor láttuk, hogy a Vörös Hadsereg egy alakulata ágyukat állított fel a mai templomdombon a Duna felé, hogy tüz alá vehesse a Dunán esetleg felfelé törekvő „fehár gárda” monitorjait.⁷Néhány nap múlva elvontatták az ágyukat. Elkezdőtött a román megszállás,⁸ majd a Horthy uralom;⁹ a gazdasági vasut anyagát visszaadták korábbi tulajdonosának. Jött Trianon,¹⁰ a menkültek és velük együtt a lakásgondok, a letelepedési lehetőségek keresése: Baross Gábor telepen akarva-akaratlanul megindult az élet. (117-118)

A 30-as éveknek volt még egy szenzációja, mely majd mindenkinek, de főleg az akkor már Apponyi úttá lett Főző László ut lakóinak a kedvét elvette az ittlakástól: illetékesek ujra felfigyeltek az itteni bányára. Most nem követ fejtettek, hanem kőport termeltek: ezzel akarták a szikes talajt az országban megjavítani. Budatétény MÁV megállónál (miért Budatétény?)¹¹ külön vágányt építettek, amelyhez drótkötélpályán szállították a kőport. Az Apponyi út Nagytétény felőli oldalán húzódó pálya (mely a templomszentelés¹² egyik képén is látható!) nem volt valami szép látvány. Ormótlanságával túlzottan zavarta a táj harmóniáját, különösen a XI. utca sarkán hosszan elnyúló faépítmény, ameddig a bányából emelőgéppel továbbították a teli csilléket, míg innen saját sulya vitte tovább a lejtős pályán. A néhány évig tartó állandó zörgés, a hatalmas por, a kapu bejáratoknál álló védőállványok sok ember kedvét szegték s igyekeztek menekülni innen.¹³ Természetesen a lehetetlen állapot megszüntetésére is minden követ megmozgattak, ami végre is sikerrel járt. (121)

 

1Itt valószínűleg arra gondol a szerző, hogy a háború alatt megakadt a fejlődés.

2A kőbánya helyén állhat ma a XIII. utcával szemben lévő gombapince.

3A kaszinó a harmincas évekig működött a telepen, a mai Dózsa György út 85-ben.

4A harmincas évektől Apponyi út, ma Dózsa György út. Főző László jegyző volt Nagytétényben a századforduló idején.

5Párkányi arra a visszatérő problémára utal, hogy a legközelebbi tömegközlekedési eszköz a mai Nagytétényi út melletti HÉV vagy a vasút volt, odáig gyalog kellett eljutni.

6Csathó festőművész és fűszeres. Keresztnevét nem ismerjük, háza ma a Dózsa György út 47/b számot viseli. A ház tulajdonosa 1917. június 30-től György Endre erzsébetfalvi (később Pesterzsébet, ma Budapest része) lakos és felesége az új tulajdonos, akiktől a börtönből való szabadulása után Haverda Mariska bérli a hatvanas évekig.

71919 nyarán vagyunk, a „fehr gárda” a Horthy-féle nemzeti hadsereget jelenti, akik a Tanácsköztársaság erőivel álltak szemben, és Szeged felől közeledtek Budapest felé.

81919. augusztus 3-án szállta meg a román hadsereg Budapestet.

9Horthy 1919. november 16-án vonult be a Nemzeti Hadsereg élén Budapestre. Párkányi 1958-ban írta könyvét, és – bár nyomtatásba nem került, - szóhasználatában több helyen tükrözi a kor fogalomhasználatát, bár alapvetően a barossi katolikusok szemszögéből ír.

101920. június 4.

11A Baross Gábor telep és Budatétény határában fekvő vasútállomást a Baross Gábor telepi Polgári Kör 1935-ben át akarta nevezni, „ Baross Gábor telep – Budatétény”-re, mondván, hogy „A szóbanforgó vasuti megállót főként a Baross-telepi közönség veszi igénybe.” (Nagytétényi újság, 1935. aug. 15. III. évf. 16. szám 7. o.) Ebből vita kerekedett az újság lapjain, de máig Budatétény az állomás neve.

121933. szeptember 3. Ezek szerint a drótkötélpálya ez előtt épült.

13A vasutat pozitívan értékeli Párkányi, a drótkötélpályát azonban egyértelműen negatív színben tünteti fel. Valójában a harmincas években népesült be leggyorsabban a község, amiből Baross Gábor telep is kivette a részét.   

A cím és a bejegyzés ötletgazdája O. Gábor, köszönet érte!