Városi legendák Baross Gábor-telepen

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide! 

Igazi vagy hamis? Ebből a bejegyzésből nem derül ki.
(Forrás:wizardblogista.com)

Az utóbbi időben az írott források helyett az emberi emlékezetre próbálok hagyatkozni a telep történetének felfedezésében. Magyarán: interjúkat csinálok azokkal, akik már régóta Barosson élnek, vagy korábban volt közük a telephez. E kapcsán kerültem el egy olyan emberhez, aki olyanokat mesélt nekem, hogy úgy éreztem magam, mintha a barossi legendáriumot nyitottam volna ki! Ezeknek a történeteknek nem az igazságtartalmuk számít, hanem azt találom érdekesnek, hogy hogyan értelmeztek bizonyos dolgokat az emberek. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gyakorlatilag bábáskodhatunk helyi történetek születésénél, hiszen ismerjük, hogy miből alakulhatott ki, e mellett pedig fontosnak tartom ezeknek a lejegyzését, megőrzését is. Most csak a történeteket közlöm kommentár nélkül, ha igény mutatkozik rá, akkor foglalkozni fogok ezeknek a feloldásával, magyarázatával is. (...)

1900 előtt erdőség állt a mai Baross Gábor-telep területén, amit a gyarmatosító Habsburgok irtottak ki, mert kellett a szénkészítéshez meg az építkezésekhez. Mikor elfogyott a fa, elkezdték lehordani a hegyek tetejét, és sittként-porként szállították felfelé a Dunán, hogy ezzel töltsék fel Hollandiát. Jöttek aztán a telepesek nyugatról, és elkezdtek ásni: ennek a hatására alakultak ki a barlanglakások, amikben bányászok laktak. Egyikük elkezdett egy kifőzdét üzemeltetni, és róla nevezték el a mai Dózsa György utat Főző László útnak. 

A kőbányászok emlékműve Baross Gábor-telepen.
(Forrás: BGT-i Egyházköség története, 2012)

Nagy volt a fluktuáció, senki nem maradt itt sokáig, mert nem volt alkalmas az életre a telep. Mikor kimerült a bánya, elkezdtek itt szőlőt termeszteni "ezen a fehér sittes valamin." Jó bor készült, de a hatalmon levők nem akarták, hogy Magyarország bor nagyhatalom legyen, ezért behoztak egy új szőlőfajtát, ez a "nova" szőlő, ami már eleve mérges volt (aki sokat itta, annak az utódja degenerálttá vált), és ők hozták be a filoxérát is, ami ellen nem tudtak mit tenni a szőlőtermesztők. 

Nagytétény és Baross Gábor-telep között voltak konfliktusok, de ezeket felülről nyomták: a központilag szított viszállyal a második világháborút készítették elő. A környék amúgy igen kevert volt, magyarok mellett laktak itt cigányok és svábok is, akik településenként eltérő nyelvjárást beszéltek. 

Élt Barosson egy trafikos asszony, Haverda Mária, aki megölte az anyját, és a börtön után került a telepre. Kövér, termetes asszonyként emlékeznek rá, akinek volt egy alkalmazottja. Az iskola környékén árult füzetet, írószert stb., de nyalókáért is előszeretettel betértek hozzá a nebulók.

Ezek a történetek csak ritkán jönnek elő, sokkal inkább családi történetek, sorsok, anekdoták, iskolás kori élmények kerülnek szóba egy-egy interjú során. Ha van olyan ismerősöd, aki itt élt Barosson vagy a környékén, és 65 év felett van, kérlek, keress meg, hogy minél több ember szemszögéből megismerhessük az életet Baross Gábor-telepen! Címem: barosstori@gmail.com