2018. november 14., szerda

Hogyan emlékezünk Budafok-Tétény múltjára?

Lépjünk egyet hátra, és nézzük a nagy képet! A Promontorium Polgári Casino meghívására volt erre lehetőségem, érdekes kis beszélgetés rajzolódott ki arról, hogy kik, hogyan, mire emlékezünk Budafok-Tétény múltjából. Felmerült ugyanis néhány kérdés, amit szeretnék bedobni a kerületi nyilvánosságba, mert érdemes lehet beszélni róla - ennek pedig kiváló lehetősége a BarosssBlog. De ne szaladjunk annyira előre, nézzük meg, mink van, és aztán majd a maga idejében levonjuk a következtetéseket!



Hogyan emlékezünk? 

A múlt felidézésének rengeteg módja van. Egy francia történész, Pierre Nora az 1980-as években alkotta meg a emlékezeti helyek fogalmát, egy kalap alá véve rengeteg, a múlthoz kapcsolódó dolgot. Nem csak egy hely lehet emlékezeti hely, inkább emlékezést kiváltó pontokat keresünk. Ilyen lehet egy intézmény is. A kerültben a Helytörténeti Gyűjtemény, vagy a Barlanglakás célja a kerület múltjának bemutatása, de a Törley Látogatóközpont,  vagy a Nagytétényi Kastélymúzeum is kapcsolódik a témánkhoz. Egy kicsit tágabban véve két irányba lehet elindulni. A templomok, kastélyok, a régi zsinagóga vagy a Klauzál-villa mind-mind a múlt mementói, a másik irány pedig a kiállítások. Több kerületi kiállítóhely is van, a budafoki könyvtár például elsősorban helyi kiállításokat fogad be, a Klauzál-ház vagy most például a Tangazdaság pedig inkább országos, tematikus tárlatokat.

Az utcanevek is mesélnek, vagy mesélhetnének. Barosson a számozott utcáknak saját történetük van, de mostanság talán kevés a helytörténet nagy alakjáról elnevezett utca, tér. Korábban volt Csókási Pál és Főző László utca/út, mindketten helyi figurák voltak. 
Az emlékezést segítik az úton-útfélen megtalálható szobrok, emléktáblák. Itt már jóval nagyobb a merítés, Barosson is tucatnyi emléktábla, emlékhely található, elsősorban Pelikán Imre bácsinak köszönhetően. Legfontosabb barossi példa erre a Donát-hegy, ami mind a helyi, mind a nemzeti emlékezetnek a helye.
Megemlékezés a Donát-hegyen

Az emléktáblákhoz szorosan kötődnek az emlékezet aktusai: a megemlékezések, ahogy a közösség összegyűlik, hogy megfogalmazza, újrafogalmazza a múltját. Az apropó rendkívül változatos lehet: koszorúzás az Alapítók emléktáblájánál, emlékezés nemzeti ünnepeinkre, emléknapjainkra, a templombúcsúkat is ide lehet sorolni stb. Az emlékezés sokszor helyszínhez kötődik, vagy kialakítunk egy helyszínt, amihez kötjük: emléktáblát állítunk, emlékhelyet hozunk létre, vagy helytörténeti sétát vezetünk.
Helytörténeti séta a Vencel-kertben

Vannak olyan események is, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak az emlékezéshez, de mégis jellemző rá az, hogy a múltra reflektál, valamiféle hagyományt ápol - a szőlő és borkészítés emlékezetéhez tartozik például a Pezsgő- és Borfesztivál, a szüreti felvonulás, vagy akár a Futafok. 
És akkor ne feledkezzünk el a könyvekről, írásokról! Ezek azok, amik a közössé tett emlékezést hordozzák, történetté fűzik a múlt eseményeit. És ezzel elérkeztünk a második kérdéshez: 

Kik emlékeznek? 

Vannak "specialisták," akik a múlt értelmezésével foglalkoznak, és ezt prezentálják a közösség felé. Ők a (hely)történészek. Kimondva-kimondatlanul megbízza őket a közösség, hogy ezt a szerepet vállalják, és alapvetően hitelesnek ismerik el, amit mond a múltról. Fontos szerepük van, de nincs monopóliumuk: egyes esetekben emlékezők idézik fel saját múltjukat, vagy a közösség vezetői (polgármester, alpolgármester, nemzeti szinten államfő, miniszterelnök stb.) mutatják be a múltat. Fontos megemlíteni az utóbbi években egyre megszaporodó helytörténeti köröket, vagy helytörténettel is foglalkozó egyesületeket (pl. Klauzál Társaság) a múlt kutatásának fórumait.
A múltról szóló közös narratívát azonban jóval tágabb kör alakítja. Csatlakozik az emlékezőkhöz, aki részt vesz egy eseményen, olvas a kerületről, vagy csak nyitott szemmel jár az utcán. Mi magunk, közösen alakítjuk a kerület múltjáról szóló történetet, aminek mi is részesei vagyunk.
Emlékezők - a Baross-könyv bemutatója


Mire emlékezünk? 

Az emlékezet mindig szelektív. Nem emlékezünk a hétköznapokra, sokszor az ünnepekre sem bizonyos idő után, de néhány kiemelkedő napon óráról órára el tudjuk mondani, hogy mikor hol jártunk. Ugyanez közösségi szinten is igaz: az, hogy melyik esemény, év, személy merül feledésbe egyrészt a forrásadottságokon, másrészt pedig a közösség akaratán múlik.
A legerősebb szint a kerületben is a nemzeti emlékezethez való kapcsolódás: helyi szinten is megemlékezünk március 15-értől vagy október 23-áról. Rengeteg emléket őrzünk, és könyveket jelentetünk meg egy-egy településrészt történetéről (kiemelkedő példa Dindi István könyvsorozata), felidézzük intézményeink, szűkebb közösségeink múltját is (85 éves a barossi templom!). És ezzel elérkeztünk a problémafelvetéshez. 

Hova tűnt a kerület? 

Az új Budafok-Tétény kötet szépen bemutatja szerintem, hogy hogyan viszonyulunk a kerület múltjához. Aki kinyitja a könyvet, a négy településrészt történetét ismerheti meg, külön fejezetben, külön szerzőktől. A kerület egységes története csak az 1990 utáni részben jelenik meg, tehát mintegy negyven évvel tovább tart a széttagoltság, mint ahogy a valóságban: a kerület már 1950-ben létrejött. Nagy értéknek látom a kerületrészhez való kötődést és jellegzetességeket, de való igaz az is: kevés az olyan egyesület is, ami az egész kerületnek szólna, nem csak egy-egy kerületrésznek. Az ünnepeink közül is hiányzik ez a szint, bár néhány nagyobb rendezvény azért tényleg az egész kerületnek szól. A történelmet tekintve pedig: ki a kerület "hőse"? Van olyan esemény vagy személy, amivel minden kerületrész azonosulni tud? Nehéz ilyet találni, vagy csak nem beszélünk róluk?

Hol vannak, akik nem emlékeznek? 

A kerület lakossága kb. 55 000 fő. A közös eseményeken, emlékezéseken ennek létszámnak a töredéke vesz részt: rengetegen élnek a kerületben olyanok, akik alig ismerik lakóhelyük történetét. Szerintem önmagában nem baj. Viszont a "kisváros" sokszor inkább "alvóváros." Ha valóban kisvárossá, kisvárosi közösséggé akarjuk tenni, akkor a rendezvények versenytársai a belvárosi események, ezzel kell felvenni a versenyt, és nem mindig ugyanazt a (pár)ezer embert megszólítani. 

Hol kezdődik a történelem? 

Most úgy tűnik, hogy a II. világháború utáni években véget ért, majd 1956-ban még volt egy történelmi momentum. A 20. század második felére kevésbé szívesen emlékezünk, talán kevesebb érdeklődés övezi kerületi szinten ezt a kort. Az 1990 óta eltelt több, mint negyed évszázad pedig még alig jelent meg történelemként. Ez összefügg azzal is, hogy az egyes településrészek szívesebben emlékeznek függetlenségükre, és az is igaz, hogy a kommunizmus nem sikerült igazán fényesen, a nemzeti emlékezet is nehezen tud mit kezdeni ezekkel az időszakokkal. Külön öröm, hogy Nagytétény esetében azért erről a korról is van külön kötet, ráadásul friss, ropogós! 

Ezek a kérdések arra valók, hogy beszélgessünk róla. Mindegyik kapcsán fel lehet tenni a kérdést, hogy ez számít-e egyáltalán, akarunk-e ezen változtatni. Egy beszélgetést, eltűnődést azonban mindenképp megér. Szerencsére ma már nem kell ezt egyedül folytatni: írj kommentet, fejtsd ki a véleményed! 

2017. április 6., csütörtök

Budapest Bloggerek a CEU-ért

ceu-20160918-35.jpg
Mi, a főváros iránt elkötelezett bloggerek úgy gondoljuk, hogy a Közép-Európai Egyetem fontos szerepet tölt be Budapest életében, ezért tiltakozunk a CEU ellehetetlenítését célzó törvénymódosítás ellen.





Bayer Árpád, BarossBlog
Erdős Zoltán, Városi metamorfózisok blog
Fonyódi Anita, Kép-Tér blog
Juhász Judit, Városkommunikáció blog
Király Dávid, BKV-figyelő blog
Rátonyi Gábor Tamás, XV. kerületi blog, Utcák terek blog
Papp Géza, Fővárosi Blog

Városblogger vagy? Csatlakoznál? Küldd el a változatlan szöveggel megjelent blogbejegyzésed címét a ceutiltakozas@gmail.com címre!

2016. május 1., vasárnap

Beszéd 2016. május 1.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves megjelentek!

Gondolataimat egy teljesen rövid és egyszerű kéréssel szeretném kezdeni, csupán kíváncsiságból: kérem, tegye fel a kezét az, aki tavaly is itt volt a Polgári Kör május elseji megemlékezésén!

Tavaly is engem kért fel ennek a beszédnek a megtartására a Polgári Kör vezetősége. A beszéd sok gondolkodás után született meg, és nem is május elsejéről, hanem az építkezésről szólt. Nehéz erről az ünnepről beszélni, pedig nagyon sok rétege van. Talán a legősibb a májusfa állítás, ami azonban nem csak ehhez a naphoz kötődik: húsvét és pünkösd táján is állítottak ilyen fákat, és az is biztos, hogy nem csak magyar, hanem Európa jelentős részére jellemző gyakorlat volt. A tavaszhoz, termékenységhez valamilyen módon kötődik, közelebbit nem tudunk, csak csináljuk.

2016. április 18., hétfő

Séta a Vencel-kertben

Szombaton a Promontorium Polgári Casino szervezett bejárást a Vencel-kertben, ahol Hellinger Irma, a terület tulajdonosa mutatta meg a pincét és a kertet. A séta végén némi pogácsa és üdítő mellett a kert fejlesztési lehetőségeiről és nehézségeiről beszélgettünk. A továbbiakban rövid képriport látható az eseményről.
A kocsma előtt meg bicikli áll... :) 

6 méterrel a föld alatt

A terület alatti pincében legutóbb gomba volt.





A természet lassan birtokba veszi... 

....pedig lehetne jövője.



2016. február 2., kedd

Pelikán Imre bácsi emlékezete

2010-ben, öt és fél éve találkoztam először Imre bácsival. A beszélgetésünk nagyjából ugyanúgy zajlott, mit ahogy a legtöbb beszélgetés, amit kettesben folytattunk: leültünk az asztala mellé, papírok kerültek elő, esetleg még fényképező vagy laptop is, ezen kívül teasütemény és végén valamilyen ital. A téma majdnem mindig Baross Gábor-telep történetéhez kapcsolódott, először Stádinger Borbála – Bori néni – kapcsán, később pedig a készülő könyv miatt. Imre bácsi és a telep története több szállal egybefonódott, így ezeken a beszélgetéseken az ő történetét is megismertem. Volt, amit csak szóban mesélt el, és volt, amit le is írt, hogy aztán a kinyomtatott A4-es füzet egy példányát lelkesen dedikálja, mielőtt nekem ajándékozná. Ezekből a történetekből ismertem meg az életét, amit nemrég végleg lezárt: néhány héttel a 96. születésnapjára rendezett ünnepséget követően, 72. házassági évfordulója után két nappal, a Don-kanyari megemlékezés másnapján úgy döntött, hogy átadja a terepet, és újra találkozik a feleségével, szüleivel, régi barátaival. 

2015. szeptember 13., vasárnap

Ki volt Szent Donát?

Helytörténeti Konferencia lesz szeptember 26-án a Cziffra-házban XXII. kerületi és budaörsi előadásokkal. Részletek a plakáton!

Múlt hét végén szabadtéri szentmisét tartottak a Donát-hegyen. Az eseményt a Baross Gábor-telepi Polgári Kör kezdte el szervezni évekkel ezelőtt, mára hagyománynak mondható. A Donát-hegyi emlékhely helyi szerepe, jelentősége külön is megérne egy posztot, de most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy ki is az a Szent Donát?
Nekünk ma már ismeretlenül cseng a Donát, mint keresztnév, a szenten kívül még a Bánki vezetéknevet kapcsolhatjuk hozzá, aki régen feltaláló volt, most meg egy egyetemi kar. Aki nem (csak) a műszaki tudományok, hanem a borospincék irányába is érdeklődik,

2015. június 15., hétfő

Tétény és utódai 2.

Nagytétény, Községháza. Fontos döntések születtek itt... 
Ebben a sorozatban annak járunk utána, hogy milyen alternatívák merültek fel a ma is ismert közigazgatási felosztáshoz képest. Az előző részben a Baross Gábor-telep felparcellázásáig jutottunk el, most a telep létrejöttével, kialakulásával összefüggő vitákat fogom bemutatni az 1920-as évekig.
Tétény külterülete dűlőkre oszlott, ahol mezőgazdasági tevékenységet (a filoxéra előtt főleg szőlőművelést, utána egyre inkább baracktermelést) folytattak, illetve itt kaptak helyet a bányák is. Amikor Kistétény önálló községgé alakult, meg kellett húzni az új határt, amit a dűlők mentén jelöltek ki: a Kápolna-dűlő az új településhez, a Kőbányai-dűlő pedig továbbra is Nagy-Tétényhez tartozott. Ez utóbbi dűlő területét szerezte meg Weisz Gyula feleségével, Libál Rózával, hogy az XX. század elején felparcellázza, és elnevezze Baross Gábor-telepnek.