2013. március 21., csütörtök

Grosse Heide


 A Pallas lexikon Tétény címszavában ezt olvashatjuk: „a község felett terül el a Grosse Haide név alatt ismert kietlen puszta, melyen nagy kőbányák vannak.” Ez a „Grosse Haide” vagy „Grosse Heide” és „kietlen puszta” kifejezés azóta többször szerepel a Baross Gábor telepről szóló helytörténeti munkákban, mint szakirodalomban, mint annak a területnek a megnevezése, ahol kialakult a telep. Párkányi ezekkel a kifejezésekkel indítja a telep történetét feldolgozó részt, valamint egy közkézen forgó, interneten is megtalálható, a telep rövid történetét bemutató írásban is szerepel „Grosse Heide”-ként. Mondhatni toposszá vált, iskolai helytörténeti vetélkedőben is találkoztam vele, sőt, magam is használtam. 
Az „Haide” a huszadikszázad végére „Heide”-vé alakult át. Ennek oka szerintem az, hogy a német „Haide” kifejezés általában nem szerepel a szótárban, mivel egy szakkifejezéssel van dolgunk, amit ráadásul mindkét magánhangzóval (e-vel és a-val is) használnak. Magyarra „fenyér”-ként fordítják, és sík, cserjés területet jelöl. A „heide” szó a köznyelvben pusztaságot jelent, így az egész kifejezést „nagy pusztaság” vagy „nagy fenyér” alakban lehetne fordítani.
A harmincas években a Nemzeti Egység Pártjának helyi szervezete erdősíteni akarta a „'Grosse Heide'-nek nevezett sokezerholdas fennsik egy részét.” Mivel a telep nem fennsíkon fekszik, nem eshet egybe a két terület, ezért elkezdett érdekelni a téma. A megoldást végül a II. Katonai felmérés térképe szolgáltatta, amelyen egyértelműen a Tétényi fennsíkot jelölik ezzel a névvel.


2013. március 15., péntek

A Wenczel-fivérek


A Wenczel-fivérek, Tibor és Árpád hivatalosan Budatétényben éltek ugyan, de közel voltak Baross Gábor telephez: a mai Vencel-kert és Vencel utca viseli a nevüket, itt volt a telkük. Budapestről költöztek ki, kezdetben csak nyaralót vettek, majd a helyi közéletbe is bekapcsolódtak. Biztosan tudunk még egy testvérükről, Tivadarról, aki 1900-ban klinikai gyakornokként dolgozott a lakcímjegyzék szerint. Szintén innen derül ki, hogy a család a budapesti Mária Valéria utca 19-ben lakott. A gyerekek ekkor már félárvák, édesapjuk, aki szintén Tivadar névre hallgatott és kúriai bíró volt, már 1891 előtt elhunyt, így a családot özvegye, Heinrich Karolina vezette.
dr. Wenczel Árpád, mint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja minden bizonnyal a leggazdagabbak közé tartozott Barosson. József körúti lakásából járt budatétényi nyaralójába, amihez úszómedence és több melléképület is tartozott. Befolyását jelzi, hogy a templom felszentelése alkalmából külön meglátogatta Shvoy Lajos, a székesfehérvári püspök. Róla kapta a nevét az Árpád utca, ami a mai Rózsakert utcának volt egy szakasza.
Az ügyvéd úr aktívan részt vett a közéletben: a Templomépítő Egyesület bizottsági tagja volt, később védnöke is. A harmincas évek második felében a nagytétényi közgyűlés elnökeként tevékenykedett, és Budatétény képviselő-testületének is tagja.
Tibor amellett, hogy miniszteri tanácsos volt, Barosson az egyházközség is sokat köszönhet neki. Kezdetektől tagja a képviselő-testületnek, 1928-ban pedig a Templomépítő Egyesület elnökévé választják. A templom megépülése után a Templomépítő tagdíjait radikálisan – 12 pengőről 2,4 pengőre – akarta leszállítani a nehéz gazdasági helyzet miatt, hogy sikeresebb legyen a tagtoborzás. Elképzelését Bizzer Pál lelkésszel szemben is támogatta a tagság, de azzal a feltétellel, hogy a következő év végén határoznak arról, hogy megtartják, vagy visszaállítják-e a tagdíjakat. Ő javasolta azt is, hogy az egyesület ne változtasson a működésén annak ellenére sem, hogy a templomot felszentelték, hiszen még sok tennivaló akad. Tibor 1940-ben már mint nyugdíjas tevékenykedik.