2016. május 1., vasárnap

Beszéd 2016. május 1.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves megjelentek!

Gondolataimat egy teljesen rövid és egyszerű kéréssel szeretném kezdeni, csupán kíváncsiságból: kérem, tegye fel a kezét az, aki tavaly is itt volt a Polgári Kör május elseji megemlékezésén!

Tavaly is engem kért fel ennek a beszédnek a megtartására a Polgári Kör vezetősége. A beszéd sok gondolkodás után született meg, és nem is május elsejéről, hanem az építkezésről szólt. Nehéz erről az ünnepről beszélni, pedig nagyon sok rétege van. Talán a legősibb a májusfa állítás, ami azonban nem csak ehhez a naphoz kötődik: húsvét és pünkösd táján is állítottak ilyen fákat, és az is biztos, hogy nem csak magyar, hanem Európa jelentős részére jellemző gyakorlat volt. A tavaszhoz, termékenységhez valamilyen módon kötődik, közelebbit nem tudunk, csak csináljuk.

2016. április 18., hétfő

Séta a Vencel-kertben

Szombaton a Promontorium Polgári Casino szervezett bejárást a Vencel-kertben, ahol Hellinger Irma, a terület tulajdonosa mutatta meg a pincét és a kertet. A séta végén némi pogácsa és üdítő mellett a kert fejlesztési lehetőségeiről és nehézségeiről beszélgettünk. A továbbiakban rövid képriport látható az eseményről.
A kocsma előtt meg bicikli áll... :) 

6 méterrel a föld alatt

A terület alatti pincében legutóbb gomba volt.





A természet lassan birtokba veszi... 

....pedig lehetne jövője.



2016. február 2., kedd

Pelikán Imre bácsi emlékezete

2010-ben, öt és fél éve találkoztam először Imre bácsival. A beszélgetésünk nagyjából ugyanúgy zajlott, mit ahogy a legtöbb beszélgetés, amit kettesben folytattunk: leültünk az asztala mellé, papírok kerültek elő, esetleg még fényképező vagy laptop is, ezen kívül teasütemény és végén valamilyen ital. A téma majdnem mindig Baross Gábor-telep történetéhez kapcsolódott, először Stádinger Borbála – Bori néni – kapcsán, később pedig a készülő könyv miatt. Imre bácsi és a telep története több szállal egybefonódott, így ezeken a beszélgetéseken az ő történetét is megismertem. Volt, amit csak szóban mesélt el, és volt, amit le is írt, hogy aztán a kinyomtatott A4-es füzet egy példányát lelkesen dedikálja, mielőtt nekem ajándékozná. Ezekből a történetekből ismertem meg az életét, amit nemrég végleg lezárt: néhány héttel a 96. születésnapjára rendezett ünnepséget követően, 72. házassági évfordulója után két nappal, a Don-kanyari megemlékezés másnapján úgy döntött, hogy átadja a terepet, és újra találkozik a feleségével, szüleivel, régi barátaival.