2012. augusztus 30., csütörtök

Verseny. Új helyszín, új források

A kutatás igencsak változatos dolog. Nem csak ül az ember a levéltárban. és régi iratokat olvas, vagy görnyed a laptop előtt, és blogot ír. A következő feladatom például helyismereti verseny szervezése lesz a Baross Gábor általános iskola diákjainak. A versenyben segítő szerepe lesz a blognak, így napokon belül megjelenik egy újabb fül fölül, ahol az alsósoknak és felsősöknek külön elérhetőek lesznek a feladatok, az eredményhirdetés után pedig a helyes megfejtések is. 
Hétfőn voltam a kutatás kapcsán utoljára Székesfehérváron. A legérdekesebb téma a Bizzer Pál plébános személyére vonatkozó iratok lettek volna, de azt jogi okok miatt nem adták ki. Fontos forrásnak bizonyultak a Actio Catholica számára írt jelentések áldozók számáról, olvasott újságokról, a vadházasságokról a közösségi életről és sok más fontos adatról. Olyan adatok derültek például ki, hogy a barossi templomban 1938-ban összesen 11204 esetben járultak szentáldozáshoz a hívek, a hasonló méretű Budatétényben viszont több, mint kétszer ennyi alkalommal: 25006-szor. 
Most új helyre teszem át a kutatás "központját", mégpedig egyrészt a Szabó Ervin Könyvtárba, másrészt az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol a sajtóanyaggal fogok megismerkedni. A munka már elkezdődött, talán a jövő héten be is tudom  fejezni. 

2012. augusztus 17., péntek

Felfedi magát a plébánia névadója


Lényi Vince elnök inditványozza, hogy az építendő templomunkat és az egyházközségünket Jézus szentséges szívének ajálnjuk fel és róla nevezzük el.
A közgyűlés az indítványt egyhangulag elfogadja és kimondja, hogy az építendő templomot és az egyházközséget Jézus szentséges szívéről nevezi el.

SzfvPL, 4569AB, 765/1930 (1930.02.23) Képv. test. jegyzőkönyv. Részlet.

Örömmel jelentem, hogy elindult az interjúzás! Tegnap voltunk közösen egy adatközlőnél, és a következő hetekben rendszeresen feltűnnek Barosson a diktafonnal, tollal és füzettel felszerelt törifaktosok. 

2012. augusztus 13., hétfő

Búcsú a királyok városától

Ma újra a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban kutakodtam, és a barossi plébánia iratainak a feldolgozását majdnem teljesen befejeztem. Terveim szerint holnap utoljára megyek a koronázóvárosba ez ügyben. 
A fehérvári levéltárban rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Nem csak egy élő várost és egy családias levéltárat ismertem meg, hanem egy segítőkész és szakmailag is felkészült levéltárost is. Azt hiszem, így kéne hogy működjön egy ilyen levéltár. Köszönet Mózessy Gergelynek! 
Annak, akit érdekel a székesfehérvári egyházmegye bármely községének XX. századi története, két könyvet ajánlanék. Az első Lelkipászori jelentések 1924-1926 címmel jelent meg. Prohászka, aki minden bizonnyal a leghíresebb fehérvári püspök, utolsó éveiben pár oldalas jelentéseket kért be plébánosaitól. Ezek olyan források, amik a nép hangulatáról, mindennapi, ügyes-bajos dolgairól szólnak - a hitélet mellett. Sok helyen az újságokat csak a templomban lehetett beszerezni, úgyhogy a mellékelt listák alapján az is kiderül, hogy mit olvastak az emberek! 
A másik könyv Inter arma címre hallgat. Ebben is plébánosi jelentések szerepelnek, méghozzá a második világháborúról. Megtudhatjuk, hogy milyen veszteségeket szenvedett az egyházközség, és hogyan vészelték át a háborút. Volt, ahol a karácsonyi éjféli mise után közvetlenül kellett a pincékbe zárkózni! 
Mindkét mű olyan forrásokat tartalmaz, amik, azt hiszem, egyedülállónak mondhatók. Egy közösség mindennapi életéről számolnak be, első kézből. Akit érdekel, itt találja a pontos könyvészeti adatokat. (Meglepődve tapasztaltam, hogy sem a Szabó Ervin könyvtár, sem az ELTE Egyetemi Könyvtár nem rendelkezik mindkét könyvvel, sőt, az előbbi egyikkel sem.)

2012. augusztus 9., csütörtök

Újratöltve

A játék véget ért, és eredmény is született: köszönjük Béres Istvánnak a megfejtést! A jutalma a még megjelenés előtt álló Baross Gábor telep kialakulásáról szóló cikk, amit elküldtem neki e-mail-ben. Gratulálunk!
Tegnaptól újra megy a szekér, gyűlnek az adatok a telep múltjáról. Eddig írásos, és kisebb részben képi forrásokat kutattam, most új irányokba is elmegyünk: a Kempelen Farkas Gimnázium törifaktosait is bevonom a kutatásba, így a projekt ez a része kutatócsoporttá bővül. Imre bácsi kapcsolatait és a társadalomtudományok módszerét felhasználva az évtizedek óta Barosson élőket fogjuk kérdezni arról, amiről az írott források nem tudnak. 
Az interjúkészítés a társadalomtudományok kedvelt eszköze: a szociológia, és a néprajz egyik fő módszere, a történettudományban pedig "oral history"-nak nevezik. Ezáltal nem csak adalékokat gyűjtünk a telep történetéhez, hanem "adatmentés" is folyik: első kézből kapunk olyan információkat, amik nincsenek leírva, és elkopnának, feledésbe merülnének pár év alatt. 

2012. augusztus 3., péntek

A végső megoldás

A Duna-parttól a Donát-hegyig című kiállítás szövegében szerepel a megoldás:


"-Haverda Mariska háza (Dózsa György út 47.)

Az elbeszélések alapján bátran kijelenthető: hogy bár sajnálatosan elhíresült 
lakóinak köszönhetően, de eme lakóház lett Baross egyik legismertebb épülete, 
ráadásnak igen frekventált helyzetéből adódóan, a templommal szemköztiségé- 
ből kifolyólag mindig emlékeztetve a nem felejtő utókort, rég volt történetére. 

A Heverda-féle gyilkosság a mai napig kriminalisztikai alaptörténet, az akkori 

monarchia béli békeidők egyik legnagyobb szenzációi közé tartozó, a korabeli 
világsajtót is megjárta bűneset. 

A gyilkosság időpontja: 1909. április 2. kora esti órák 

Helyszín: a délvidéki Szabadka közelében elterülő Palics határi szőlőkertek 
Áldozat: Haverda Boldizsárné dúsgazdag bácskai özvegyasszony 
Gyanúsítottak: 
Jánosy Aladár rákospalotai segédjegyző, nagy kártyás – gyilkosság vádjával, 
Haverda Mária 30 éves elvált, nagyvilági szépasszony, az áldozat leánya és 
Vojtha Antal volt katonatiszt, jelenleg postás, szintén nagy kártyás mint bűn- 
részes felbujtók…. 

Remélem kellően felcsigáztam érdeklődéseteket, így erről az eseményről egy 

későbbi hozzászólásomban majd részletesen beszámolnék… 

Legyen most csak annyi, hogy a márianosztrai női börtönből Róza nevű rabtár- 

sával a 20-as években, egy szórakozott, a manzárdtéri teraszról, az akkor még 
gyéren lakott barossi tájat előszeretettel vászonra álmodó, de hirtelen eltűnt 
festőművész építette házat, Győző bácsi nagybátyjától bérbe vevő, s még akkor 
is nagyon szép Haverda Mariska a leszboszi szerelemmel is hírbehozott börtön 
béli cellatársával trafikot nyitott itt, a környékbéliek némi szimpátiáját megnye- 
rendő. A furcsa páros majd minden nap a Traupmann-féle vendéglőben ebédelt. 
A barossiak mindazonáltal igazából sohasem fogadta be őket, s a halottak napi 
gyertyagyújtáskor életük végéig újra meg újra el kellett tűrniük, hogy bár mint 
minden alkalommal mondották volt megbűnhődtek már vétkeikért, de ember- 
társaik nem feledve tettüket, visszatérően szájukra vették…"


Egy héten belül jelentkezem a győztes nevével és az ajándékkal.