December 13-án, most pénteken (!) Dindi István tart előadást a Cziffraközpontban (az új nagytétényi kulturális központban) este hat órától. Baross is Nagytétényhez tartozott ekkor, akit érdekel, jöjjön!
Véget ért a szavazás. Arra a kérdésra, hogy "Baross Gábor-telep történetének mely szeletét ismernéd meg szívesen?" húszan válaszoltak. Az első helyen a "Híres, hírhedt, és tevékeny emberek életútja" áll, amit szorosan követ a "Pletykák, félreértések és tévedések." Pár szavazattal maradt csak le a "Szórakozási lehetőségek a telepen" és a az "Egy-egy intézmény története." Ezeket megpróbálom beilleszteni majd a következő hónapok programjába, amiről karácsonykor, december 26-án fogok részleteket elárulni egy második világháborús bejegyzésben. (Teljes bejegyzés)
A mai napon viszont - tekintettel a félév végi hajtásra és a Polgári Körről szóló sorozatot egy kicsit megakasztva - egy régi panaszt veszek elő: a HÉV-kérdést. 1909-től működött Helyi Érdekű Vasút Nagytétény és Budapest között, ám nem mondhatni, hogy teljes közmegelégedésre: a Nagytétényi Újság rendszeresen előveszi, és jól megkritizálja lassúsága, kényelmetlensége, drágaság miatt. Egy ilyen fellángolás alkalmával - pont 77 éve - érkezett egy levél a Nagytétény Újság szerkesztőségébe név nélkül (vagy legalábbis, név nélkül közölték) Idegenforgalmi attrakció Baros-telep HÉV-állomásán. Ebből a levélből idézek:
A Hév barosstelepi kitérője mellett már régen áll egy házikó, amelyet a telepesek nagy jóindulattal "állomásépület"-nek neveznek. Ez az állomásépület két részből áll: a jegykezelő parányi fülkéjéből és még valamiből, aminek nehéz elnevezést találni; mert váróteremnek, vagy várócsarnoknak nem lehet nevezni, mert csak néhány négyzetméter; várószoba sem lehet, mert nincsen ajtaja; váróhelyiségnek sem lehet nevezni, mert nincs benne hely. Minthogy nincsen kiugró teteje, ellenben óriási nyílása van, ennélfogva esőben, hóban és zivatarban 40 ember közül négy találhat benne menedéket, míg 36 ember bőrig ázhatik, vagy csonttá fagyhat.
Az állomásépületnek van elülső (Budapest felé eső) és egy hátulsó, (Nagytétény felé eső) "kertje". Virágot ugyan nem látott azokban emberfia, ámde az egyenként körülbelül hat négyzetméternyi térség korláttal nyert elkerítést, nyilván annakjeléül, hogy ez a két kis terület a Hév tulajdona. Most novemberben, a télvíz küszöbén, a telepesek nagy örömére, a Budapest felé eső kis kertben építkezni kezdtek; mindenki örült, hogy megnagyobbítják az állomási épületet s talán még ajtót is készítenek, sőt, még fűteni is fogják.
A toldaléképület elkészült és a telepesek nagy megdöbbenésére kettős W. C. lett belőle. A tervbevett hatalmas idegenforgalom nagyobb dicsőségére ezután a Budapest felől érkező százezrek Baross Gábor-telepen először egy iker W. C.-t látnak és ezek előtt áll meg a vonat. S történik ez azon a telepen, amely minden idők és korok legnagyobb magyar közlekedési miniszterének, a "Vasminiszter"-nek nevét viseli. A Hév arra ítélte az egész telep lakosságát, hogy a művelt világban leplezett helységek előtt vonuljon el naponként kétszer.
Nagytétényi Újság, 1936. dec. 25. IV. évf. 24. szám 4. o.
December 13-án, most pénteken (!) Dindi István tart előadást a Cziffraközpontban (az új nagytétényi kulturális központban) este hat órától. Baross is Nagytétényhez tartozott ekkor, akit érdekel, jöjjön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése