A vezető és az alvó kocsis esete

Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy járt villamos Nagytéténybe, a szemfülesebbek pedig a buszból kilesve néhol észrevehetik a villamossín nyomát. Ennek a történetnek a kezdete 1899-re megy vissza: ekkor adták át a Budapest-Budafoki HÉV-et, ami 1909. április 24-től járt Nagytétényig. Akkor ez hatalmas dolognak számított, rendszeresen foglalkoztak vele a helyi újságok, sokszor kemény kritikát megfogalmazva.
Újra a Budafok-Tétényi lapokból hoztam egy részt, ami a rövidhírek között jelent meg. Baráti társaságban is jól mesélhető történet, aminek az aktualitását a BKV helyzet adja.

„A villamos. Az elmult hét elég kedvező volt, mindössze 23 esetben történt villamos összeütközés. Az egyes eseteket nem is érdemes felsorolni. Az elütött kocsik természetesen többé-kevésbé megsérültek. Sok esetben persze az elütött kocsis is részben oka a balesetnek, az elcsigázott személyzet nem tud éberen őrködni az utasok testi épsége fölött. Néha azután olyan túlzásokra ragadtatják magukat, mint pénteken este Albertfalván, ahol a kocsivezető leugrott a villamosról s ütni kezdte az elütött szekér alvó kocsisát, ami természetesen jogtalanság, ha százszor csendőr volt is azelőtt a kocsivezető. A világításról jobb nem beszélni; a pótkocsik állandóan sötétek, vagy két pislogó s a kocsi ablakpárkányára ragasztott gyertyadarabbal vannak fényesen kivilágítva, ami ellen, értesülésünk szerint, a fővárosi rendőrség készül föllépni,  mert a tulzsufolt kocsikban könnyen meggyulladhat valaki a szabadon álló gyertyalángtól, s a bekövetkező pánikban a közönség élete is veszélyeztetve van.” 

Budafok-Tétényi lapok 1909. I. évf. 2. szám 1909.12.20 5. o.