Hogyan tologatjuk a határokat? Településegyesítés konferencia Mosonmagyaróváron

Pénz és identitás - azt hiszem, a ma véget ért konferencia egyik tanulsága az, hogy ez a két dolog, ami miatt komoly(nak tűnő) emberek képesek egymás torkának ugrani, és ezzel évekre, sőt, évtizedekre meghatározni egy-egy település miliőjét, a helyi közélet főbb kérdéseit. Barosson a Nagytéténytől való elszakadás volt ilyen létkérdés, és itt is felmerült az adó, mint konfliktusforrás. Az utóbbi napokban a Mosonmagyaróváron szervezett Ikervárosok - településegyesítés konferencia résztvevőjeként arra döbbentem rá, hogy nagyjából mindenhol hasonló kérdések megültek fel, ha szóba került, hogy hol fusson a közigazgatási határ.

A konferenciát a Hansági Múzeum szervezte Székely Zoltán igazgató vezetésével. Inspiráló, színvonalas előadásokon, és jó hangulatú informális programokon vehettem részt, (szakmai) ismertségeket is kötve. Azt hiszem, érdemes a tapasztalatokat itt is összegezni, mert a megismert történetek hasonlítanak arra, ami Barosson és az egész XXII. kerületben történt.(...)

A rendezvény apropóját az adta, hogy 1939-ben, pont hetvenöt éve egyestették Moson és Magyaróvár településeket, ami egy ideig kibékíthetetlen ellentéteket szült az újdonsült városon belül: a középkori megyeközpont, Moson eddire lecsúszott és beszorult a saját közigazgatási határai közé, Magyaróvár pedig átvette a regionális központi szerepet. A helyzetet súlyosbította, hogy a két községet egy beépítetlen terület kötötte össze, ahol lehetőség lett volna ugyan egy közös városközpontot létrehozni, de a háború ezt megakadályozta. Erre jött rá a vita arról, hogy akkor most honnan hova folyik az adó? Ezt a példát Hegedüs Zoltán levéltáros és Dimény Gábor építész előadásában hallhattuk, de hasonló problémák megültek fel Gyomaendrődön, ahol az 1981-ben egyesült két település között komoly kulturális különbségek is vannak, ami adott esetben verekedésekben, vagy határkaróhoz kötésben is megnyilvánul(t).

Az egyesített Moson és Magyaróvár címere
Forrás: Wikipédia

Nem szeretném az összes előadót felsorolni, bár ha csak párat emelek ki, akkor "melyik újamat harapjam le" helyzetbe kerülök. A Barosshoz való fizikai közelség miatt most a Budapest-szekció másik két előadása, az 1873-as egyestésről szóló (Katona Csaba) és a Rákosmente kiépülését bemutató (Puzsár Imre) kerül terítékre. Katona Csaba az egyesítés árnyoldaláról, annak ellenzőiről szólt. A polgárosult Pest előrébb járt, mint a hegyek közé szorított Buda alacsony házaiban lakó németek, az egyenlőtlenség pedig kritikát szült az alapjaiban Bécsben született koncepcióval szemben. Pest féltette a pénzét, Buda meg az önállóságát. A kritikusok közül Táncsics Mihány fogalmazta meg talán a legvadabb elképzelést: ő a várat és a várhegyet is a földdel tette volna egyenlővé, hogy legyen hely a "tündérvárosnak." (Ugyebár ő itt raboskodott 48-ban, így személyes bosszúnak is tekinthetjük ezt a történetet.) Szerencsére azért ebből az elképzelésből nem lett semmi, de hozzá kell tenni, hogy az egyesítés utáni években még nagyon nem tűnt úgy, hogy ez egy sikertörténet lenne, sőt, sokan csalódottak voltak Budapest létrejötte miatt. 

Érdekes felvetés volt, hogy azóta is nehéz megfogni a budapesti identitást, sokkal jobban kötődnek az emberek a szűkebb pátriájukhoz, akár Budához vagy Pesthez. Ezzel azért nem értek teljesen egyet, de abszolút van alapja.  

Puzsár Imre előadását nagy érdeklődéssel hallgattam, mert Rákoscsaba és Rákoskeresztúr története nagyban hasonlít a mai XXII. kerületéhez: parcellázástok, telepek, vasútállomások körül folyt a vita, amit megspékelt a közigazgatási határok elhelyezése körüli, nem éppen érzelemmentes diskurzus. Ugyanakkor ott nem különült ennyire máig hatóan a - végül négy - település, például csak egy helytörténeti egyesület van a kerületben, és senki nem kritizálja területi alapon az egy szem helytörténeti gyűjteményt. 

Rákoscsaba, a "Ráksomente Budafokja."
Forrás: rakoscsaba.hu

További érdekesség, hogy náluk is felmerült a HÉ
V, és akkor járt legközelebb a megvalósításhoz, mikor a nagytétényi vonal megépült, és hogy akkor lett önálló Rákoshegy, mikor Baross Gábor-telepen is a legerősebb volt talán az önállósodási törekvés.

A polgári bérházak Pesten és a zsúfolt házacskák Budán, az egyesítés éveiben.
Forrás: budapestcity.org

Élmény volt hasonló kutatásokat megismerni, és látni a párhuzamokat, meríteni más módszereiből. Remélem, hogy lesz folytatása a dolognak (úgy tűnik, hogy egy kötet mindenképp), és néhány új kapcsolat is megmarad.