Hogyan tologatjuk a határokat? Településegyesítés konferencia Mosonmagyaróváron

Pénz és identitás - azt hiszem, a ma véget ért konferencia egyik tanulsága az, hogy ez a két dolog, ami miatt komoly(nak tűnő) emberek képesek egymás torkának ugrani, és ezzel évekre, sőt, évtizedekre meghatározni egy-egy település miliőjét, a helyi közélet főbb kérdéseit. Barosson a Nagytéténytől való elszakadás volt ilyen létkérdés, és itt is felmerült az adó, mint konfliktusforrás. Az utóbbi napokban a Mosonmagyaróváron szervezett Ikervárosok - településegyesítés konferencia résztvevőjeként arra döbbentem rá, hogy nagyjából mindenhol hasonló kérdések megültek fel, ha szóba került, hogy hol fusson a közigazgatási határ.

A konferenciát a Hansági Múzeum szervezte Székely Zoltán igazgató vezetésével. Inspiráló, színvonalas előadásokon, és jó hangulatú informális programokon vehettem részt, (szakmai) ismertségeket is kötve. Azt hiszem, érdemes a tapasztalatokat itt is összegezni, mert a megismert történetek hasonlítanak arra, ami Barosson és az egész XXII. kerületben történt.(...)

Választások a Horthy-korban: A Nagytétényi Újság tudósításai

Gömbös Gyula, nagytétényi birtokos.
Forrás: Wikipédia

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide! 

A hétvégi "mobil történelemórán," alias helytörténeti sétán szóba került a Horthy-korszak választási rendszere, és a felszíni kapargatások, valamint néhány kérdés után arra jutottam, hogy érdemes itt a blogon is kitérni arra, hogy hogyan is működött valójában a választási rendszer a két világháború között, és hogy hogyan szavaztak a környéken. Az egész téma nagy falat lenne egy bejegyzésnek, úgyhogy ez a következő hónapokban többször is visszatérő téma lesz. Első alkalommal a Nagytétényi Újság és a helyi politika közötti összefüggésekre szeretnék rámutatni. 

A Nagytétényi Újság egyértelműen a Nemzeti Egység Pártjához kötődik - amint ez a cikkekből kiderül. A párt vezetője Gömbös Gyula, akit különös figyelemmel ajándékoz meg Tessely lapja, hiszen nem csak "egyszerűen" miniszterelnökről, hanem nagytétényi birtokosról van szó. A másik, sokat emlegetett személy Marastóni László, aki nagytétényi jegyző, majd a környék országgyűlési képviselője lesz, sőt, Tessely halála után ő lesz a lap főszerkesztője.  (...) 

Lechner 100: Templomépítés az ötvenes években

Kismarty-Lechner Jenő
Forrás: Historia Domus

Megjelent a Baross Gábor-telep történetéről szóló könyv! Ha érdekel, keresd Sztavropulosz Sztoiriszné Böbét, (+3670-432-6556), és személyesen egyeztethetsz vele a részletekről!

Ki az a Kismarty-Lechner Jenő? 

A Lechner-család legismertebb alakja Lechner Ödön, aki szerte az országban tervezett épületeket, templomokat - őt és műveit azt hiszem, nem kell bemutatni, bemutatják helyettem mások. Arról azonban kevesebben tudnak, hogy Ödönnek volt egy festő bátyja, akinek az fia nem saját apja foglalkozását vitte tovább, hanem a nagybácsi szakmáját követte. (Úgy tűnik, a családban "keresztbe" öröklődtek a szakmák, mert ifj. Lehner Ödön pedig festő lett.) (...)

Egy építészdinasztia Barosson

Ha többet szernél tudni a templomról és Kismarty-Lechner Jenőről, akkor a Lechner 100 cikksorozathoz tartozó bejegyzésért katt ide! 

Június 14-én, szombaton délután öttől helytörténeti séta lesz Baross Gábor-telepen! Mindenkit szeretettel várunk! Részletek itt! 

A Baross Gábor-telepi templom már felszentelésekor sem volt kész, és úgy is maradt egészen a második világháború végéig. Ekkor az egyházközség elég anyagi erőt érezett magában az építkezés (khm...) folytatására, ezért Magdics Imre, aki pár évvel később már plébánosi rangban vezette a barossi híveket felkérte Kismarty-Lechner Jenőt, Lechner Ödön leszármazottját, hogy készítsen terveket és árajánlatot a templom kibővítésére - toronyépítésre, nagyobb kórusra, belső átalakításra. Az átalakítás igencsak elhúzódott, csak 1958-ra lett kész a kívülről máig változatlan, új templom. A belső térben azóta kisebb átalakítások mentek végbe, legnagyobb mértékben talán a zsinat után.

Alább a templom tervezőjének, Kismarty-Lechner Jenőnek a visszaemlékezését olvashatjátok, amit 1958-ban jelent meg a Historia Domusban. Ír a kereszthajó tervéről, a torony és a templom közötti résről, arról, hogy hogyan vonta be testvérét és hogy mikor játszott a püspök pincért. A forráson csak a magánhangzók hosszúságát változtattam, ahol kellett, egyébiránt teljesen betűhű. A szöveg mellett a képek forrása is a Historia Domus. (...)