Shvoy püspök és a kötélpálya Barosson. Képelemzés.

A mai napon egy képről lesz szó. "Csak egy fotó?" - kérdezik sokan. Igen, csak egy fotó. De nem is akármilyen! Hosszan lehetne beszélni arról, hogy ki és mi szerepel ezen a nyolcvan éves képen, amit a templomszenteléskor (1933. szept. 3) készítettek. 

Először lássuk a képet! Ki mit lát rajta? 

Forrás: Párkányi, 1958

A kép a templomszenteléskor készült, középen Shvoy Lajos püspök látható rajta, körülötte pedig az ünneplő közönség, az egyházközség tagjai, vezetői. Először az általam felismert személyeket mutatom be, utána pedig a háttérben látható ház és állvány kerül terítékre. (Tovább)

Középen Shvoy Lajos székesfehérvári püspök áll, aki a templomot felszentelte. Azt írta önéletrajzában, hogy Baross Gábor telep "a maga emberségéből" építette fel templomát. Prohászka Ottokár után került a legkisebb magyar egyházmegye élére, és bár neve kevésbé ismert, elődjéhez méltán mérhető vezető, aki a második világháborút is megélte.

A püspök jobbján, nyakig begombolt ingben Hasek (Haschek) Géza, a "templomatya" áll. Építészként a szívén viselte a templomépítés ügyét, és sokat dolgozott érte. A kép készültekor az egyházközség világi elnöke, tehát a képviselőtestület feje, e mellett pedig a Templomépítő Egyesület elnöke is, így a két legfontosabb világi posztot ő tölti be. Miután felépült a templom, mindkét elnökségéről lemondott, sőt, a képviselőtestületből is ki akart lépni, csak a többiek rábeszélésére maradt. Megjegyzendő róla továbbá, hogy hivatalosan nem is Baross Gábor telepen, hanem Budatétényben élt, de a barossi egyházközséghez tartozott. 

A püspök balján, papi ruhában Bizzer Pál áll. 1932 és 1938 között ő volt az egyházközség lelkésze. 1900-ban született Sopron megyében, Peresztegen, káplánként pedig többek közt Csepelen szolgált, ahol szerepet játszott a templomépítés előkészítésében - az itt szerzett tapasztalatai is szerepet játszottak abban, hogy Shvoy Lajos Baross Gábor-telepre helyezte. Úgy tűnt, hogy hosszú távon a telepen marad, de végül a harmincas évek végén sürgősen távoznia kell a telepről, pár évvel később pedig Szigetmonostor plébánosaként tűnik fel a neve. 1967-ben halt meg Budapesten. 

A két klerikus, Bizzer és Shvoy között, a második sorban áll az ezen a képen leginkább talán Bokros Lajosra hasonlító Halmos Gusztáv. Halmos a húszas évek elején érkezett családjával Beregszászból. Tanító volt, és Hasekhez hasonlóan jelentős szerepet töltött be a telep közéletében. Igazgatóként is emlegetik, de nincs adat arra, hogy pontosan hol és mikor vezetett iskolát. Kántorként viszont biztosan tevékenykedett, részt vett a Polgári Kör munkájában, és vezette a Szeretet Dalkört, ezen kívül az egyházközségben is igen aktív volt, a Templomépítő Egyesület első elnöke, és kántori teendőket is végzett. A mintaházak egyikében lakott a IV. utcában, és 1939-ben halt meg Budapesten. 

Forrás: Párkányi, 1958

A háttérben látható épület az iskola, a kép pedig a mai Damjanich utca elején készült. Az iskola ezen épületében ekkor még csak két tanterem működött, illetve másik két osztályterem bérelt épületben kapott helyet a IV. utcában. Amit látunk a épületből, az a tantermeket és az irodákat összekötő, nyitott folyosó. "A hosszú folyosón végig vezetett egy kb. 1,2 m magas, barnára festett faragott fakorlát, amely hivatott volt a gyerekeket megvédeni a kb. 1,5 m magasról történő leesése ellen, mert a szüntetek ebben az időben is nagy hancúrozással teltek, nagy rohangálásokkal tarkítva. Erre a folyosóra a Duna felé eső oldalról 8 lépcsőről lehetett feljutni. Ez a folyosó képezte a mai zsibongó alapját." (Forrás: 80 év emlékei a Baross Gábor általános iskolában. Szerk.: Monostoriné Szeleczky Gabriella. Bp., B. G. Ált. Isk. 2006, 20-21. o.) 

Az iskolától jobbra látható állvány nem harangláb, pedig az is volt a környéken, de az iskola másik oldalán. Az állvány a XV: utca feletti kőbányát és a telep alját kötötte össze, és csilléket szállított. A kötélpálya a húszas években váltotta fel a Tanácsköztársaság alatt megnyitott, lefelé gravitációval működő kisvonatot. A csillék a mai Dózsa György út mellett, a nagytétényi oldalon kaptak helyet. 

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy bár a történészek alapvetően írott szövegekkel foglalkoznak, természetesen minden felhasználható forrásként, így a képek is: bármilyen fotó vagy akár festmény mesél a múltról, csak tudni kell, hogy hogyan nyúljon hozzá az ember. Azért aki találkozott már régi fotókkal Baross Gábor-telepről és környékéről, attól szeretettel várom a képeket! Az sem riaszt vissza, ha rossz minőségű, és blogbejegyzés is születhet belőle, sőt, akár meg is jelenthet a készülő könyvben.