2013. szeptember 5., csütörtök

Nagytétény megújult. Az első helytörténeti séta Barosson

Nagytétény ma. Forrás: mno.hu
Az elmúlt egy héten - ahogy az beharangoztam - két fontos esemény is volt. Az egyik Nagytétény megújult városközpontjának az átadása, a másik pedig az első BarosssBlogos séta. Nézzük őket szépen sorjában! 
Nagytétényre már ráfért a felújítás, a Szelmann ház sem volt jó állapotban és a Zsinagóga is régóta várta, hogy méltó módon helyre legyen állítva. A felújítás szerintem szépen sikerült, és jó ötlet volt az is, hogy egész napos programsorozattal vegye birtokba a nép az új épületeket. Nézzük, hogy mi változott! 
Budapest felé haladva az első szembetűnő változás a Szelmann ház megújulása. A felújított épülettől azt vártam, hogy nagyobb színpadot és
remélhetőleg jobb hangtechnikát is kap, de ebben csalódnom kellett: a felújítás főleg a homlokzatra és a korábban tényleg elég ronda, fűtetlen fémdobozra szorítkozott. A kertet is szépen megcsinálták, és irodát is lehet már bérelni az épületben, de sajnos a nagyteremre nem jutott pénz vagy akarat, így maradt a kicsi betonszínpad. Az épület amúgy a Nagytétényi Polgári Kör székhelye, és nem tudom, milyen konstrukcióban állapodtak meg az önkormányzattal, de szerintem - és hangsúlyozom, hogy táncos szemmel nézem most a helyzetet - hiba volt a nagytermet kihagyni. A vadi új homlokzat mögül tehát nem tüntették el a régi épületet, de ettől függetlenül jó ott lenni, és a ház egy télen is használható, szép teremmel gazdagodott.
A következő állomás a zsinagóga. Ennek az épületnek a felújítása szerintem telitalálat: a könyvtár szép helyre került, és a zsinagóga funkciót sem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis több jól látható jel is utal arra, hogy hol járunk: a bejárat fölötti felirat, a nagy és részletes belső tájékoztató tábla, és a belső kialakítás is. A hely szakralitása szépen feloldódik a könyvtárnak a "tudomány temploma" funkciójában, de nem válik nyomasztóvá, a kisgyerekek számára kikészített bútorok pedig családiasabbá teszik a belső teret. Ezen a helyen az ember önkéntelenül is elgondolkozik a hely múltján, gyökerein, de sajnos a tájékoztató táblán és egy könyvön kívül nem találtam semmilyen helytörténeti kötetet, Budafokon van a helytörténeti gyűjtemény.
A zsinagóga kívülről
A nagytétényi zsinagóga, mint könyvtár




















A volt községháza és környéke (Szentháromság tér) is fel lett újítva, és több más közterület is megújult. Nagytétény közelebb lépett ahhoz, hogy a régi, vidéki hangulatot megtartva modern kinézetű városrésszé alakuljon. 
Kilátás a kulturális központból
A tömeg birtokba veszi az új épületet
Az új kulturális központ telitalálat. Valójában a Klauzálház fiókintézményről van szó, ami helyet ad a civil szervezeteknek is, valamint egy szépen felszerelt, jó minőségű színházterem és helytörténeti kiállítás is helyet kapott az épületben úgy, hogy még a zöldfelület is nőtt. Az itt szervezett programokra látogattam el, a ház megnyitója mellett Garbóczi László helytörténész előadása érdekelt. Ezekről  nem csak jókat tudok mondani, kritikai megjegyzéseim is akadnak bőven. 
A kiállítással kezdeném. Úgy tudom, ez az első állandó helytörténeti gyűjtemény a kerületben, ideje volt tető alá hozni, hiszen az emberek igényt mutatnak szűkebb pátriájuk megismerésére. A kiállítás nem a kerülettel, hanem csak Nagytéténnyel foglalkozik. Két dolog jelent meg a település történetéről: a százpár éve felfutó őszibarack termelés, és a sváb múlt. A sváb szoba gyönyörű, sokat hozzátesz a kiállításhoz, amit viszont hiányolok, az a tágabb kontextusba helyezés: a kiállítás a helyieknek szól helyiektől. Külön szerepet kap egy-egy helyi család, aminek a tagjai összegyűjtötték elődeik használati tárgyait, szerszámait, és leírták a család történetét. 
A sváb szoba
Ezek nagyon fontos dokumentumok és emlékek, ugyanakkor a nem túl nagy kiállításon véleményem szerint elveszik maga a község, és csak kiragadott családokat látunk. A kiállítás összeállítói, lokálpatrióták, a helyiek számára érdekes kiállítást hoztak létre, de szerintem nem alkalmas a kerületnek, vagy a kerületrésznek a bemutatására, reprezentálására. Pedig jó kis múzeumot lehetne összehozni a kerületi anyagból, de ennek a munkának az elvégzése szakmabelit kíván, és amíg nem alkalmaz az önkormányzat megfelelő háttértudású embert, addig azt hiszem, hogy a kiállításoknak nem fog változni a szelleme. Ez persze nem rossz, csak tudni kell hova tenni. 
Garbóczi László előadása Nagytétény történetéről olyan volt, mint amilyen egy ilyen előadásnak lennie kell. A kezdetektől a huszadig századig foglalta össze az előadó a történéseket, talán már nem először. Sok érdekes információ elhangzott, többek között a Háros szigeti premontrei kolostorról, a Tétény nemzetségről és a kastély történetéről is megemlékezett Garbóczi majdnem egy órában.
Garbóczi Nagytétényről
A nagytétényi események után másszunk fel Baross Gábor telepre, ahol szeptember 3-án a templombúcsú keretében több, mint egy tucat ember vett részt A püspök útja című sétán. Én magam nagyon készültem rá, és sokat a visszajelzések alapján nem csak nekem volt nagy élményben részem, hanem a többi résztvevőnek is. Megnéztük a Páll-féle vendéglőt, a Wenczel-villát, és a korabeli lelkészlakot, és a végén egész lendületes beszélgetés alakult ki a résztvevő között. Lesz folytatás is, legközelebb a Baross Gábor napokon az iskolában, de akkor más műfajban. 

3 megjegyzés:

Judit Wittmann írta...

Tisztelt Árpád!
Csak mintegy egy éves késéssel olvastam sorait a Nagytétényi Helytörténeti Kiállításról. Ön ott volt a megnyitón, de minket nem keresett meg. Kár. Meséltünk volna. Mi lokálpatrióták, helyiek állítottuk össze ezt a kiállítást. Hárman, gyakorlatilag ketten 3 hét alatt. Alapja a már korábbi "Tisztes ipar tisztes szerszámai" című, Szelman-házban bemutatott, gyakorlatilag eszközleltár volt. Amit nekünk hibaként felró, hogy csak néhány család jelenik meg, azért van,mert felhívásunkra és a rendelkezésre állt időben ezek az adatok álltak rendelkezésünkre. Gyakorlatilag a családjainké. A többiek tárgyakat igen, családtörténetet nem bocsájtottak rendelkezésünkre. Ha elmondom, hogy ez a kiállítás úgy született, hogy a Nagytétényi Polgári Kör elvállalta, hogy a megnyitóra ez a tér nem marad üresen, akkor nagy teljesítmény ez. Nekünk 4 héttel a megnyitás előtt szóltak a lehetőségről. Egy hét elment az egyeztetésekkel. Az érdemi munkára három hetünk maradt. Ami úgy kezdődött a Klauzál-Ház részéről, hogy muzeológus nélkül bele se kezdjünk, mert itt egy Eu színvonalú kiállításnak kell létrejönnie. Nem maradt más hátra, mint a meglévő tárgyak rendszerezése, saját és a történetüket megíró családok történetének szöveges és képes feldolgozása. Az eredményt Ön is látta. Olyanra értékelte, amilyenre Ön gondolta. A fent leírtak nem mentségként szolgálnak, csupán adalékok. Nagyon sajnálom, hogy személyesen nem beszéltük meg a kiállítás létrejöttének körülményeit. Az Ön blogját sokan olvassák, így én is. Ha csak abból értesülök a kiállítás körülményeiről, akkor örülök, hogy kívülről megnéztem a "telitalálat" épületet, meghallgattam Garbóczi megint szuper előadását, ugyanakkor megnézhettem egy vitatott tartalmú kiállítást, amit ugyan "jószándékú helyiek csináltak helyieknek, csak éppen se Nagytétény, se a XXII. kerület történetét nem tükrözi." Nem is volt szó erről. Árpád, itt erről sokkal többről van szó, amit sose kérdezett tőlünk senki. S most, hogy a múzeumot reklámozó füzetecskéről szó került, amihez Ön rendelkezésünkre bocsátotta, de nem használtuk fel írását a svábokról,megint csak félreértésektől hemzsegően tudnék csak szólni. Vállalom, hogy a múzeumot képviselő, magát muzeológusnak aposztrofáló személy, Megyeri István egy dilettáns. Az, hogy ő most még további tárgyakat gyűjt Barossról (személyi indíttatású) és Budafokról és ebbe a kiállításba gondolja helyezni, számomra elvetemült lépést jelent. A hely valóban kerületi kiállítási tér. Bárki bármikor kiállíthat hasonló színvonalú gyűjteményt úgy, hogy ez a gyűjtemény onnan kikerül és helyet ad másiknak. De az, hogy ez a kiállítás nem helyi tárgyakkal bővül, ami egyébként ennek a lényege, elfogadhatatlan. Nem vagyok sem történész, sem muzeológus, csupán csak egy lelkes lokálpatrióta, akinek családja jelentős múlttal rendelkezik a helytörténetben (még ha Dindi úr nem is említi meg 1930-as évekről írt, mindenki által (általam nem) elismert tanulmányában. (Abban ugyanis a családom nem szerepel, holott jelentős szerepet töltöttek be a község életében, de legalábbis jelen voltak. Ezért ez a tanulmány számomra nem hiteles.) Ön, mint történész, hogyan ítéli ezt meg?
Súlyos felfedezésem az, hogy a féltékenység nagy úr. Lehet itt kiállítást rendezni mindenkinek, de nem úgy, hogy ezt a mostanit szétverjük. Ha kérdései lennének, állok rendelkezésére: wittmanjudit62@gmail.com

Judit Wittmann írta...

Tisztelt Árpád!
Megtisztelt volna válaszával. Ám látom, ideje nem engedi. Kár. Kritikát megfogalmazni tájékozódás nélkül éppen olyan visszatetsző, mint a felvetésekre, esetleges válaszokra nem reagálni. Továbbra is állok rendelkezésére a fenti elérhetőségemen.
Wittmann Judit

Bayer Árpi írta...

Kedves Wittmann Judit!
Bocsánat, hogy korábban nem reagáltam, úgy tűnik, elsiklottam az rendszer által kapott értesítés felett.
Először is szeretném jelezni, hogy elismerem a munkájukat, és örülök neki, hogy vannak emberek, akik olyan mélységben foglalkoznak családjuk és szűkebb pátriájuk múltjával, hogy ebből kiállítást is össze tudnak hozni, ilyen rövid idő alatt. Fontosnak tartom ezt a kiállítást, és úgy látom, hogy ez egy fontos hely lehet a helyiek számára. Ez talán nem domborodott ki eléggé a bejegyzésből, ezért elnézést kérek. Ugyanakkor nem mentem el a mellett, hogy történészi (és helytörténészi szempontból) kritikákat fogalmazzak meg, ami viszont, úgy gondolom, egyáltalán nem von le a kiállítás értékéből, próbáltam rámutatni arra, amit hiányolok.
A kiállítás történetét nem ismertem ilyen részletesen, de arra emlékszem, hogy nagy vonalakban elmondták ezeket a dolgokat a megnyitón. Talán hiba volt nem megemlíteni a bejegyzésben, hogy rövid idő alatt készült a kiállítás.
Újraolvasva a blogbejegyzést látom, hogy néhány dolgot nem egyértelműen fogalmaztam, és van olyan is, amiben változott a véleményem. Akkor például még nem tudtam, hogy van muzeológus a házban Megyeri István személyében, így az akkor az önkormányzatnak szánt kritikám okafogyottá vált.
Ön ezt írja megjegyzésében: "Nem is volt szó erről. Árpád, itt erről sokkal többről van szó, amit sose kérdezett tőlünk senki." Ezt nem értettem pontosan, mit ért a sokkal több alatt?
A Barossról, Budafokról, esetleg Budatétényről gyűjtött anyaggal kapcsolatban, ha jól értem, az az álláspontja, hogy a kiállítás csak Nagytétényről kell, hogy szóljon, és a ház feladata csak ennek a területnek a bemutatása. Ezzel kapcsolatban kritikával éltem, és élek most is. A Cziffra-ház tudtommal a kerület egyetlen helytörténeti gyűjteménye, szerintem nem elégedhet meg azzal, hogy csupán Nagytétényből gyűjt anyagokat, hiszen így - ha az eddig is fontos munkát végző gyűjtők nem találják meg - más kerületrészek számára elveszne az anyag. Nem hiszem, hogy ezeknek a kiállításba helyezéséről lenne szó, valószínűleg ezeket is felhasználva új kiállítás létrehozásáról. Szóval a véleményem az, hogy ennek a gyűjteménynek a feladata a tárgyak gyűjtése (és adott esetben kiállítása) Nagytétényből és környékéről. Nem tudom, hogy hol van a környéken helytörténeti gyűjtemény, de ha nincs, akkor pl. akár érdi tárgyakat is lehetne gyűjteni, amíg nem lesz helyben is gyűjtemény. Az meg, hogy barossi tárgyak is kerülnek a gyűjteménybe, szerintem egyáltalán nem támadható, hiszen Baross Gábor-telep Nagytétény külterülete volt, amíg Budapesthez nem csatolták mindkettőt. A nagytétényiek büszkék lehetnek rá, hogy ilyen gyűjtemény van a településrészükön.
Záró mondataira is szeretnék reagálni, először is egy kérdéssel: az ön számára azért nem hiteles egy tanulmány, mert az ön családja nem szerepel benne? Féltékenység nincs bennem (miért is lenne?), örülök neki, hogy lett egy helytörténeti gyűjteménye a kerületnek, ahol kiállításokat lehet rendezni.
Remélem, megfeleltem a felvetett szempontjaira, és még egyszer bocsánatot szeretnék kéri a kései reakcióért. Üdv, Árpád