Út a nyomdáig

"Elindult a nyomtatás!" - adta közre a BarosssBlog facebook oldala a héten. Most, hogy lassan egy hosszú, többéves folyamat végére érünk, érdemes felidézni azt, hogy hogyan is indult az a munka, aminek a végére Baross Gábor-telepről könyv születik. 

Az ötlet Pelikán Imre bácsihoz és Felker Győzőhöz kötődik: ők kezdték el összegyűjteni emlékezetből a telepen élő kereskedők, iparosok, és más foglalkozást űzők (jósok, artisták, stb.) listáját, és a barossi családok történetéről gyűjtöttek adatokat. A munka aztán 2008-ban, Felker Győző halálával
megakadt. Imre bácsi saját bevallása szerint nem íróember, inkább teszi a dolgokat, minthogy leírja, (ha ez szóba kerül, el szokta mesélni egy árvíz utáni újjáépítésnek a történetét, ami a vezetésével sikeresen megtörtént, de lényegében mindenféle dokumentáció nélkül,) ezért keresett magának egy társat. 

Én 2010-ben kezdtem el foglalkozni Stádinger Borbálával, aki "templomunk jótevőjeként" van eltemetve a barossi templomban. TDK dolgozatot akartam írni az életéből, de nem tudtam hogyan elindulni. Pár ember megkérdezése után egyértelmű volt, hogy Imre bácsit kell felkeresnem, amit meg is tettem. Sokkal nem lettem ugyan okosabb, de olyan információkat kaptam, ami alapján már fel lehetett építeni az "Bori néni" életét, tudtam, hogy minek érdemes utánanézni, hol érdemes még keresni. 

Az elkészült dolgozatot aztán egy ünnepség alkalmával odaadtam Imre bácsinak, mert tudtam, hogy számára is sok új információ van benne. Még aznap elolvasta és felhívott lelkendezve, hogy tetszik neki. Aztán 2011 augusztus végén újra ő keresett telefonon, és megkért, hogy foglalkozzak a könyvvel. 

Egy Bachelor diploma után felkérést kapni könyvírásra enyhén szólva is sokkoló. Nagy feladat, elsőre - bár tudtam, hogy meg kell ragadni a lehetőséget - nem is vállaltam egyedül. Aztán megbarátkoztam a gondolattal, hogy könyvet írok. Akkor - több, mint három éve - ezt gondoltam, hogy ez egy másfél éves projekt lesz, és ez után írok majd szakdolgozatot. Pedig legalább a duplája... 

Először megkaptam azokat az anyagokat, amiket Imre bácsi és Felker Győző összegyűjtött. Ez egy igen súlyos anyag, szerintem 15-20 kilót nyom legalább, de a nagy része a Polgári Kör 1999-es újraalakítása után keletkezett irat, ami sajnos a könyv szempontjából érdekes - 1950 körül lezáruló időszakot nem érinti. Ezeknek az átnézése után belevetettem magamat a levéltárakba, könyvtárakba, és nekiláttam összegyűjteni azt, amit Baross történetéről tudni lehet. 

A munka úgy nézett ki, hogy mikor elkészültem egy résszel, akkor elvittem Imre bácsinak, ő pedig elolvasta, esetleg belejavított, kiegészítette, ötleteket adott - közösen formáltuk a könyv szerkezetét. Nagyjából úgy nézett ki, ahogy a producer és a rendező viszonya: ő volt a producer, az ötletgazda, aki a hátteret biztosította és részt vett az alkotási folyamatban, és én voltam a rendező, aki a művészi (itt: tudományos) dolgokért felelt, és a munka aprólékosabb részét, a kutatást és az írás dandárját vállaltam magamra. 

Persze Imre bácsi is írt: emlékeit például többször is összeszedte és papírra vetette, de írt egy áttekintést is a telepről, illetve a korábbi, Donát-hegyről, kőfejtőkről stb. szóló füzetek tartalmát is beledolgoztam a könyvbe. Imre bácsi önálló fejezete az építészetről szóló rész, és minden fejezetben ott vannak észrevételei, emlékei, gondolatai. 

A könyvet lényegében Berlinben írtam meg, a kézirat első változata 2013 nyarára készült el. Közben itthon is folyt a munka, amikor itthon voltam, kötelező jelleggel felkerestem Imre bácsit, hogy megbeszéljük, hogy mit kell pontosítani, változtatni, kiegészíteni. A könyv nyomdába kerülése és a kézirat lezárása között tehát valamivel több, mint egy év telt el. Ebben az időszakban a szerkesztés és a forráskeresés vette el a legnagyobb energiát: képeket válogattunk, hibákat javítottunk, nyomdákkal tárgyaltunk, támogatókat kerestünk. 

Ez nem kétszemélyes feladat, se energiánk, se kompetenciánk nem volt minden feladatot ellátni. Segítőink voltak többek közt Monostoriné Szeleczky Gabi, aki a lektorálás mellett szakmai (történészi és szerkesztői) tanácsokkal látott el minket, Pári Edit, aki igényes szerkesztői munkával nyomdakészre dolgozta az anyagot, Czimbal István, aki fotózott, képet szerkesztett és borítót készített, a Baross Gábor-telepi Polgári Kör tagjai, akik fuvarral, pénzzel, ügyintézéssel segítették a munkát, és az Önkormányzat, aminek az anyagi támogatása nélkül valószínűleg még mindig a pénzt hajkurásznánk. Köszönjük! 

A könyv terjesztéséről a következő hetekben lesz döntés, ahogy a könyvbemutató időpontjáról is. Amint lesz biztos információ, természetesen közzéteszem a blogon!