2014. szeptember 11., csütörtök

Budatétény XX. század elején, és ami hiányzik

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!  

Kistétény a kápolnával, 1910-es évek(?)
Forrás: klauzal.hu
Az mosonmagyaróvári konferencia előadásaiból kötet is készül, amihez a héten adtam le a tanulmányt. A szöveg még nem végleges, de néhány felmerülő problémát szeretnék itt is a nyilvánosság elé is tárni, mert azt hiszem, hogy a kerület és a térség történetével foglalkozók számára fontos dolgokról van szó, de nem nagyon beszélünk róla. Szerintem például fontos probléma, hogy híján vagyunk az összefoglalóknak a településrészekről, főleg az interneten: Baross Gábor-telepről Pelikán Imre bácsi és Felker Győző írt ilyet (bár most már látszik, hogy több ponton javításra-pontosításra szorul), és a kerület honlapján is fent van egy szöveg, de a kerülettel, vagy településrészeivel foglalkozó Wikipédia oldalak (Baross, Budatétény, Nagytétény) elég szegényesek, Budatétényről pedig az egyetlen nyom egy előadás hirdetése.
Nem fogok most egy nagy összefoglalást írni Budatétény történetéről, csak a XX. század első pár évtizedéről írok pár sort, egy kicsit

tágabbra húzott objektívvel, mint ahogy azt általában a helytörténészek teszik.
A Tétényből 1873-ban kiváló Kistétény (1915-től Budatétény) népességszám alapján nagyjából haramada volt Nagytéténynek, és ez az arány nagyjából nem is változott a XX. század első felében: a két község párhuzamosan fejlődött a századforduló után. Budatétény 1930 után már a Budapest-környéki települések között a dinamikusabban fejlődők közé tartozik, de hozzá kell tennünk, hogy az egyik legkisebb lélekszámú agglomerációs településről beszélünk, így volt is hova felzárkózni. Rákoshegy vagy Albertfalva volt hasonlóan alacsony lélekszámú ekkor. 
Kistétény egy 1902-es térképen.
Forrás: terkepek.sg-1.hu

A domboldalon fekvő településen hasonló társadalmi folyamatok figyelhetők meg, mint Nagytéténynél, vidéki agrártelepülésből agglomerációs munkás- és nyaralóövezetté vált a község, de a kisebb lélekszám és a gyárak számára kedvezőtlenebb terepviszonyok miatt gazdaságilag lemaradt a szomszédaihoz képest. Joó Ernő szerint a település „vezetőségének a legnagyobb gondot a központ nélküli, szétszórt település okozta. (A) kevés bevétel a legminimálisabb fejlesztési igényeket sem tudta kielégíteni.”
A Magyarország Vármegyéi 1910-ben megjelent kötete közöl egy rövid leírást az akkori Kistétényről, ami támpontul szolgálhat a lakosság társadalmi viszonyainak feltárására: „Nagyközség 167 házzal és kb. 2000 németajkú, r. kath. vallású lakossal. A község nagyobb része szétszórt házakból álló, utcza nélküli hegyközséget alkot. A szőlőbirtokosok között számosan vannak budapestiek. A határban mészkőbányák vannak és a lakosok nagy része kőfejtéssel, foglalkozik” A szöveg hitelességét igencsak rontja, hogy a népszámlálás eredménye szerint kétezres létszám valójában csupán 1435 fő. Az eltérés lehetséges oka a budapesti szőlőbirtokosok helyi lakossághoz való hozzászámolása lehet.
A XX. század eleje, a századforduló utáni néhány évtized azért fontos Budatétény és a környék történetében, mert ekkor erősödött fel Budapest hatása, ami együtt járt azzal, hogy a filoxéra pusztítása után is magukra tudtak találni ezek a községek, és egy kisebb részben nyaraló, nagyobb részben ipari területté tudtak válni. 

Olvasnivaló: 


Kistétény független, de miért?


Nincsenek megjegyzések: