Zsidók Nagytétényben: A szétvált, de egyforma hitközség 2.

A nagytétényi zsidó temető egy megmaradt részlete ma

Készül a könyv Baross Gábor-telep történetéről. Ha érdekel, akkor kattints ide!  

Amint arról az előző bejegyzésben beszámoltam, az 1873-as év igencsak vitákkal tarkított esztendő volt a nagytétényi zsidók életében. Az első vita az újonnan alakult ortodox hitközség iskola- és istentiszteleti helyének megoldatlansága miatt alakult ki, a másik vitára pedig Sterbaum Katalin halála után került sor. Az ortodox felekezethez tartozó hölgy teste ugyanis több, mint két napon át feküdt temetetlenül, ráadásul a forró májusban ebben "a jelenlegi járványos időkben") amíg cselédek el nem temették. A temetés elmaradásának oka a Chevra Kadischa, a hitközség temetkezési egylete körüli rendezetlen körülmények voltak. (...)

A Chevra Kadischának a feladata a halottak rituális eltemetése, amely mosdatásból és fehérbe öltöztetésből állt, ezért pedig mindenki rendszeresen fizetett az egylet pénztárába. A kellékek a neológoknál voltak, akik azonban Sterbaum Katalinnak nem adták meg a rituális eltemetés lehetőségét az ortodoxok igénye ellenére, felszólításra csak a sima temetés költségeit vállalták. Ez az ortodoxok levelei alapján felháborodást keltett és nemegy felháborodott hangú levelet szült. Spitzer Márk neológ elöljáró azzal indokolta ezt a döntést, hogy az ortodox felekezethez tartozók egyszerűen nem fizettek, így nem is tagjai az egyletnek, nem is lehet elvárni esetükben a rituális mosdatást. A másik fél azzal védekezett, hogy ők nem léptek ki az egyletből, korábban fizették a díjakat, és "fizettek volna most is, ha tőlük kérték volna." 

Mivel senki nem tudta állításait papírokkal igazolni, ezért Szilágyi Lajos szolgabíró szépen elnapolta az ügyet augusztus végére. A két forduló között sem unatkoztak azonban az ortodoxok: folyamatosan az iskolaigényükkel bombázták a hivatalokat.

A következő tárgyalási alkalom 1873. augusztus 14-én volt, és határozottan sikeresnek tűnt aznap este. A szolgabíró összehívta az érintetteket, de óvatosan kihagyta az ortodox felekezethez tartozó Schermann Márkot, akit a legnagyobb viszályszítónak tartott. Szilágyi kérdése nem a Chevre Kadischáról szólt, hanem bölcsen az egyesülésre kérdezett rá, mert ekkor már felmérte a valós okokat. Spitzer Márk a neológok részéről azt mondta, hogy szeretettel várják az újra egyesülni vágyókat, sőt, az javasolta, hogy ha visszatérnek, akkor új elöljáró-választást tartanak. Az ortodoxok feltétele az volt, hogy se a neológ, se az ortodox kifejezés ne szerepeljen a hitközség nevében, de Spitzer biztosította őket, hogy eddig is egyszerűen "Izraelita hitközség" néven működtek, így ezzel nem lesz probléma.

A szolgabíró ekkor megkönnyebbült, de szeptember végére az ortodoxok kitalálták, hogy legyen az egyesült hitközség nevében benne az ortodox szó, ami így már nem tetszett a neológoknak. Szilágyi ezt úgy írta le a jelentésében, hogy a sikeres kiegyezés "Schermann Márk izgatásai folytán September 27én újólag meghíusult."

Ez után majdnem egy hónappal Szilágyi Lajos megírta jelentését az alispánnak. Ebben úgy értékelte a helyzetet, hogy "a két hitfelekezetbéliek között létező egyenetlenségek (minthogy vallási szertartásaik közt legcsekélyebb eltérés vagy különbözőség sincsen) egyedül Schermann Márk, s általa az izraelita orthodox közvetítő bizottságból kifolyó izgatások az okai." A konfliktusok oka tehát egy kis csoport csupán. Megoldásként a szolgabíró azt javasolta, hogy legyenek "keresetükkel rendes per útra utasítandók, jövőre pedig a közigazgatási úton netán benyújtandó kérelmükkel mint konok s nyugtalankodó s minduntalan folyamodók egyszerűen mindegyik hatóságtól elutasítandók lennének."

Az alispán minden bizonnyal megfontolta és elfogadta a javaslatot, ugyanis  1874. június 7-én, kilenc nappal az ortodox hitközség második "születésnapja" előtt a Vallás- és Közoktatási Miniszter megszüntette az ortodox hitközséget.

A történet - számomra - a következő tanulságokkal jár: a szolgabíró felismerte, hogy nem egy halott okoz problémát, hanem az izraelita közösség megosztottsága, és sikerrel tett ellene. Másrészt a történet rávilágít egy sajátos közeg vallási szokásaira, a belső vitákra - bár leginkább csak sejtet a hivatalos papírok alapján, sajnos nem tudunk már olyannal találkozni, aki tudna mesélni a történetről. Akinek mégis van kapcsolata a Nagytétényhez kapcsolódó zsidósághoz, ne féljen jelezni, minden emlék számít!

Olvasnivalók:

Zsidók Nagytétényben: A szétvált, de egyforma hitközség 1. (a történet első része)

A nagytétényi svábok